Utassy József 1961-1967 között végezte el az ELTE Bölcsészettudományi Karán a magyar-népművelés szakot. 1959-től 1960-ig OTP-tisztviselő, majd művészeti előadó Pétervásárán. Később egy szakmunkásképző intézet diákotthonában nevelőtanár, utána 1972-től szellemi szabadfoglalkozású. A Kilencek költőcsoportja egyik alapítója és 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Minden költőt szeret a közönség, aki pontosan tud fogalmazni és nemcsak lát, hanem ért a láttatáshoz, ehhez pedig az kell, hogy már gyerekkorban megismerkedjünk a népköltészettel - mondta a művész.

Utassy József szerint a láttatás művészete azt jelenti, hogy nem nézi, hanem látja: magát, családját, faluját, városát, országát és a világot.

Ma a legfontosabb az, hogy ne legyen kérdés a nép fogalma, és ne következzen be újra az, hogy feketebetűs ünnep legyen március 15-e a naptárakban - jelentette ki a friss Kossuth-díjas költő.

1968-ban, amikor albérlőként éltem a Március 15-e téren egy lakásban, - meséli Utassy József - akkor láttam azt, ahogyan a munkásőrök, katonák, rendőrök megszállták ezt a teret. Ez adta az ihletet, a talán legismertebb költeményemhez, melynek címe: Zúg a március.

Zúg március

Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?

Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!