Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt választották maguk közé a nemzet színészei a júliusban elhunyt Király Levente helyére.
A színész-rendező több mint ötven éve a Vígszínház társulatának tagja, rektorhelyettes a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol saját osztálya is van. A Fidelio szerint művészi repertoárjában 150 színpadi szerep, 40 rendezés és több mint 70 film szerepel. Most épp a Lilomfit próbálják a Vígben, mintegy két hét múlva bemutató lesz.
"Éppen vártam az ügyelői hívást, és megszólal a telefonom, Vidnyánszky Attila úr, a Nemzeti Színház igazgatója azt mondja: »Szervusz Géza! Itt vagyok a Nemzet Színészeivel együtt, kihangosítalak, csak szeretném közölni veled, hogy az itt lévő kollégák úgy döntöttek, hogy tizenkettediknek a nemzet színészeként maguk közé választanak.« Megmondom őszintén, hogy meglepett; tulajdonképpen, ahogy visszatértünk a nyárból, már tornádóként magával sodort a színházi munka, nem gondoltam én semmire, ilyesmi meg sem fordult a fejemben. És akkor egyszer csak jön ez a hír" – számolt be az értesülés körülményeiről az InfoRádióban.
Építészeti technikumi diákként folytatott tanulmányokat, aztán került a Színműre. Közös nevező talán csak a díszletekben van.
"Általános iskolát Ibrányban végeztem a Nyírségben. Debreceni diák lettem, aho a Pécsi Mihály Építőipari Technikumba jártam, építőgépészeti tagozatra. Ki kellett derülnie az idők folyamán, hogy bár jó tanuló voltam, igazi affinitásom a humán tárgyak felé van, illetve erős vonzódásom volt a művészetek iránt, amikor csak tehettem, a szabadidőmet és a zsebpénzemet színházra költöttem, és az volt a legnagyobb boldogságom. Az idők folyamán kialakult az a vágy, hogy akkor milyen jó lenne, ha én is ugyanígy színpadon lehetnék" – idézte fel az út megtalálásáról.
1971-ben a főiskolán három egymást követő felvételi sorozat után Horvai István és Kapás Dezső osztályába került, de akkor még nem tudta, hogy ez az ő szerencséje, mert a két mestere a Vígszínház korszakos rendezője volt.
"Harmadéves voltam, amikor egy év végi vizsgán az Ódry Színpadon Szophoklész Oidipusz királyát csináltuk meg, és a végén
az öltözőbe bejött Várkonyi Zoltán nagy lendületével, és azt mondta: »Géza, gratulálok, érezze úgy, hogy maga a Vígszínház tagja«,
és tulajdonképpen harmadéves koromtól, 1973-tól kezdtem gyakornokoskodni, és '75-ben szerződtetett Várkonyi Zoltán."
Színészóriások közé került, és egy olyan tág szellemi horizontú, fantasztikus, kíváncsi, a közönséggel és a kortárs drámairodalommal nagyon szoros kapcsolatot ápoló műhelybe került, ahonnan aztán nem is szakadt el, mind a mai napig a társulat tagja.
Elfoglaltan boldog
Sok darabban játszik, tizenkét szerepe van egy hónapban; fő bázis a Vígszínház, a Pesti Színház és a Házi Színpad. Vendégeskedik még a Rózsavölgyi Szalonban, a Lear király címszerepében léphet színpadra estéről estére a Katona József Színházban. Az egyetemen most ötödévesek a növendékei, tehát hihetetlen intenzívek a mindennapjai, és a jövő is annak ígérkezik.
"Az igazság az, hogy én folyamatosan így élek, így dolgozom, és így vagyok boldog" – zárta gondolatait a Nemzet Színésze.
