A gyűjteményes kötetet először 2004-ben vehették kezükbe az olvasók, idén azonban a Helikon Kiadó újra megjelentette a két forgatókönyvet és két színművet. Az Ünnepek háza című darabot 1970-ben a szatmárnémeti társulat, a Kétszemélyes tragédiát - több amatőrszínházi próbálkozás után - pedig 1990-ben a temesvári színház mutatta be.

A kötetben közölt két forgatókönyvből készített filmeket a nagyközönség is ismerheti: az Ábel a rengetegben moziváltozata 1993-ban készült el, a Gyökér és vadvirág című forgatókönyv alapján pedig Bohák György forgatott filmet 1987-ben. Az Ünnepi könyvhéten Szépvölgyi István beszélgetett Kányádi Sándorral.

Milyen szerepet töltenek be ezek a művek a Kányádi-életműben?

Az Ünnepek háza című darabot 1971-ben írtam meg, az Kétszemélyes tragédiát pedig 1969-70-ben. Ez a dráma húsz évig volt a román minisztérium fiókjában, arra vártunk, hogy engedélyt kapjunk a külföldi forgalmazásra. Romániában ugyanis volt egy olyan törvény, hogy amit nem engedélyeztek és nem mutattak be az országban, azt külföldön sem lehetett. Én abból éltem, hogy a törvényeket betartottam. Hiába kaptam ajánlatot, hogy a Deutsche Welle így is bemutatja, hiába írta a Szerelmes földrajz írója, Szabó Zoltán, hogy küldjek neki egy példányt, ingyen lefordíttatja, én a törvényekhez tartottam magam.

A Kétszemélyes tragédia egy gyermeket váró párról szól, akik nem tudnak elaludni, mert félnek, hogy lehallgatják őket. Felvetődik a kérdés, hogy mit lehet tenni ez ellen. Elköltözni Svájcba? Nem együtt hallottuk, hogy ott is mindenki mindenkit lehallgat, mindenkit figyel és feljelent? Akkor nincs más megoldás, csak az öngyilkosság? Az asszony megszüli a gyereket, és akkor mégis azt mondja a végén: "Kések villognak bennem, markolnám, dobnám, döfném egyszerre valamennyit, gondosan kiválasztom a legélesebbet, és kenyeret kanyarítok a fiamnak."

Hogyan lehet együtt élni azzal a rendszerrel, amely mindenkit lehallgat? Hogyan lehet úgy aludni egy lakásban, hogy jól tudjuk, ott is lehallgatnak?

Mindenkit lehallgatnak. Tizenöt nyelven jelent meg a Behálózva, Barabási Albert László könyve. Õ csíkszeredai származású, most Bostonban és a Harvardon tanít, és éppen arról beszél, hogy mi mindent le lehet hallgatni mobiltelefonnal. Hogy valaki akár ezt a beszélgetést is lehallgathatja, ha akarja. Ez ilyen világ.

A Kétszemélyes tragédia egyik bemutatóját éppen ön állította le, mert meghúzták a darabot. Hogyan történt ez?

Először is azt mondták, hogy ezt nem érti senki, mert nem volt olyasmi, hogy lehallgassanak valakit. Akkor a rázósabb részeket kihúzták, és kiderült, hogy a főrendező nem is olvasta el a darabot és egy fiatal rendezőnek kiadta a szerepeket. Mondtam, hogy ezt vegyék le műsorról. A darab megjelent oroszul, angolul és németül is. Oroszországban volt egy színész házaspár, ők szerették volna játszani a Kétszemélyes tragédiát. Én mondtam, hogy semmi akadálya, de két hét múlva a fiatalember édesanyja beteg lett, kénytelen volt otthagyni a színészi pályát, így végül ez a terv kútba esett.

Mennyiben aktuálisak ma az Ünnepek háza című kötet darabjai?

Az orosz rendező, Nyikita Mihalkov azt mondta, az Ünnepek háza nagyon jó, de ez egy húsvéti tojás, és a piros tojásnak csak húsvétkor van szezonja. De én úgy vélem, lesz ennek még szezonja.