Mindenképpen jól esett, persze, az ember boldog, ha gondolnak rá. Egy profán hasonlattal szólva az ember olyan, mint a hiú szamár: szereti, ha simogatják.

Idén is szerepel egy filmje a fesztiválon, a Majdnem szűz a versenyprogramba is belekerült. Miért volt fontos önnek, hogy megcsinálja ezt a filmet?

Engem mindig izgatott az emberek, különösen a nők lázadása, akik meglehetősen determinálva vannak a sorsuknak. Ez a kislány, a film hőse, úgy érzem, alkatában alapvetően nemes és nagyszerű lány, aki azért megy el kurvának, mert rá van kényszerítve, de amikor eljön az a pillanat, amikor lehetséges, fellázad ez ellen a sors ellen. Tulajdonképpen minden filmem egy lázadásról szól - a Te rongyos élettől kezdve -, ahol nők a főszereplők. Úgy érzem, hogy ezzel a lánnyal, Ubrankovics Júliával egy egész különleges képességű szereplőt találtam.

Említette, hogy a főhősnőit nagyon szereti. Az egyik legsikeresebb filmje mégis egy antihős története, Pelikán József gátőré. A tanú mennyiben szól egy korszakról?

Azt hiszem, hogy teljesen egy korszakról szól. Ha Kállai Feri megy az utcán, nem úgy szólítják meg, hogy Kállai Ferenc művészúr, hanem, hogy Pelikán József. Õ teljesen azonosult a szerepével, egy korszakot ábrázol. Egy olyan embert, aki azt az ellentmondást képviseli, hogy inkább hisz a saját józan eszének, mint a bemagolt ideológiai sémáknak.

Életművéből melyik az a film, amelyikre a legbüszkébb?

Csináltam körülbelül 30 filmet. Van, amikor az egyiket szeretem jobban, van, amikor a másikat. Amikor valamelyiket elfelejtik, akkor azt szeretem a legjobban.