Betty Davis rövid betegség következtében szerda reggel hunyt el pittsburgh-i otthonában – közölte Danielle Maggio énekes, a Pittsburgh-i Egyetem tanára, a Betty: They Say I'm Different című dokumentumfilm társproducere.
Betty Mabry néven született az észak-karolinai Durhamben. A hatvanas évek elején költözött New Yorkba, ahol tanulmányai mellett hamar profi modellként is munkát kapott, többek közt a Glamour és a Seventeen magazinoknak dolgozott. Ekkor ismerkedett meg számos zenésszel, köztük Jimi Hendrixszel, Sly Stone-nal, majd elkészítette az első saját dalait, a The Cellart vagy a Get Ready for Betty-t. Zenéinek nagy részét 1964 és 1975 között rögzítette különféle lemezkiadóknál; 1973-ban jelent meg az első stúdióalbuma, a Betty Davis, 1974-ben a They Say I'm Different, egy évvel később a Nasty Gal.
A „Madonna előtti Madonnának” is hívott Betty Davis azon kevés női előadók közé tartozott, akik a férfiak dominálta funk műfajában alkothattak, lemezein bátran felvállalva szexualitását, személyiségét, tudatosan formálva provokatív imázsát. Bár dalai nem arattak kiugró kereskedelmi sikert, hatásuk óriási volt a későbbi évtizedekben. Olyan dalok fűződnek a nevéhez, mint a Your Man My Man, az If I'm in Luck I Might Get Picked Up, They Say I'm Different vagy a Shut Off The Lights.
Betty Davis személyiségének és zenéjének hatása hatalmas; akkor is hallottad a zenéjét, ha úgy gondolod, még sosem hallottad őt – méltatta az énekesnőt Hanif Abdurraqib kritikus, író szerdán a Twitterren.
Betty Davis számos ismert sztár oldalán felbukkant – egy időben Eric Claptonnal, majd Robert Palmerrel járt, sőt Jimi Hendrixszel is szóba hozták –, kapcsolatai közöl mégis kiemelkedik a Miles Davisszel együtt töltött idő. Kritikusai szerint bár kapcsolatuk rövid volt – 1968-ban házasodtak össze, de egy év múlva már el is váltak – Betty Davis hatása a jazz jövőjére és Miles Davis-re jóval távolabbra mutatott: kinyitotta a kaput a fúziós jazz, Jimi Hendrix zenei világa és mások, például a híres funkzenekar, a Sly and the Family Stone felé. Az ő arca látható az 1968-as Filles de Kilimanjaro című albumborítón, ő inspirálta a Mademoiselle Mabry című Miles Davis-dalt, de hatása megmutatkozik az 1970-ben készült, híres Miles Davis-duplaalbumon is, a Bitches Brew-n, amelynek a címe is a Betty Davistől származik.
Betty Davis évtizedekig nem jelentkezett új albummal, de lemezei számos újrakiadást éltek meg, zenéi felcsendülnek számos tévésorozatban, például az Orange is the New Black-ben. 2019-ben törte meg a hosszú hallgatást A Little Bit Hot Tonight című albummal, amelynek eléneklésére Danielle Maggiót kérte fel.
Zenei szakíróként, aki Bettyről is ír, csodálatos volt látni közelről, hogyan dolgozik. Ő tanította be a dalokat nekem és a többi zenésznek is – emlékezett Danielle Maggio a közös munkára.
