A futballtörténelem a brazilok sikerét ígérte, ugyanakkor akadt olyan, aki a tizenegyes-párbaj alatt m ár azt fogalmazta: Brazília tulajdonképpen kétszer kapott ki hazai földön világbajnoki mérkőzésen, mindkétszer dél-amerikai csapattól. 1950-ben az uruguayi elleni vereség után második lett - most, ha Julio César nem véd ilyen fantasztikusan a chileiek búcsúztatták volna őt.

A kapus megmentette (egyelőre) országát a nemzeti gyásztól, ha kiestek volna a brazilok aligha vigasztalt volna közülük bárkit is, hogy megmaradt a 2002 óta létező hazai veretlenség, a chileiek elleni körülbelül egy évszázada tartó hazai veretlenség, vagy az, hogy 1975 óta nem kapott ki tétmeccsen az aranyzöld mezes legénység.

Julio Césart a 2010-es, hollandok elleni negyeddöntős vereség után szinte kiátkozták Brazíliában, a számlájára írták a vereséget. Most rengeteget törlesztett. A rendes játékidőben is, de főleg a szétlövésben. Amikor pedig már ő sem segíthetett - a 120. percben, Pinilla lövésénél - a labda kipattant a lécről.

A brazilok jól kezdték a mérkőzést, ha Howard Webb lágyabb szívű a hazai csapattal, már az első negyedórában büntetőt rúghattak volna, Hulk és Isla találkozója után. A 18. percben aztán megszületett a vezető gól: Neymar szöglete után Thiago Silva továbbcsúsztatta a labdát, Gomzalo Jara pedig - David Luiztól zavarva - a saját kapujába küldte azt. (Érdekességként: Jara éveken át Gera Zoltán klubtársa volt a West Bromban.)

Arra lehetett számítani, hogy a gyorsan megszerzett gól után lendületbe jönnek a brazilok, s lerohanják a chileieket. Ám nem ez történt, a hátrahúzódott Hulk hibája után Alexis Sánchez kiegyenlített. A Barcelona csatárának ez volt a második gólja a tornán, s a tizedik a legutóbbi 14 válogatott meccsén.

A játékrész végén - egy újabb brazil védelmi hibából - a chileiek újabb helyzetbe kerültek, de az kimaradt. A második félidő meglepően gyenge játékot hozott. A brazilok mintha erőnléti gondokkal küzdöttek volna, ötlettelenül, sőt, egymásban sem bízva futballoztak. Ennek ellenére megnyerhették volna a rendes játékidőben a mérkőzést, de a találkozó eleje óta sérülten játszó Neymar és Hulk kísérleténél is hárított Bravo.

A hosszabbítás legfontosabb jelenete a 120. perc történése: Pinilla a tizenhatos vonaláról a lécre lőtte a labdát. Ha bemegy, semmi sem mentette volna meg a brazilokat. Így ellenben a tizenegyes-rúgásoknál újabb esélyt kaptak.

Éltek vele. Pedig nem rúgtak nagyon jól, William és Hulk is hibázott, két rontott büntetővel ritkán lehet nyerni tizenegyes-párbajt. Most lehetett, mert Julio César (akit a névazonosság miatt a madridi Marca Brazília császárának nevezett) kivédte az első két chilei lövését, köztük Alexis Sánchezét. A tizedik lövés az öngólos Jaráé volt - a bal kapufa belső részére bikázott, onnan pedig kifelé pattant a labda.

A braziloknak egyébként nem rossz a mérlege a világbajnoki szétlövésekben. Immár 75 százalékos a mérlegük. Elsőre 1986-ban kikaptak a franciáktól, de aztán 1998-ban legyőzték a hollandokat. Legutóbb 1994-ben lőttek, akkor (Puhl Sándor játékvezetése mellett) az olaszokat győzték le a vb-aranyért. Most először nyertek dél-amerikai vetélytárs ellen.

Még egy apró érdekesség: tényleg világszégyen lett volna, ha a brazilok nem jutnak be a legjobb nyolc közé. A vb-k történetében eddig csak 1982-ben a spanyol, 1994-ben az amerikai, 2002-ben a japán, 2010-ben pedig a dél-afrikai válogatott nem jutott be az első nyolc közé.

A nap második mérkőzésén érvényesült a papírforma, Kolumbia sorozatban a negyedik győzelmét is megszerezte, s készülhet a brazilok elleni negyeddöntőre. Ez a szereplés az ország válogatottjának eddigi legnagyobb világbajnoki sikere.

Már az első gól döntőnek bizonyult, mert az uruguayiak Luis Suárez nélkül semmilyen veszélyt nem jelentettek a kapura. James Rodriguez, a torna legnagyobb felfedezettje mindkét félidőben lőtt egy gólt. Az első találata álomgól volt, mellel megszelídítve a labdát a kapu felé fordult, aztán 19 méterről a felső sarokba ágyúzott.

A Monaco fiatal játékosa sorozatban a negyedik világbajnoki mérkőzésén szerzett gólt a tornán, erre a bravúrra (mármint, hogy valaki egy tornát négy olyan mérkőzéssel kezd, amelyek mindegyikén gólt szerzett) 2002 óta, Ronaldo és Rivaldo remeklése óta senki sem volt képes.

Nem mellékesen: 2010-ben, Dél-Afrikában a gólkirály, Thomas Müller (és még három társa, Sneijder, Villa és Forlán) öt gólig jutott. James Rodriguez négy mérkőzés után tart ötnél, s még lesz meccse.

James Rodriguezt harmadszor választották Brazíliában a mérkőzés emberének - hasonlóval a torna szereplői közül csak Lionel Messi dicsekedhet. Rajta kívül - talán Juan Cuadrado mellett - a kapus, David Ospina volt csapatuk legjobbja. Családban marad a dicsőség: a 21 éves Rodriguez felesége, s gyermeke anyja a kapus húga.

A kolumbiaiak hasonló futballt játszanak, mint a Valderrama, Leo Alvarez, Luis Perea (meg, persze, a kapus Higuita) nevével fémjelzett generáció, de sokkal hatékonyabban támad. Nem győz csodálkozni a világ, milyen könnyen viselik a kolumbiaiak Radamel Falcao hiányát! Hiszen az uruguayiakat látva szembetűnő, hogy mennyire nélkülözhet egy csapat egy Luis Suárez (vagy éppen Falcao) kaliberű góllövőt.