Gítáni 1945-ben született egy szegény felső-egyiptomi család sarjaként, majd Kairó egyik legrégibb negyedébe, a város gazdag történelmi és vallási örökségének számos jelét őrző el-Gamaléjába költöztek.

Eredetileg a környéket átszövő bazársoron szőnyegtervezőként dolgozott, míg az arab világ egyetlen Nobel-díjas írója, Nagíb Mahfúz szárnyai alá nem vette, s mentora támogatásával irodalmi pályáját meg nem kezdte.

El-Gamaléja negyed meghatározóan formálta Gítáni írói világát, és gyakran szolgált művei helyszíneként.

Egyik legismertebb művét, az ez-Zayni Barakát című regényét egy rövid idejű szabadságvesztés után írta, hevesen bírálva benne a legendás egyiptomi elnök, Gamál Abden-Nasszer tekintélyelvű rezsimjét. Dolgozott ugyanakkor haditudósítóként is az Izrael ellen 1973-ban vívott háború frontvonalán.

Gítáni 1993-ban megalapította Egyiptom egyik legtekintélyesebb irodalmi magazinját, az Ahbár el-Adabot (Irodalmi Hírek), amelynek 2011 végéig főszerkesztője volt.

Művei francia, angol és német nyelven is megjelentek. 1987-ben Párizsban neki ítélték a francia Művészeti és Irodalmi Érdemrend Lovagi fokozatát, a Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres kitüntetést, 2015-ben pedig elnyerte a legmagasabb egyiptomi irodalmi elismerést, a Nílus-díjat.

Gítáni ádáz ellensége volt az Egyiptomban erőre kapott iszlamista mozgalmaknak, és nyíltan támogatta az ország modern történetében mai napig kulcsszerepet játszó hadsereget.

Az író még augusztusban került egy kairói kórházba légzési zavarokkal, s röviddel ezután kómába zuhant, amelyből többé nem ébredt fel. Temetési ceremóniáját az iszlám hagyománynak megfelelően még vasárnap megtartották a főváros egyik legrégibb mecsetében, az esz-Szajjeda Nafíszában.