A Magyarországon forgatott és a tavalyi velencei nemzetközi filmfesztiválon fődíjat nyert Szegény párák című film csapata új produkcióval érkezett Cannes-ba. A görög Jórgosz Lánthimosz legújabb, a versenybe meghívott filmjének (Kind of Kidness) főszerepeit ismét Emma Stone, Willem Dafoe és Margaret Qualley alakítják, kiegészülve Jesse Plemonsszal.

A csaknem háromórás, angol nyelvű szkeccsfilm három, egymástól független történetből áll, és stílusában visszatérést jelent a görög rendezőnek a nagyszabású és barokkos Szegény párákat megelőző egyszerűbb, de nyugtalanítóbb hangulatú alkotásaihoz. A Kind of Kidness a szabad akarat kérdését és lehetőségeit vizsgálja az életben, a teljesen hétköznapi és a legfurcsább, időnként perverz viselkedések összefüggésében, groteszk humorral fűszerezve.

A 74 éves Richard Gere 44 évvel az Amerikai dzsigoló című dráma sikere után forgatott ismét a 77 éves Paul Schrader rendezővel, aki sokáig csak Martin Scorsese forgatókönyvírójaként volt ismert. Az Oh, Canada című, szintén az Arany Pálmáért versenyző film a tavaly elhunyt Russell Banks regényéből készült, főhőse egy halálos beteg amerikai dokumentumfilmrendező, Leonard Fife, aki halála előtt számvetés készít arról, hogy miért is emigrált Kanadába.

A történet egy interjú során bontakozik ki, amelyben egykori tanítványai kérdezik montréali otthonában az 1960-1970-es évek amerikai ellenkultúrájának jeles személyiségét, aki a vietnami háború elleni kiállásával és politikai témájú dokumentumfilmjeivel vált ismertté. A Richard Gere által alakított kellemetlen és ideges öreg mester már alig tud mozogni, és az Uma Thurman által játszott felesége folyamatos figyelmét és segítségét igényli. Az előre előkészített kérdéseket félresöpörve, a mester maga akarja elmesélni élete fő állomásait, de mondandója egyre zavarosabbá válik. A stáb számára is nehezen követhető narrációból a néző számára egy olyan töredékes önarckép bontakozik ki, amely demisztifikálja a kiváló emberként megismert, sikeres rendező képét, s egy kevésbé dicsőséges, triviális életutat tár fel az utókornak.

A hollywoodi újhullám egyik nagy legendája, a kétszeres Arany Pálma-díjas és Oscar-díjas Francis Ford Coppola is a hivatalos versenyben mutatta be Megalopolis című nagyszabású filmjét, amely az 1979-es Apokalipszis most című alkotásának cannes-i bemutatójához hasonlóan nagyon megosztotta a kritikusokat.

A 85 éves rendező azonban válaszul Cannes-ban bejelentette, hogy már új filmen dolgozik. „Már elkezdtem írni. És megígérem maguknak, hogy húsz év múlva is itt leszek” mondta Coppola a filmbemutatót követő sajtótájékoztatón.

Az Adam Driver főszereplésével készült nagyszabású sci-fi története egy New Yorkra emlékeztető megapolisz újjáépítése körül forog, főhősei pedig az egymással konfliktusban álló vizionárius építész, Caesar (Adam Driver) és a város konzervatív polgármestere (Giancarlo Esposito), Cicero. A film egyértelmű párhuzamot von az amerikai demokrácia, illetve a nyugati civilizáció és a bukásra ítélt dekadens római birodalom között.

Coppola negyven éve készült az alkotásra, amelynek több mint 120 millió dolláros költségvetését saját vagyonából finanszírozta.

Miközben a francia sajtó többsége fiaskónak és várható bukásnak értékelte a látványos filmet, a Le Monde című vezető napilap szerint a Megalopolis egy hatalmas freskó, „egy hihetetlen civilizációs értekezés urbanisztikáról, történelemről, filozófiáról és politikáról”.

Az angol nyelvű Deadline szakportál is „a műfaj valódi remekművének” nevezte a filmet, amely „puszta merészségével botrányt okoz”, míg a The Guardian című napilap szerint „nagyképű, unalmas és idegesítően felszínes”.

A Hollywood Reporter amerikai szaklap úgy fogalmazott, hogy „finoman szólva is egy lenyűgöző és ambiciózus nagy libikóka” a film, míg a Times of London elsősorban a kirakós játékra emlékeztető párbeszédeket és színészi alakításokat, valamint az 1980-as évek filmes esztétikáját megidéző „ronda képeket” bírálta. „Én így akartam ezt a filmet megcsinálni” – válaszolta a bírálatokra a rendező a sajtótájékoztatón, hozzátéve: „Mivel én finanszíroztam, úgy gondoltam, azt csinálhatok, amit akarok”.