Csukás István malacfaroklevessel várta Kányádi Sándort

Csukás István gyermekkönyvíró úgy véli, "gyermekként kell magunkba gyömöszölni azt az életörömöt, amivel kibírjuk a következő 80-90 évet". A Kisalföldnek nyilatkozó népszerű író - a nagy Ho-ho-horgász Süsü, Gombóc Artúr és Keménykalap megálmodója - elmondta azt is, édesapja kerékgyártó volt, sok vendégük volt, és állandóan fülelt az elhangzó történetekre.

A saját maga által épített otthonáról úgy fogalmazott, élete élménye volt, hogy saját magának épített házat.

"Valóban az otthonomnak érzem, hiszen magam raktam le a téglákat. Akkor fogadtam meg, hogy mindig nyitva lesz az ajtóm, bárki bármikor jöhet hozzánk"

- árulta el.

A tágas otthonhoz később az író egy külön étkezőt építtetett, hogy jobban tudjon hódolni egyik kedvenc szenvedélyének: szeret főzni, és piacra járni is imád, saját recepteket talál ki.

"Egyszer savanyú malacfaroklevessel vártam Kányádi Sándort, ez volt a poénom számára. Kérdezte tőlem: ti ennyire szegények vagytok? Utána vettem elő a steaket"

- említette.

Egyedüli "úri passziója" a kártyázás.

Felesége halála óta egyedül él, de gyermekei, unokái sok időt töltenek vele.

Az özveggyé válás után a garázst átalakította könyvtárrá, ő ugyanis nem vezet. Erről ezt mondta:

"Annyi könyvem volt, hogy elvittem őket egy antikváriumba, ám annyira hiányoztak, hogy később visszavásároltam őket."

A nappalijában található könyvespolcot egyébiránt a szegedi Csillag börtön rabjai készítették.

"A Szegedi Nemzeti Színházban ismertem meg a rabok művezetőjét, aki mesélt erről a lehetőségről. A lakásban két rab szerelte össze rendőrök felügyeletében a bútort. Annyira tetszett a lakóknak, hogy később mindenkinek a rabok csinálták a könyvespolcot. Fillérekbe került, de legalább az anyagárat ki akartam fizetni, mert hát ki akarna a börtönnek tartozni?"

Manapság délelőttönként írni szokott 2-3 órát, és sokat megy gyerekek közé, ilyenkor pihen és ihletet kap.

"Felnőttekhez azonban ritkán járok el, néha már idegesítenek"

- tette hozzá.