A katalógus szerint a tárlat "meglepetése" az asztali készlet, amelyet az egykori Magyar Népköztársaság ajándékozott Sztálin szovjet vezető 70. születésnapjára 1949-ben. A kézzel festett darabok között levesestálak, tálalóedények, só- és fűszertartók, mártástartók, teáskannák és -csészék, desszertestálak is találhatók. Az edények aljára szovjet és Rákosi-címert, vörös csillagokat is festettek.

A herendi étkészletről Balla Gabriella művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum kerámia főosztályának vezetője az MTI-nek elmondta: a 19. század utolsó évtizedében Farkasházy Fischer Mór igazgatása alatt festették ezzel a díszítménnyel az első tárgyakat. A millenniumra készülő ország számára felértékelődött a nemzeti mintakincs. Különféle anyagok - faragványok, hímzések, kerámiák, ötvösművek -díszítményeit gyűjtötték. A magyar ornamentikakincs nyomán akkor született Herenden ez a Motifs Hongrois Grand-nak (MHG), azaz nagy magyar motívumoknak nevezett díszítés. Nagyon tetszetős, sokféle változatban készült, máz alatt kobaltkékkel, máz felett arannyal festve így színesen, ahogy ezen a reprezentatív készleten is látható - magyarázta a szakértő.

Hozzátette: a szentpétervári Ermitázs porcelángyűjteménye páratlan, az amszterdami válogatás rendkívüli minőséget képvisel és nagy jelentősége van annak, hogy - függetlenül a történelmi háttértől - a Herendi Porcelánmanufaktúra is jelen van ezen a tárlaton.

"Tudjuk, hogy Herend, mint minden ország híres manufaktúrája, diplomáciai ajándékokat is gyártott, Adolf Hitler számára is készült ilyen tárgyegyüttes. A két háború között, illetve a második világháború alatt Herend igazgatója, Gulden Gyula ragyogó kereskedőként és diplomataként állami megrendeléseket szerzett arra, hogy a korabeli államfőket is megajándékozzák" - mondta Balla Gabriella.

A magyar porcelánon kívül a hajdani cári udvartartás nyolc fényűző étkészlete, összesen több mint ezer pazar darab díszíti a világhírű Ermitázs múzeum amszterdami "leányának" korhű stílusban megterített asztalait a márciusig tartó kiállításon. A cárok vacsorája című tárlat a 18. és 19. századi orosz udvar káprázatos bankett- és bálkultúráját mutatja be - olvasható az intézmény honlapján.

Vilmos Sándor holland király húsz, kézzel festett tányért adott a kiállítás idejére a hollandiai Ermitázsnak.

A drága, kézzel festett porcelánok a korszak vezető manufaktúráiból származnak. Nagy Katalin cárnőt uralkodása idején (1762-1796) a lakomák királynőjének tartották, és előfordult, hogy akár száz fogásból álló vacsorát szolgáltak fel vendégeinek, báljaira ezrek voltak hivatalosak.

A legnagyobb bálokat az utolsó orosz cár, II. Miklós és felesége, Alexandra cárné idején tartották. Az orosz forradalom győzelmével eltűnt ez a világszerte csodált lakomakultúra.