Az 1695-ben megalapított, kivételes értékű barokk főúri kincstár mintegy 270 tétele az első világháború végén került Budapestre a ma Ausztriában található fraknói várból. Az ötvös-, érem- és textiltárgyakból álló műkincs-gyűjteményt 2016-ig az Iparművészeti Múzeumban őrizték, akkor egy kormánydöntés értelmében több mint 70 darabját a fertődi Esterházy-kastélyban helyezték el.

Az ügy pénteki tárgyalásán az Esterházy Magánalapítvány felperesként azzal érvelt, hogy a műtárgyegyüttes a kincstár megalapítása óta mindig is megbonthatatlan egységet képezett az őrzési helyéül szolgáló fraknói vár két boltíves termével. A felperes igyekezett bizonyítani a bíróság előtt, hogy a széles körben elterjedt történettel szemben, amely szerint a műtárgyegyüttest Esterházy Miklós herceg (1869-1920) hozatta Budapestre, a fraknói kincs évszázadokig fennálló egységét valójában 1919-ben a Tanácsköztársaság önkénye bontotta meg, amikor egy szabadcsapat rekvirálta és Budapestre hurcolta a ma Burgenlandban fekvő várban őrzött kincsek egy részét.

A kommün bukása után az államosítási rendelet hatályát vesztette, de a herceg és utódja, Esterházy Pál (1901-1989) 1920-ban és 1923-ban letéti szerződésben engedélyezte, hogy az Esterházy-hitbizomány - az 1949 előtti magyar jogrendben egy családon belül meghatározott rend szerint öröklődő, meg nem terhelhető, elidegeníthetetlen vagyontömeg - részét képező műtárgyak továbbra is az Iparművészeti Múzeumban maradjanak.

A kincseket Esterházy Pál herceg a közeledő front pusztításától tartva 1944. november-decemberben elvitette a Tárnok utcai Esterházy-palota pincéjébe. Az ostrom alatt azonban a palota bombatalálatot kapott, a romok alól kiásott, súlyosan megsérült kincseket 1949-ben ismét államosították, Esterházy Pált pedig a Mindszenty-perben, koncepciós eljárás vádlottjaként 15 év börtönre ítélték.

A felperes érvelése szerint nem bizonyítható, hogy az államosítás hatálya kitért volna az Esterházy-kincsként emlegetett műtárgyegyüttesre, mert az nem szerepelt az államosítási törvény által megkövetelt leltárban, így a magyar állam tulajdonjoga nem megalapozott a gyűjteményre nézve. Az Esterházy Magánalapítvány jogi képviselői pénteki perbeszédükben hangsúlyozták azt is, hogy a bíróságtól csupán a fraknói kincs jogi egységének kimondását várják, a felperes továbbra is Magyarországon akarja elhelyezni az egyébként állami védettséget élvező műtárgyakat.

Az alperesek - több minisztérium és az Eszterháza-központ - álláspontja szerint a gyűjtemény 1949-es köztulajdonba vétele bizonyíthatóan megtörtént. Az államosítást kimondó 1949. évi VII. törvényt ugyan 1999-ben hatályon kívül helyezte az Országgyűlés, de azzal az indoklással, hogy tartalma már kiüresedett, hiszen a kárpótlás kérdését már évekkel korábban rendezte törvényileg a magyar állam.

Az alperesek jogi képviselői perbeszédükben hangsúlyozták azt is, hogy Esterházy Pál herceg tudatosan bontotta meg a fraknói kincsegyüttes egységét, amikor a trianoni határok kialakulása után két külön hitbizományt hozott létre a Magyarországon és Ausztriában található műtárgyak kezelésére.

A 2017-ben indult perben várhatóan március 8-án hirdet ítéletet a Fővárosi Törvényszék. Az Esterházy Magánalapítvány restitúciós igényét emellett közigazgatási eljárásban is vizsgálja a magyar állam.