Az ukránok a Paljanicja nevű, a napokban bemutatott új hibrid fegyvertől azt várják, hogy csapást tudnak majd mérni vele azokra az orosz repülőterekre, ahonnan az orosz bombázók és harci repülőgépek bevetésre indulnak ukrajnai célpontok ellen. A Paljanicja kifejlesztése másfél évet vett igénybe, és a tervek szerint most gyorsan kiterjesztik a gyártását. Hivatalosan nem számoltak be sem az első bevetésének körülményeiről, sem a hatótávjáról.

Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa az InfoRádióban elmondta: nem egy légcsavarokkal felszerelt hagyományos dróra eszkábált rakétára kell gondolni, hanem úgynevezett sugárhajtású drónra. Ez a szerkezet hasonló a cirkálórakétákhoz, például az amerikai Tomahawkhoz vagy a német Taurushoz – ezek olyan, nagy hatótávolságú rakétafegyverek, amelyeknek van egy nagy robbanófeje, ami mögött egy sugárhajtómű van.

Az ukrán verzió valószínűleg egyszerűbb, mert nem rendelkezik olyan terepkövető tulajdonságokkal, irányító rendszerrel, mint a kifejlett nyugati rendszerek.

Emiat egy "átmeneti" fegyverkategóriának lehet tekinteni a szakértő szerint.

Arról természetesen nem hoztak nyilvánosságra konkrét adatokat, hogy miből állították össze (esetleg vannak-e benne nyugati alkatrészek), de az látható, hogy az ukrán rakétatechnológia, illetve rakétavédelmi technológia fejlődése az elmúlt két és fél évben nagyon dinamikus volt, és Ukrajnát nem sújtják olyan szankciók, ami a magas minőségű anyagoknak, a rakétameghajtó eszközöknek, vagy adott esetben az irányító szoftvereknek a behozatalát megnehezítené. Csiki Varga Tamás szerint erős feltételezéssel lehet mondani, hogy nyugati technológia átadásával vagy megvásárlásával tudtak ilyen ugrásszerű technológiai előrelépést elérni.

Arra a kérdésre, hogy mekkora potenciál van az új fegyverben, a szakértő elmondta: első körben minden fegyvernél azt szokták mondani, hogy csodafegyver, ami megváltoztatja a háborút.

"Ilyen messzire nem mennék, de az elemzők azt mondják, hogy előzetes becslés és a bejelentések alapján

a harci hatótávolsága 750 kilométer lehet, ami már valóban azt jelenti, hogy stratégiai mélységben tudnának Oroszországban csapást mérni vele.

Nagy előnye, hogy a meghajtása révén nagyon gyors, 400 és 900 km/h közötti sebességet képes állítólag elérni ez a sugárhajtású drón, ami az eddigieknek körülbelül négy-ötszöröse. Vagyis sokkal gyorsabban közelíti meg a célpontot, ami miatt sokkal nehezebb lelőni. Ha tehát bevetik, az oroszoknak valószínűleg már a fejlett rakétavédelmi rendszerekkel kell valamilyen formában megpróbálni semlegesíteni. És mivel gyors az eszköz, rövidül a repülési idő is, tehát sokkal gyorsabban, akár 20-40 percen belül kell reagálnia az orosz lég- és rakétavédelemnek, tehát valóban ez sebezhetőbbé teszi az orosz célpontokat" – értékelt Csiki Varga Tamás.

Kiemelte: mostantól az oroszoknak egyre inkább ki kell választaniuk azt, hogy mit védenek a legfejlettebb eszközökkel – és persze az orosz kapacitások is végesek.

"A háborús hadműveleti térségben és a front közelében is kell nekik lég- és rakétavédelmet biztosítani a saját erők védelmére. Hogyha ezt a mélységi területen is meg kell tenni és a mögöttes, akár több száz kilométerre lévő reptereket, például a stratégiai bombázók repülőterét is védeni kell, akkor az még jobban szétfeszíti az orosz kapacitásokat. És látjuk, hogy ezeket a stratégiai bombázókat, rakétafegyverzettel, akár nagy mennyiségben is hajlandó Oroszország bevetni, mert ezeket – szintén hasonló kapacitásbeli problémák miatt – az ukránok nehezebben tudják lelőni és kivédeni" – vázolta a a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa, rámutatva az egymás hátországát bénító szándékok versengésére.