"Szeretnék köszönetet mondani a Főnöknek, Sir Alex Fergusonnak, valamint az edzői és az orvosi stábnak, és mindannyiuk előtt a Manchester United összes szurkolójának. Fantasztikusak voltak, nagy lelki segítséget nyújtottak a sérülésem idején" - mondta a klub honlapján kiadott közleményben.

Az édesapja, Öyvind Solskjaer még hozzátette: "Ole szeretett volna még játszani, bízott abban, hogy rendbe jön a térde. De valamiért csak nem akart tökéletesen meggyógyulni."

Először Elvis Presleyért rajongott

A csatár 1996-ban mindössze 1,5 millió fontért került a Moldéból az Old Traffordra. 366 mérkőzésén 126 gólt szerzett, hat bajnoki címet és két FA-kupa diadalt aratott. A Bajnokok Ligája és a Világkupa-győztese.

Utolsó mérkőzése a Chelsea ellen elveszített, májusi FA-kupa-döntő volt. Ole Gunnar Solskjaer edzőként marad a klubnál, sőt továbbra is a szurkolókkal foglalkozó egyik nagykövet lesz.

Minden idők egy legsikeresebb norvég légiósa Kristiansundban nőtt fel. Apja sokáig kapacitálta, válassza a futball helyett a birkózást.

Nem csoda, az "öreg" maga nagyágyúja volt a sportágnak - legalábbis hazájában. A hatvanas évek legvégén ötször is országos bajnokságot nyert. Ole Gunnart is tanította egy ideig birkózni - ennek is tulajdonítható a fia erős felsőteste -, de aztán a nejével, Britával hamar belátták, hogy a srácot a futball érdekli.

Meg a gitározás! Ole Gunnar kiskamaszként kockás zakóban tekeregve próbálta a kedvencét, Elvis Presleyt utánozni! Alighanem Ian Rush imitálásában nagyobb sikere volt. Mert az akkor még a liverpooli klubért rajongó legény zenei babérokra nem igazán pályázhatott, ezzel szemben 14 évesen már kilenc gólt vágott egyetlen kölyökmeccsen.

Ennek ellenére nehezen jutott előre. Huszonegy éves korában még a Clausenengen FK nevű, harmadik ligás csapatban játszott - igaz, közben egy éven keresztül nem futballozott, hanem a norvég hadseregben szolgált.

A mostani szövetségi kapitány fedezte fel

1995 első hónapjaiban az élvonalba frissen feljutott Molde vásárolta meg. Szerencséjére kitűnő edző, a hajdani válogatott játékos, a jelenlegi szövetségi kapitány, Age Hareide kezébe került.

Solskjaer az első élvonalbeli szezonjában 26 mérkőzésen 20 gólt, a másodikban tizenhaton tizenegyet lőtt. Akkor már érdeklődött iránta az olasz Cagliari és a Hamburger SV is, de a MU megkeresése mindent elhomályosított.

Age Hareidének nem kellett sokat győzködnie a Solskjaer családot, hogy a fiúnak el kell indulnia szerencsét próbálni. Ugyanakkor felhívta Alex Fergusont, és részletesen bemutatta neki tanítványát.

"Ole Gunnar már korábban is külföldre tudott volna szerződni. De azt tanácsoltam neki, várja ki, ameddig a tehetségéhez méltó klub keresi meg. Ez volt a Manchester United" - mondta.Solskjaer tizenkilenc gólt lőtt első angliai szezonjában. Az Old Traffordon ráragasztották a "baby-faced assassin" (babaarcú gyilkos) becenevet.

A következő idényben már jobban ügyeltek rá a védők is, nem sikerült olyan jól számára az idény, mint remélte. Ráadásul 1997 őszén megsérült, nehezen szedte össze magát a kihagyás után. Huszonkét meccsen "csak" hat gólig jutott.

A franciaországi világbajnokság nem sikerült túl jól a számára, Egil Olsen nem találta meg a helyét az egycsatáros formációban. A kapitány inkább Tore Andre Flót választotta.

Ole Gunnarnak a torna utáni időszak is hozott nehéz perceket, Dwight Yorke személyében erős konkurenst kapott a Unitednél. A Tottenham le akarta szerződtetni őt a nyáron, de ő - immár világos: a maga és a Manchester United nagy szerencséjére - a maradás mellett döntött.

Õ lett a szupercsere

Mindössze tizenhét mérkőzésen volt a kezdőcsapatban a szezon különböző mérkőzésein (ebből kilencszer bajnokin), de így is 18 gólig jutott. Õ lett a "szupercsere", vagyis a supersub - mint hajdanán David Fairclough a nagy Liverpoolban.

A Carling Premiershipben egyetlen csatár sem volt olyan termékeny, mint éppen ő: átlagosan 71 percenként talált a kapuba! (A pályafutását rekorderként zárta: a Man United jövőre már 130 éves történetében egyetlen cserejátékos sem szerzett nála több gólt.

Pályafutása kétségtelenül legnagyobb mérkőzése az 1999-es Bajnokok Ligája-döntő volt, amelyet már a 90. perc letelte után döntött el a Bayern München ellen.

Érdekes: manchesteri pályafutása során soha nem tudott a klub első számú csatára lenni, legtöbbször az alapcsapatba sem fért be, de Ferguson egyetlen pillanatig sem fontolgatta, hogy eladja. Tudta, ha kell Ole Gunnar Solskjaerre mindig számíthat.

Két éven keresztül alig játszhatott

2004-ben kezdődtek a problémák, Akkor szenvedte el a norvég játékos az első súlyos térdsérülését. Közel másfél éven keresztül nem játszott hivatalos mérkőzést. 2005 decemberében, a Liverpool tartalékcsapatra ellen visszatért a pályára, de nem sokára megint megsérült - eltörte a sípcsontját.

Az első csapatban mindössze három bajnokit és két kupameccset játszott azt követően, hogy előtte egy teljes idényt kihagyott.
2006 augusztusában góllal tért vissza a Premier League-be, ez volt az első találata az angol elitben, 2003 áprilisa óta. Visszakerült a norvég válogatottba, játszott a brazilok ellen (1-1) Oslóban.

Utoljára Budapesten remekelt

S játszott Budapesten, a magyar válogatott elleni Eb-selejtezőn is. Nem kétséges: a sérülése után, ha úgy tetszik, pályafutása alkonyán az újpesti volt a legjobb mérkőzése. Két gólt szerzett (az utolsó kettőt válogatottbeli pályafutása során), a sérülése után ez volt az első mérkőzés, amelyet végig tudott játszani.

Minden sorozatot figyelembe véve 11 gólt lőtt a Man Unitedben a 2006-2007-es szezonban, búcsúnak éppen nem rossz. De hát Ole Gunnar Solskjaer nem is búcsúzik valójában. Csak mostantól kezdve két másik területen szolgálja a Manchester Unitedet. Ahogy ő mondja: élete csapatát.