Ahogy arról az Infostart is beszámolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) csütörtökön arra kérte a Fővárosi Önkormányzatot, hogy vegyen részt egy jövőbeli budapesti olimpia megrendezésére irányuló gondolkodásban. A főpolgármester azt válaszolta, hogy a Fővárosi Közgyűlés elé terjeszti a kérelmet, egyben meghívta a közgyűlés ülésére Gyulay Zsoltot, a MOB elnökét, valamint Szabó Lászlót, a MPB elnökét. Karácsony Gergely Facebook-posztjában úgy fogalmazott, bár újabb jelentős sportlétesítményekre nincs szüksége a fővárosnak, szerinte „minden olyan lehetőséget érdemben és konstruktívan kell megvizsgálni, ami a budapesti közterületek és közlekedés megújítását, a lakhatási válság enyhítését szolgálja”.
A főpolgármester hozzátette: az olimpiarendezés feltételeinek ismeretében meg kell kérdezni a budapestieket arról, hogy szeretnének-e a városban olimpiát. Karácsony Gergely pénteken tartott sajtótájékoztatóján már arról beszélt részletesebben, milyen feltételek mellett támogatná a kandidálást. Arra kérte a közgyűlést, hogy jövő héten foglaljon állást az ügyben, és nyissanak párbeszédet arról, hogy Budapest milyen olimpiai és paralimpiai játékokat tudna elképzelni. Ezután – mint mondta – le kell ülni tárgyalni a kormánnyal. A főpolgármester hangsúlyozta, a közgyűlésnek a jövő héten nem arról kell döntenie, hogy akar-e olimpiát, hanem arról, hogy akar-e tárgyalni erről a MOB-bal.
A MOB és az MPB áttekintette a NOB-nak a jövőbeni helyszínek kiválasztására irányuló eljárásrendjét, amely tájékozódási folyamatból és célzott tárgyalásból áll. A jelenlegi gyakorlat alapján a MOB valószínűnek tartja, hogy 2027 és 2029 között a NOB akár három – a 2036-os, a 2040-es és a 2044-es – nyári olimpia rendezési jogáról is dönthet egy időben.
Dénes Ferenc az InfoRádióban elmondta: általános feltétel, hogy legyen társadalmi közmegegyezés a lehetséges budapesti olimpiarendezéssel kapcsolatban. Felhívta a figyelmet, hogy a NOB-nak is érdeke, hogy olyan város legyen a házigazda, ahol a lakosság többsége támogatja a rendezést, éppen ezért készítenek időről időre közvélemény-kutatásokat a lehetséges kandidáló városokban. A NOB kommunikációját figyelve jól érzékelhető, hogy
nem akar olyan országba olimpiát vinni, ahol egy ilyen megasportrendezvény fokozza a társadalmi feszültségeket.
A sportközgazdász úgy látja, a modern nemzetközi olimpiai mozgalom elkötelezett amellett, hogy pozitív legyen egy olimpiarendezés utóélete és öröksége, és erősítse az olimpiai brandet. Az athéni és a riói játékok példája az ellenpólus, mert ezeknek az olimpiáknak nem volt hosszú távon pozitív hatása, sőt rendkívül kedvezőtlen gazdasági folyamatokat gerjesztettek.
Dénes Ferenc az általános társadalmi közmegegyezés mellett szintén fontos szempontnak tartja, hogy milyen örökséget hagy maga után egy olimpia belföldön és külföldön, illetve a nemzetközi sportéletben. Elvárásként egyre többször elhangzik a NOB vezetői részéről a fenntarthatóság, amely a legutóbbi ötkarikás játékokon, Párizsban különösen hangsúlyos volt, és a pályázatokban fő kritériummá vált „egyfajta belépőkártyaként”. A sportközgazdász kiemelte: nagyon fontos, hogy készüljön egy tanulmány vagy kimutatás arról, hogy a kandidáló város „mennyire áll készen” az olimpiarendezésre. Lényeges körülmény egy pályázatnál, hogy van-e kiépült infrastruktúra vagy lesz-e rá garancia a jövőben, illetve „milyenek a kulturális, a politikai vagy a jogi környezet elemei” a lebonyolításhoz kapcsolódóan.
Kulcskérdésnek nevezte, hogy mennyire befogadó egy ország.
Dénes Ferenc szerint annak van realitása, hogy a kontinensek közötti rotáció miatt legközelebb 2036-ban vagy 2040-ben lehet ismét európai város olimpiai rendező, hiszen 2028-ban Los Angeles, 2032-ben pedig Brisbane lesz a nyári ötkarikás játékok házigazdája. Az időpont egyáltalán nem irreleváns, mert bár az elmúlt években számos új sportlétesítmény épült Magyarországon, illetve Budapesten, de amikor szóba jöhetne egy lehetséges budapesti rendezés, már körülbelül húszévesek lesznek ezek a stadionok, csarnokok, uszodák. A sportközgazdász figyelmeztetett, hogy „húszéves létesítmények azért már felvetik a felújítás problematikáját”, továbbá nem kizárt az sem, hogy a változó követelményrendszernek nem felelnek meg az elavult épületek. Úgy véli, nagyon fontos, hogy erről is essen szó a közbeszédben.
Hangsúlyozta, hogy a hazai sportlétesítmények zöme a kilencvenes évek végi, kétezres évek elejei sztenderdekhez igazodva épült meg – még akkor is ha egy-egy beruházás csak a 2010-es években valósult meg. Dénes Ferenc szerint kifejezetten sportinfrastruktúra épült ki idehaza, miközben ma már inkább az a követelmény világszerte, hogy egy-egy létesítmény családi élményt nyújtson, „szórakoztató központként üzemeljen”.
Elképzelhetőnek tartja, hogy 2036-ra még inkább az élményközpontok kerülnek az előtérbe. Mint fogalmazott, jó minőségű sportinfrastruktúra van itthon, de lehet, hogy ez nem lesz elegendő egy megasportrendezvény lebonyolításához. Úgy véli, mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az építészetben húsz év alatt sok minden változhat, átalakulhat.
„Nekem az a hipotézisem, hogy miközben most azt mondjuk, a sportinfrastruktúra jelentős része rendelkezésre áll Magyarországon, nem biztos, hogy 2036-ra is igaz lesz ez az állítás”
– jegyezte meg a sportközgazdász.
Kiemelte azt is, hogy Párizsban jól megfigyelhető volt, hogy a sport „kimozdult a hagyományos keretei közül, és olyan tereket foglal el, amelyek nagyon izgalmasak a játékok jövője, illetve a potenciális budapesti rendezés szempontjából is”. Példaként a Szajna–Duna párhuzamot hozta fel egy lehetséges központi helyszínként, de megemlítette a vívóversenyeknek otthont adó Grand Palais-t is, amely alapvetően egy kiállítótér és egy múzeumkomplexum. Ezek a példák megint csak azt jelzik, mennyire fontossá vált a nemzetközi olimpiai mozgalom számára a fenntarthatóság vagy éppen a helyszínek kihasználásának módja, megoldása.
„Nagyon úgy tűnik, a jövőben már nem annyira a specializált létesítmények lesznek a lényegesek, és könnyen lehet, hogy ezen a téren nekünk is lehet keresnivalónk” – tette hozzá Dénes Ferenc.