Jens Stoltenberg javaslata az első azóta, hogy az orosz kormány december közepén biztonságpolitikai követeléseket fogalmazott meg a nyugati katonai szövetség felé.

A NATO-főtitkár bejelentése amúgy alapvetően az orosz–ukrán határon kialakult feszület helyzet megvitatását jelölte meg a leendő tanácskozás kiemelt témájaként, de

minden értékelés úgy értelmezi a leendő találkozó fő célját, mint ami az alkalmat adhat az orosz felvetések értékelésére.

A NATO–Orosz Tanács a jelenlegi formájában 2002 óta létezik, de egyes ukrán területek 2014-es orosz annektálása óta nem ülésezett. A javasolt január 12-i időpont időben egybeesne a NATO-országok vezérkari főnökeinek kétnapos brüsszeli tanácskozásával.

Megfigyelők emlékeztetnek, hogy az orosz kormány az elmúlt hetekben komoly diplomáciai offenzívát indított, amiben a nyugati katonai szövetségnek az „orosz határ felé terjeszkedését” az 1962-es kubai rakétaválsághoz hasonlítják, és egy sor területen bizonyos „orosz vörös vonalak” tiszteletben tartását jelölték meg a Nyugattal fennálló kapcsolatok javításának előfeltételéül.

Az orosz követelések egyebek között kötelezettségvállalást várnak a NATO-tól, hogy nem vesz fel újabb szovjet utódállamot a szövetség tagjai közé – ez szakértők szerint első körben Ukrajnát és Grúziát érintő elvárás –, ami ugyanakkor NATO-olvasat szerint úgy is tekinthető, mint de facto orosz „vétójogot” annak eldöntésében, hogy ki válhat a jövőben az atlanti szövetség tagjává és ki nem.

A viszonylag terjedelmes orosz követelménylista kizárná amerikai vagy atlanti szövetségi katonai bázis létrehozását szovjet utódállamokban – köztük Ukrajnában –, és elvárná a Kelet- és Közép-Európába telepített szövetségi katonai erők visszavonását (beleértve a Lengyelországban és a Baltikumban állomásozó többnemzetiségű NATO-zászlóaljakat).

Általában, bármilyen nyugati katonai aktivitás Kelet-Európában és Ukrajnában orosz szempontból nem kívánatosnak minősül.

Az első nyugati reagálások az orosz követelésekkel szemben többnyire elutasítók voltak, ennek ellenére készséget jeleztek arra, hogy tárgyalásokat folytassanak

az orosz felvetésekről és ezek hátteréről Moszkvával. Ilyen szellemben reagált az Egyesült Államokban a Biden-adminisztráció és Európában például az új német kormány is.

Orosz kormányzati vezetők nyilatkozatai továbbra is cáfolják, hogy az orosz hadsereg bármilyen támadásra készülne Ukrajna ellen – ennek alátámasztására a hétvégén 10 ezer orosz katona kivonását is bejelentették az érintett körzetből.

Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyanakkor a hétvégén újólag felszólította a Nyugatot, hogy az orosz biztonságpolitikai felvetésekre „gyorsan” reagáljon, ellenkező esetben az orosz kormány meghozza a „szükséges és adekvát katonai intézkedéseket” biztonságának szavatolására.

Putyin egyúttal hétvégi nyilatkozatában megerősítette, hogy a jelenlegi NATO-orosz szembenállás alapvető oka orosz megítélés szerint Ukrajnának mélyülő együttműködése az észak-atlanti szövetséggel, amit Moszkvában provokációnak és biztonsági fenyegetésnek minősítenek.