A becslések szerint egy év alatt 20 millió 12-17 év közötti gyermek – azaz közel minden ötödik fiatal – volt már kitéve olyan szexuális kizsákmányolásnak vagy bántalmazásnak, amelyet a modern technológia használata segített elő – írja közleményében az UNICEF.

A „Through Children Eyes: How Digital Technologies Enable Child Sexual Abuse” című jelentés 21 országot vizsgált, beleértve a gyerekek személyes beszámolóit is. A felmérés arra figyelmeztet, hogy a digitális technológia fejlődése mind online, mind pedig offline környezetben egyre több eszközt és tágabb teret biztosít az online erőszaknak.

A jelentés becslése szerint:

• több mint 15 millió gyermek találkozott nem kívánt tartalmakkal,
• 9 millió gyermeket próbáltak rávenni arra, hogy akaratuk ellenére szexuális jellegű beszélgetésekben vegyenek részt vagy intim képeket osszanak meg magukról,
• 4 millió fiatalról pedig úgy került ki szexuális jellegű kép a világhálóra, hogy nem adták meg hozzájárulásukat.

A probléma valós mértéke azonban minden bizonnyal ennél sokkal nagyobb, ugyanis az érintett gyerekek nagy része nem jelzi a visszaéléseket.

„Az UNICEF legfrissebb jelentése fájdalmas valóságot tár a szemünk elé. A vizsgált országokban több mint 20 millió gyermek találkozott közvetlenül pornográf tartalmakkal és sokan közülük szexuális kizsákmányolás áldozatává is váltak. Sajnos gyakran éppen azokban a digitális terekben fordul ez elő, ahol tanulnak, játszanak és kapcsolatot tartanak a barátaikkal” – mondta Catherine Russell, az UNICEF ügyvezető igazgatója. „Ezek az élmények súlyosan hatnak a mentális egészségre, sok gyerek pedig csendben szenved, mert nem tudja, kihez fordulhatna segítségért. Nem maradhatunk tétlenek, nem fordíthatjuk el a fejünket!”

A jelentés adatai szerint az esetek közel 60 százaléka olyan közösségi médiafelületeken történt, mint a Facebook, az Instagram, a Snapchat, a TikTok vagy a WhatsApp. Az esetek további 14 százaléka online játékokhoz kapcsolódott, a jelentés szerint pedig az elkövetők gyakran épp a platformok funkcióit, szolgáltatásait és egyedi kialakítását használták ki a gyerekek bizalmának megszerzésére.

A 21 vizsgált országban – amelyek között szerepel például Vietnám, Indonézia, Mexikó, Brazília, Pakisztán és Szerbia is – az esetek 57 százalékában az elkövető olyan személy volt, akit a gyermek már ismert: kortárs, romantikus partner, barát vagy épp családtag. Ez megkérdőjelezi az általános feltételezést, hogy az online visszaélések elsősorban idegenekhez köthetők, ugyanakkor a jelentés szerint a gyerekek 38 százaléka az interneten találkozott először az elkövetővel. A visszaéléseket a bizonyítékok szerint például hamis profilok és privát üzenetküldési funkciók is elősegítik.

Az technológiai vívmányokban rejlő új lehetőségek, mint például a manipulált képek, hangok és felvételek átkeretezik a szexuális kizsákmányolás és a bántalmazás minőségét és mértékét, amely súlyos hatással lehet a gyerekek mentális egészségére, biztonságérzetére és másokba vetett bizalmára. A kutatás során megkérdezett gyerekek beszámolói gyakran a félelemről, szégyenérzetről, zavartságról és az elszigeteltségről szóltak – sokan nehezen értették meg, mi történt velük és hová fordulhattak volna segítségért.

• Az áldozatok körében négyszer nagyobb valószínűséggel számoltak be öngyilkossági gondolatokról vagy önsértő magatartásról és jóval magasabb volt a szorongás szintje is.
• Mexikóban és Észak-Macedóniában az öngyilkossági gondolatok vagy önsértő viselkedésformák kockázata több mint nyolcszor magasabb volt az érintett gyerekek körében, Pakisztánban pedig az önkárosítás kockázata több mint a hétszeresére emelkedett.
• Az efféle online erőszak és visszaélések több mint 40 százalékáról senki nem szerzett tudomást és csak kevesebb mint 1 százalékukat jelentették a hivatalos szerveknek (például a rendőrségnek, gyermekvédelmi szakembereknek vagy segélyvonalaknak). Örményországban az esetek több mint felét senkivel sem osztották meg.
• Világszerte a hallgatás leggyakoribb oka az volt, hogy a gyerekek nem tudták, kihez fordulhattak volna segítségért, vagy kivel beszélhettek volna a történtekről.

A jelentés kapcsán az UNICEF felhívja a figyelmet arra, hogy sürgős lépésekre van szükség a kormányok, technológiai vállalatok és más érintettek részéről a gyerekek hatékonyabb védelme érdekében. Ennek részeként:

• A digitális platformok biztonságára már a tervezés szintjén is kiemelt figyelmet kell fordítani, többek között például erősebb adatvédelmi garanciákkal, a kéretlen kapcsolatfelvétel korlátozásával, biztonságosabb ajánlórendszerekkel, valamint a visszaélések hatékonyabb felismerésével és jelentésével.
• Elengedhetetlen, hogy a jogszabályokat, szabályozási keretrendszereket és elszámoltathatósági mechanizmusokat megerősítsék, hogy a kormányok megfelelő eszközökkel léphessenek fel a visszaélések új formáival szemben – beleértve a szexuális zsarolást és a mesterséges intelligencia által létrehozott szexuális tartalmakat is.
• Olyan bejelentési és támogatási rendszereket kell kiépíteni, amelyekben a gyerekek is megbíznak, emellett több erőforrást kell fektetni a gyermekvédelembe, valamint az egészségügyi, igazságügyi és szociális szolgáltatásokba.
• Támogatni kell a gyerekeket abban, hogy merjenek segítséget kérni és fontos, hogy ha egy gyermek megosztja a vele történteket, arra a családok, iskolák és közösségek is támogató módon reagáljanak.
• Az elkövetők által kihasznált sérülékenységeket csökkenteni kell az erősebb családtámogatási rendszerek kiépítése, valamint a gyerekek és fiatalok oktatási és foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése révén.
• Meg kell változtatni azokat a társadalmi és nemi normákat, amelyek normalizálják a lányok szexualizálását, vagy megbélyegzik a szexuális bántalmazás túlélőit.