Moszkva életét eddig csak epizodikusan befolyásolta a háború. A helyieket bosszantotta a drónirányításra is felhasználható mobilinternet korlátozása, valamint az, hogy a repülőterek veszélyeztetettsége miatt vasúttal megbízhatóbban váltak tervezhetővé a hosszabb utazások.

Megrökönyödéssel fogadták a Kreml ellen 2023. május 3-án távirányítású repülőszerkezettel megkísérelt támadást.

Néhány szórványos incidens is felborzolta a kedélyeket, amelyek közül talán az volt a legemlékezetesebb, amikor találat érte a Dom na Moszfilmovszkoj lakópark egyik toronyházát, kevéssel az idei, erősen lecsökkentett győzelemnapi díszszemle küszöbén, május 4-én. Mindez a főváros szívétől kevesebb mint tíz, a magyar nagykövetségtől pedig egy kilométerre történt.

Az ötödik évében járó háború szele most először érte el komolyabban az orosz fővárost. A hatóságok szerint csütörtökön csak a nap első felében mintegy kétszáz, Moszkvára tartó drónt lőtt le a légvédelem.

Az állami médiában rendszeresen dicsért Szergej Szobjanyin polgármester ösztönzésére a magánszféra által is megtámogatott, többrétegű légvédelmen ezúttal rést találtak a drónok, és érzékeny veszteséget okoztak.

A még mindig égő kapotnyai olajfinomító és a közeli Moszkva folyó között késő délután is forgóban repültek a tűzoltó helikopterek.

A domogyedovói repülőtérhez közeli, jellegzetesen külvárosi, hőerőmű mellett kiépült, bevásárlóközpontokkal rendelkező és lakótelepektől sűrű moszkvai negyed levegőjét folyamatosan remegtette a dübörgésük, az üzemből sötét füst gomolygott a felhős égre.

A finomító környékét lezárták, a tömegközlekedést elterelték, az MTI gyalogosan érkező tudósítóját a külügyminisztérium által kibocsátott sajtóakkreditációval nem engedték túl a kordonon a géppisztolyos rendőrök.

Az üzem közelében megtiltották a fotózást. Az olajfinomítón kívül a bejárt úton nem látszott rombolás.

A helyi lakosok elmondták, hogy reggel hat óra környékén légvédelmi fegyverek dörgésére és robbanásokra ébredtek. Azt, hogy hány találat is érte az olajfinomítót, sem a helyi lakosok, sem rendőrök nem tudták megmondani.

Egy nyolcvanas éveiben járó asszony arról számolt be, hogy egy szomszédos tizenöt emeletes ház erkélyéről azt látta reggel, hogy az üzem területének fele lángokban áll. Elmondta, hogy volt már tűz az üzemben, régen, amikor még Jurij Luzskov volt a polgármester (1992-2010). Akkor azt közölték velük, hogy habbal sikeresen elfojtották a lángokat, szerencséjükre, mert fennállt a komoly veszélye annak, hogy ha belobban a két nagy benzintározó, az romba döntheti a környező toronyházakat.

Egy másik idősebb nő, aki húsz évig maga is az olajfinomítóban dolgozott, felidézte, hogy az olajfeldolgozó már a világháború idején megvolt, akkor két helyen is feltűntették a térképen, az ellenség megtévesztésére.

Hogy mi történik? Védekezünk – mondta az asszony az arra vonatkozó kérdésre, miként látja a Kapotnyát is elért eseményeket. A kérdésre, hogy a történtek befolyásolhatják-e a szeptemberben esedékes parlamenti választásokat, visszakérdezett: „Gondolja, hogy ez arra hatással lesz?”

A találomra megszólított kapotnyaiak nem, vagy nem szívesen adták a nevüket a külföldi újságírónak nyilatkozva.

Többnyire úgy vélekedtek, hogy jó lenne ha „ez” (a háború) mielőbb véget érne, de arról, hogy ezt hogy lehetne elérni, úgy vélekedtek, hogy ez „odafönn” dől el. Többnyire tanácstalanok voltak.

Egy negyvenes helyi nő, aki a tizenéves fiával sétált egy környékbeli parkban, azt fejtegette, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy ott marad-e élni a finomító mellett, mert, mint mondta, most már az üdülőtelkeket is támadások érik, és azok sincsenek biztonságban, akik délre, a Fekete-tengerre mennek nyaralni.

A legnagyobb aggályát annak a füstnek a hatásával kapcsolatban fejezte ki, amely a gyár fölé tornyosult.

Egy szomszédos munkásszállónak az utcán cigarettázó lakói arra készültek, hogy a tűz eloltása után őket küldik majd a romokat eltakarítani. Az olajfinomító egy dagesztáni származású, ötvenes alkalmazottja kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy holnap lesz-e munkája.