Bár külsőre nem sok közös fedezhető fel a 37 éves ukrán altábornagy és I. Erzsébet kedvenc tengeri martalóca között, mindketten világraszóló sikereket értek el – írja a Financial Times hasábjain a tekintélyes Jamestown Foundation korábbi elnöke. Glen Howard szerint Kirilo Budanov tábornok és csapata a tengeri drónok alkalmazásával teljesen új fejezetet nyitott a hadviselés történetében.

Az eredetileg kommandós kiképzést kapott Budanov számára legalább akkor fejtörést okozhatott a fekete-tengeri orosz flotta elleni harc, mint annak idején Drake kapitánynak az Anglia meghódítására felvonuló spanyol Armada.

Akárcsak egykor az angoloknak, az ukránoknak is óriási minőségi és számbeli fölénnyel kellett szembenézniük. Ahogy Drake, úgy Budanov is újszerű taktikát volt kénytelen kitalálni. Ami a XVI. században a puskaporral, kátrányos hordókkal megpakolt gyújtóhajó volt, az a XXI. században a távolról irányított, robbanótöltettel felszerelt tengeri drón.

Bár az öngyilkos robotok már lassan egy évtizede megtalálhatók minden valamirevaló hadiflotta arzenáljában, valódi harceszközzé az ukránok kezében váltak.

Ezekkel olyan károkat okoztak a fekete-tengeri orosz hajókban és kikötői létesítményekben, hogy már súlyos ellátási zavarok jelentkeznek a partvidéken és a Krím-félszigeten. Miután pedig három partraszálló hajót és több üzemanyagraktárat is megsemmisítettek, az ukránoknak már nem kell tartaniuk egy Odessza elleni tengerről indított támadástól.

A drónhajók talán legfényesebb haditette mégis a Krím-félszigetre vezető, kercsi híd megrongálása. A július 17-i támadást követően a Budanov csapatával együttműködő ukrán titkosszolgálat, az SzBU vezetője azt nyilatkozta: "A Fekete-tengeren még számos új, érdekes akciót szervezünk. Ígérhetem, hogy izgalmasak lesznek, főleg az ellenségeink számára."

A távirányítású robbanóhajók mellett a repülő drónok is rengeteg kárt okoztak már az orosz haditengerészetnek. Elég talán csak a Moszkva rakétás cirkálót említenünk, amelyet két ukrán robotrepülőgép küldött a hullámsírba. Az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajójával együtt Moszkva katonai tekintélye is a tenger fenekére süllyedt. A legutóbbi, Szevasztopol elleni támadásban pedig egy partra szállító hajó mellett egy nemrég felújított, szárazföldi célpontok támadására is alkalmas tengeralattjárót tettek ócskavassá az ukránok.

Az akciók hatására Moszkvában jobbnak látták, ha a hadiflotta a védett kikötőkbe húzódik és onnan lehetőleg nem is nagyon mozdul ki. De az sem jelent teljes biztonságot, hiszen a legtöbb sikeres támadást az ukránok éppen a kikötőkben horgonyzó vagy javítás alatt álló hadihajók ellen követték el. A flotta szevasztopoli központját ért rakétacsapásban pedig legalább harminc magas rangú tiszt veszett oda, tovább gyengítve az orosz haditengerészetet.

Mindezt egy olyan állam érte el, amelynek aktív tengeri hadereje csupán néhány kisebb őrhajóból áll. A Financial Times-ben publikáló Glen Howard idézte Drake kapitány életrajzíróját, aki könyvében azon tanakodott, hogy ha a királynő kalóza ma élne, vajon milyen katona lenne? Ernle Bradford úgy gondolta, hogy valószínűleg briliáns parancsnok lehetne a brit hadiflotta légi erejénél, vagy egy kommandóegységet vezetne, amely az ellenséges vonalak mögött folytat partizánháborút. A Jamestown Foundation korábbi elnöke szerint viszont Drake kapitány inkább a Fekete-tenger híres-hírhedt hadvezére lenne, akárcsak Kirilo Budanov altábornagy.