Az orosz MDZhB adó 1982, tehát a hidegháború utolsó évtizede óta sugároz. A BBC cikke alapján a Rakéta ezt írja: egy orosz mocsár közepén, Szentpétervártól nem messze áll egy rozsdás vaskapu – ezen túl rádiótornyok, elhagyatott épületek és elektromos vezetékek találhatóak, amelyeket egy kőfal szegélyez. Ez a baljós hely egy rejtély középpontja, amely egészen a hidegháborúig nyúlik vissza. Többen ugyanis azt feltételezik, hogy ez a „MDZhB” rádióállomás központja, amelyet hivatalosan senki sem üzemeltet. Ez az adó a nap huszonnégy órájában, a hét minden napján, az elmúlt három és fél évtizedben tompa, monoton hangot sugárzott.

Néhány másodpercenként ehhez egy második hang is csatlakozik – amely egy kísérteties hajó ködkürtjére emlékeztet.

Hetente egyszer-kétszer egy férfi vagy nő felolvas néhány szót oroszul, például „vitorlás csónak” vagy „gazdálkodási szakember”. Az adást bárki, bárhol a világon meghallgathatja, ha a rádióját a 4625 kHz-es frekvenciára tekeri. Vagy akár élőben is hallgathatja például a YouTube-on.

Az ilyen kísérteties adók természetesen sokakat érdekelnek, és így ezek hamarosan kapnak valami becenevet, az MDZhB esetében ez a Buzzer. A Buzzert a feltevések szerint az orosz hadsereg üzemelteti – de ők ezt hivatalosan sosem ismerték el. Jelenleg egyébként két helyszínről is sugároz, az említett Szentpétervár környéki adón kívül Moszkva közeléből is. Érdekesség, de a Szovjetunió bukását követően sem hallgatott el az adó – épp ellenkezőleg: nagyban megnőtt az aktivitása. Maga az általában hallható jel egyébként semmilyen információt nem hordoz a szakértők szerint.

A BBC cikke szerint a Buzzer eredetének magyarázatára három forgatókönyv jöhet szóba, amelyek közül az utolsó kettő összefügg. Az első, és talán ez a legnyugtalanítóbb: a „halott ember keze”. A régi akciófilmekből talán dereng valakinek, hogy a rosszfiú sokszor úgy tartotta sakkban a rendőröket, hogy olyan bombát fabrikált, amely akkor aktiválódott, ha lelövik, és a gombot vagy kapcsolót szorító keze elernyed. Ez lényegében tehát bármiféle „Dead Hand” technológia lényege – fenyegetés, egyben teljes bosszú az illető halála után.

Ilyen rendszert fejlesztettek a Szovjetunió alatt – ekkor egy számítógépes rendszer figyelte az életre utaló jeleket, valamint a nukleáris csapadék nyomait. Hogyha a rendszer nem érzékeli egy megmaradt orosz katonai hierarchia nyomait, akkor aktiválódik, és teljes pusztítást zúdít a világra.

A lényeg tehát, hogy senki se élje túl a Szovjetunió vagy esetünkben Oroszország bukását – több szakértő szerint ugyanis ez a rendszer a mai napig működik.

Elképzelhető, hogy a Buzzer ennek a rendszernek a része, és ha egyszer elhallgat, akkor finoman szólva is sokak napja lesz elrontva? Akadnak jelek, amelyek erre utalnak: a Buzzer viszonylag alacsony frekvencián működik, amelyet „rövidhullámnak” neveznek. Ez azt jelenti, hogy – a helyi rádió-, mobiltelefon- és televíziójelekhez képest – másodpercenként kevesebb hullám halad át egyetlen ponton, ami viszont azzal jár, hogy ezek a jelek sokkal messzebbre juthatnak.

Ez tehát egy ideális Dead Hand megoldás lehet. Akad azonban ezzel egy probléma: ha biztosra akarunk menni, hogy az állomásunk mindig hallható a bolygó másik oldalán is (ami egy totális nukleáris háború esetén nem jön rosszul), akkor fontos, hogy a frekvenciát a napszaktól függően változtassuk. A világ minden tájára sugárzó BBC World Service például épp így működik – a Buzzer viszont nem.

A következő megoldás szerint a Buzzer úgynevezett számállomás. Ilyenekből rengeteg akad, és lényegében a hadseregnek és a kémhálózatnak lehet ezekkel feltörhetetlen üzeneteket küldeni.

Ilyen állomást tudomásunk szerint épp az oroszok működtettek először, de a hatékonyság miatt ezt hamarosan a britek és egyéb titkosszolgálatok is lemásolták. A dolog egyszerű, és még a mai szuperszámítógépek korában is feltörhetetlen – létre kell hoznunk egy valóban random számokból álló kulcsot (ez egyébként meglepően nehéz feladat, mivel a legtöbb generált számsorban megjelenik valamiféle rendszer), majd ezt megosztanunk azzal, akinek az üzenetet szánjuk.

Innentől egészen biztosak lehetünk abban, hogy az üzenetet csak az tudja feloldani, aki a kulcs birtokában van. Épp ezért nem gond az sem, hogy ezen számállomások üzeneteit bárki foghatja, sőt még hasznos is, hogy nem kell mindenféle eszközzel bíbelődni – elég egy egyszerű rádió is.

Hogy ez a megoldás még az okostelefonok korszakában is él, arra konkrét bizonyíték van: 2010-ben Amerikában az FBI orosz ügynökök hálózatát leplezte le, akik mind a 7887 kHz-es rádióállomásról kapták az üzeneteiket.

Ezzel csak az a probléma, hogy a Buzzer számállomáshoz képest sosem ad számokat tartalmazó üzenetet. Sőt az „alapadásban” egészen biztosan nincs információ kódolva. A számok hiánya önmagában azonban nem gond, hiszen bármit át lehet ültetni a matematika nyelvére – ehhez elég akár a közvetített hullámok magasságát vagy a köztük lévő szüneteket módosítani. Azonban – mint tehát arról már volt szó – a Buzzer esetén nem akad semmilyeféle variancia, vagyis nem kódolhat semmiféle üzenetet.

Ezek alapján a legnagyobb esélye annak van, hogy a Buzzer két dolgot egyesít: maga az általában hallható adás csak amolyan helykitöltő, az az egyedüli célja, hogy lefoglalja a szóban forgó frekvenciát. Ha azonban történik valami, mondjuk Oroszországot lerohanják, akkor a Buzzer számállomássá változik, és utasítást küld mind a hadseregnek, mind pedig az ország akár külföldön tartózkodó kémhálózatának. 2013-ban például már sor került ilyesmire, akkor egy adással a teljes harckészültséget tesztelték.

Emiatt aztán, ha a Buzzer a szokásos „műsoron” kívül mást sugároz, azt mindig élénk érdeklődés kíséri. Ilyesmire pedig idén januárban (tehát az orosz invázió előtt) már sor került – ahogy arról az IFLScience beszámol. Az adó ugyanis a Gangnam Style című slágert adta le.