„A film elkészítése nagyon régi történet, 10-12 éve kezdődött. Gáborral szomszédok voltunk a Tátra utcában, amikor elkészült az első filmem, neki pedig az első novelláskötete. Kíváncsi voltam, hogy mit csinál, ezért elolvastam a novelláit, és arra gondoltam, hogy ebből egyszer lehetne egy filmet csinálni. Elindultunk, de tíz évig fejlesztettük, egy görög drámává alakítottuk” - idézte fel Török Ferenc.

Hozzátette: három óra alatt játszódik az egész történet, de megpróbáltuk megtartani, hogy ne egy dialógusokra épülő, hanem inkább

a képekre épülő fekete-fehér drámát csináljunk.

„Úgy néz ki, hogy ez most működik, fogadja a közönség. Nagyon sok a reakció, a nézők nem nagyon tudnak a film után hazamenni, mindenki el akarja mondani a saját sztoriját '45-ről” - mesélte a filmrendező.

„Úgy tűnik, hogy ez egy érzelmileg felkavaró film lett.

Ez nagyon jó hír nekünk, mert olyan filmet szerettünk volna, ami megérinti az embereket” - hangsúlyozta Török Ferenc.

A filmrendező elmondta, az volt a vágya, hogy egy fekete-fehér filmet csinálhassak.

„Amikor elolvastam ezt a novellát, végre láttam egy olyan sztorit, amit jól meg lehet csinálni fekete-fehérben. Nemcsak azért, mert 1945 és a korszak számunkra fekete-fehérben maradt fent – mivel a színes technika akkor még nem is létezett –, hanem egyáltalán azért, mert ez egy olyan art film, ami arról szól, hogy mindenki elveszítette valakijét.

Ide nem férnek be a színek”

- véli Török Ferenc.

Hozzátette, hogy Ragályi Elemérrel először dolgozott együtt, akit fantasztikus embernek tart.

„Azon túl, hogy mekkora operatőr, hiszen a mesterünk, a tanárunk, és a legnagyobb magyar operatőrök egyike, ő már élt '45-ben. Hat vagy hét éves volt egy faluban, amikor ez az egész történet játszódik, ezért Elemér rengeteget segített abban, hogy nemcsak a tárgyi világot, a ruhákat, hanem azt a hangulatot is megteremtse, amiről a történetünk beszél” - mondta a filmrendező.