Annak ellenére, hogy Szíria nem volt a hírek középpontjában az elmúlt években, a polgárháború nem ért véget, és annak a legfontosabb okait senki nem kezelte, az Aszad-kormány semmiképpen sem. 2020 óta a konfliktus intenzitása alacsony volt, hogy nagyobb hírek nem érkeztek, bár kisebb harcok folytak. Ezt az időszakot 2020 óta az Idlibben található ellenzék, amelyet a Hajat Tahrír as-Sám (HTS) nevű szervezet vezetett, arra használta fel, hogy intézményeket fejlesszen, katonai képességeit fejlessze, és felkészült egy nagyobb offenzívára. Ez pedig két héttel ezelőtt meg is indult.

"Ma már látjuk, hogy a lázadóknak nem az volt a céljuk, hogy Damaszkuszt ilyen gyorsan bevegyék és az egész rendszert megbuktassák két hét alatt, hanem csak néhány települést akartak Aleppó mellett elfoglalni. Ebből lett az, hogy az oroszhű hadsereg nagyon gyengének bizonyult, az orosz-iráni segítség nem jött meg, ezért felbátorodtak a lázadók, és az elmúlt két hétben elfoglalták a nagyvárosokat, és végül Damaszkuszt is be tudták venni" – idézte fel az eseményeket az InfoRádióban Szalai Máté, a Clingendael Intézet kutatója.

A HTS autoriter alapú uralmat tartott föl Idlibben. Korábban a vezetője, Abu Mohammed al-Golani a szíriai al-Kaida egyik csoportját vezette, illetve az Iszlám Államban is működött. Ő most azt mondja magáról, hogy megváltoztak a nézetei, amit egyébként nem kell neki elhinni, jegyezte meg a szakértő. Az azonban látszik, hogy a szervezet és al-Golani irányvonala változott az elmúlt időszakban: a 2010-es évek közepe óta hátrahagyták a nagyon erős dzsihadista vonalat, és kifejezetten Szíriára fókuszáltak, a szíriai felszabadítást tűzték ki célul, és így harcoltak, és így gyűjtöttek támogatást a lakosság körében.

"Fontos aláhúznunk, hogy nem ez az egyetlen csoport most, amelyik győzelmet aratott az Aszad-rezsimmel szemben, nagyon sok másik kisebb csoport vett részt a harcokban. Fontos megemlíteni például az ország délnyugati részéről kiindult felkelő szervezeteket, amelyek gyakorlatilag hamarabb értek el Damaszkuszba, mint a Hajat Tahrír as-Sám" – mutatott rá.

Szíria jövőjét tekintve Szalai Máté úgy véli, nagyon sok kisebb csoport meghatározó lesz. Lehet köztük együttműködés, mint ahogy volt már a múltban – az elmúlt két hétben, de korábban is. Várakozásai szerint

az a Hajat Tahrír as-Sám vezette koalíció az egyik legfontosabb szereplő marad, de a befolyása nem fog az egész országra kiterjedni.

A kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erők továbbra is az országnak egy nagyobb részét irányítják, főleg északkeleten és keleten. Ők is tettek lépéseket az elmúlt két hétben a rezsim erőivel szemben, sőt, az ő viszonyuk a Hajat Tahrír as-Sámmal igencsak bonyolult, köztük is voltak kisebb harcok az elmúlt időszakban. Ezen túl a kutató kiemelte, hogy jelen vannak még amerikai katonák is például a kurd vezetésű Szíriai Demokratikus Erőkkel együttműködésben, az ország északi részén pedig az úgynevezett Szíriai Nemzeti Hadsereg egységei találhatók, amelyek közvetlenül török befolyás alatt állnak. Ők függetlenek a HTS-től, még akkor is, ha van köztük együttműködés vagy kommunikáció.

Az események nemzetközi vonatkozásaival kapcsolatban Szalai Máté elmondta: a két nagy vesztes Oroszország és Irán, de nem egyenlő mértékben. Oroszország elvesztette az egyik legszorosabb szövetségesét a térségben, illetve Szíria politikailag is fontos szerepet játszott az orosz külpolitikai üzenetben.

"Azzal, hogy Aszad túlélte az elmúlt két évtizedet, azt üzente Oroszország, hogy ha ők támogatnak valakit, akkor az az illető túl tud élni egy nagyon nehéz belpolitikai helyzetet is. Most ez az üzenet eléggé megkérdőjeleződött, de ez nem fog véget vetni az orosz befolyásnak a térségben, hiszen Oroszország fontos partner marad sok regionális szereplő számára is. Iránnak ez egy sokkal nagyobb probléma, mert az ország az elmúlt 14 hónapban több fontos szövetségesét elvesztette, beleértve a palesztin Hamászt, ami nagyon meggyengült, beleértve a libanoni Hezbollahot, ami szintén igencsak meggyengült és meghalt a vezető rétegének egy jelentős része. Ebben a folyamatban Aszad elvesztése egy nagyon fájó pont Teheránnak, már csak azért is, mert Aszad nemcsak az egyike volt a nagyon kevés állami vezetőnek, akik támogatták Iránt, hanem Iránnak Szíriában nagyon fontos volt, hogy összekösse a különböző csoportokat, hiszen Szíria Irak és Libanon között helyezkedik el, gyakorlatilag egy szárazföldi folyosó alakult ki ezek között az országok között. Emiatt ez nagyon fájó irány számára, nagyon nehéz lesz innen stratégiailag lábra állni" – összegzett Szalai Máté, a Clingendael Intézet kutatója.

(A nyitóképen: A szíriai kormány biztonsági erőinek a lázadók által őrizetbe vett tagjai a közép-szíriai Homsz városban 2024. december 8-án. Bassár el-Aszad lemondott hivataláról és elhagyta Szíriát, miután a szíriai lázadók hajnalban elfoglalták Damaszkuszt.)