A magyar népi kultúrában gazdag hagyományokkal rendelkeznek a különböző alkalmakra írott bordalok, a sör azonban - bár évszázadok óta rendszeresen fogyasztjuk - nem adott ihletet a népdalok és népmesék szerzőinek.

"A sört szívesen megisszuk, de mondanivalónk nemigen akadt róla. A szájunkat odaigazítjuk, de a szívünk messze maradt" - mondta Berecz András, aki a volgai csuvasok kultúráját tanulmányozva ismerte meg, hogy dél-amerikai és afrikai törzsekhez hasonlóan az ősmagyarokkal rokon népnek is gazdag sörkultúrája van.

Berecz András maga fordította a "Sördal" című dupla lemezen található, több mint 40 dalt, amelyek között rokonoknak, fiataloknak és időseknek szóló énekek egyaránt megtalálhatóak, de nem maradtak ki a különböző ünnepekre, összejövetelekre szerzett, kórusban előadható dalok sem. Az előkészületektől a felvételek befejezéséig összesen hat év munkáját gyűjti egybe a most megjelent kiadvány.

A sördal műfajában az ősök és szülők iránti tisztelet és a testvérek iránti megbecsülés volt az, ami megtetszett az ének- és mesemondónak. A választékosan megfogalmazott dalokból olykor még a műfajteremtő italt is kiszorítják az összetartozás fontosságát hangsúlyozó gondolatok.

A sör és az elkészítéséhez szükséges komló központi szerepet játszik a csuvasok kultúrájában és ősi vallásukban. Komlóra esküdtek, hozzá imádkoztak, és a csuvasok címere az egyetlen, amelyben szerepel ez a növény, a sör pedig áldozati italnak számított.

A hagyományok olyan elevenen élnek, hogy a dolgozók a sörgyárakban az üzemi körülmények között ma is eljárják őseik sörtáncát, de a családok otthon is főznek házi sört, amelyet mézzel vagy gyümölcslével ízesítenek, és forrón vagy hidegen is szívesen fogyasztanak.