1970 óta gyűjti a kortanúk beszámolóit a trianoni döntésről és annak következményeiről, Erdély elmúlt kilencven évéről Gazda József. A megpecsételt vég című, június 1-jén bemutatott kötet szerzője az InfoRádiónak elmondta, sok olyan emberrel beszélgetett, akik még ott voltak a fronton, és átélték az eseményeket. "Az ő vallomásukból tudom, hogy a magyar hatalom lehetetlenné tette Magyarország védelmét, feloszlatta a hadsereget" - mondta. Gazda József hozzátette, az elmúlt kilencven év árnyékként vetül az erdélyi magyarokra, akik - Tamási áron szavai szerint - a Nagy-Magyarország legkeletibb pontjáról hirtelen Nagy-Románia középpontjában találták magukat.

1970-től rögzítette a beszélgetéseket. Milyen tendenciát látott? Bizakodóbbak lettek az emberek?

Bizakodás kevés van, inkább belefásult a nép. A bizakodás az 1940-es visszacsatoláskor vált kézzelfoghatóvá. Az fantasztikus élmény volt. Egy apa azt mondta nekem, hogy életében két igazán nagy öröme volt, az egyik, amikor fia született, a másik pedig az, amikor újra visszakerültek Magyarországhoz. Az emberek akkor gyönyörűnek látták az életet, reménységgel teltek el. De aztán következett a kommunista diktatúra, amely Romániában nacionalista diktatúra is volt egyúttal. A kommunizmus tulajdonképpen eszköz volt arra, hogy még jobban a padlóra lehessen teríteni bennünket, és mindenünket el lehessen venni. Most, amikor azon fáradoznak, hogy a padlóra tett javakat most már ne mi kapjuk meg, hanem ők szerezzék meg, nehezen lehet lázba hozni az embereket. Ezt a fásultságot maximálisan megkoronázta a 2004. december 5-i népszavazása kettős állampolgárságról. Azt hiszem, hogy az erdélyi magyar lelkekben pestisszerű járványos önbizalom- és hitrombolás ment végbe, amely a legnagyobb volt a trianoni döntés óta.

Hogyan értékelték, amikoraz Országgyűlésben a képviselők megszavazták a kettős állampolgárságról szóló törvényt?

A magam részéről örömmel, bizakodással fogadtam. Tudom, hogy vita tárgya, adjanak-e választói jogot, vagy ne. Én azt gondolom, meg kell adni. Nem azért, mert választani akarok, hanem azért, mert úgy látom, hogy a nemzetegyesítést akkor lehet megoldani, ha érdekeltté teszik a magyar nemzet sorsában a határon kívül élőket is.

Hogyan állt össze egy kötetté A megpecsételt vég? Rengeteg beszélgetés, rengeteg emlék és rengeteg tény van benne. Hogyan lehetett mindezt összeszerkeszteni?

Legalább három-négyezer ember sorsa van meg leírt formában vagy magnószalagon. Azt a technikai megoldást találtam ki, hogy mivel tudom, mit hol keressek, a gondolatot támasztom alá a szövegekkel, vagy az egyéni sorsokból vonom le a gondolat lehetőségét is. Körülbelül négy hónap alatt született meg ez a négyszáz oldalas könyv, de nyilván úgy, hogy minden anyag a rendelkezésemre állt. Vagyis sok év munkája van mögötte, de a kivitelezés csak néhány hónapot vett igénybe.