A Brüsszelben a költségvetési források elosztásánál „jogállamisági fékként” is emlegetett új jogszabály jogszerűségét – az EU szerződéssel való összeegyeztethetőségét – idén márciusban az Európai Bíróságnak benyújtott keresetben kérdőjelezte meg Magyarország és Lengyelország. A tárgyalást október 11-tűzték ki Luxembourgban.

Az új jogszabály legfőbb szorgalmazója az Európai Parlament középpárti többsége volt. A néppárti, a liberális, a szocialista és zöld frakció (nem egyszer a szélsőbaloldal támogatásával kiegészülve) már évek óta szorgalmazta egy olyan szabály megalkotását, amelyik közösségi pénzek kifizetését bizonyos jogállami feltételek teljesülésétől is tenné függővé.

Tavaly decemberben a tagországok többsége egy ehhez közelítő új joganyagot véglegesített is, ami azonban annyiban szűkítette a jogszabály alkalmazhatóságát, csak olyan esetekre állapított meg közösségi kompetenciát, amelyeknél a közösségi pénzek jogtiszta tagállami hasznosítása megkérdőjelezhető.

Tekintve, hogy ebben a megközelítésben még mindig elég nagy értelmezési mozgástér van – nyitva hagyva a lehetőséget arra, hogy például az igazságszolgáltatás függetlenségének a vélelmezett sérülése egyes olvasatokban a közösségi források biztonságos alkalmazása szempontjából is kockázati tényezőnek minősülhet –, ezért EP-oldalon ebben a formában is üdvözölték megszületését.

Annál nagyobb volt a képviselők körében a felháborodás, amikor bebizonyosodott, hogy

az Európai Bizottság egyelőre tartózkodik az új jogszabály alkalmazásától.

Ennek hátterében az áll, hogy a 2020. decemberi EU-csúcs kompromisszuma az lett, hogy a tagországok vezetői több oldalas „értelmezést” fogadtak el a leendő jogszabály majdani használatáról. Az Európai Bizottság ennek részeként vállalt politikai kötelezettséget arra, hogy addig nem alkalmazzák az új jogszabályt, amíg ki nem derül, hogy valamely tagállam(ok) nem kérdőjelezi(k)-e meg az Európai Bíróság előtt annak jogszerűségét, és ha sor kerül ilyenre, akkor mi a luxembourgi testület értelmezése az ügyben.

Tekintve, hogy márciusban két tagállam tehát európai bírósági kontrollt kért, a Bizottság álláspontja az, hogy "addig nem haladunk tovább, amíg nem látjuk biztosítva, hogy ez a megfelelő eszköz, amit használnunk kell" – ezt közölte a héten az Európai Bizottság szóvivője.

"Amikor minden feltétel adott számunkra, hogy alkalmazzuk ezt a szabályt, akkor nem fogunk habozni" –

tette még hozzá.

Ezt a megközelítést ugyanakkor az Európai Parlament kezdettől fogva hevesen vitatja. Olyannyira, hogy a képviselők a januári plenárison még „ellenértelmezést” is elfogadtak. Ebben egyebek között leszögezték, hogy az Európai Tanács (EU-csúcs) nem folytat törvényhozási tevékenységet, és ennyiből az állam- és kormányfők tanácskozó testületének politikai állásfoglalásai úgymond nem befolyásolhatják hatályos jogszabályok tényleges végrehajtását.

Sophie In t’Veld, a liberális frakció társelnöke, veterán holland képviselő egyenesen azzal vádolta meg az Európai Tanácsot (EU-csúcs), hogy a jogállamisági jogszabályhoz fűzött értelmezés megfogalmazásával – nem jogalkotóként – egy uniós (leendő) jogszabály korlátozására tett kísérletet, és mint ilyen, voltaképpen alapszerződést sértett.

Az EU közvetlenül választott képviselőtestülete mindenesetre márciusban határozatban szólította fel a Bizottságot, hogy legkésőbb június 1-ig tegye le az asztalra a jogállami feltételrendszer alkalmazásával összefüggő iránymutatásokat és előtte konzultáljon a képviselőkkel, különben az EP kötelezettségeinek elmulasztása miatt az EU Működéséről szóló Szerződés 265-ik cikke alapján az Európai Bíróságon eljárást indít ellene.

Amikor erre sem történt semmi,

az EP plenáris egy újabb határozatban augusztus utolsó hetéig adott végső határidőt, ez járt le e héten kedden éjfélkor.

A brüsszeli EUobserver értesülése szerint egy nappal a határidő előtt Ursula von der Leyen „ellentámadásba” kezdett, és hétfőn egy ötoldalas levelet küldött David Sassoli EP-házelnöknek, amiben a Bizottság elnöke kifogásolta, hogy miközben a parlament többségi állásfoglalása az új jogszabály haladéktalan alkalmazását követeli „nyilvánvaló (tagállami) esetekben”, a felvetés semmilyen formában nem konkretizálja, hogy pontosan mely ügyekre gondolnak, és mivel támasztják alá, hogy ezek valóban az új jogszabály illetékességébe tartoznak.

A brüsszeli hírportál szerint bár a nyári szünetben az EU parlamentje nem dolgozik, egyes képviselők azonban elérhetőek voltak, és reagálásuk minden esetben felettébb kritikus volt (a fentebb idézett Sophie In t’Veld például egyenesen „provokációnak” minősítette a bizottsági elnök levelét).

Érdemi válaszlépés EP-részről mindenesetre az őszi munka szeptemberi megkezdése előtt nem várható. Akkor is kérdéses, hogy parlamenti részről milyen lépésre szánják el magukat.

Ha ugyanis az Európai Bírósághoz fordulnak, ez alkalmasint

több éves eljárás megindítását jelentheti, ami viszont azonnal hatályát veszti, ha a Bizottság közben elkezdi alkalmazni az új jogszabályt.

Márpedig Brüsszelben erre készülnek, mihelyt ismert lesz a magyar és a lengyel beadványra születő bírósági állásfoglalás.

Addig is, bizottsági részről nem győzik hangsúlyozni, hogy a testület úgymond tudatában van annak, hogy a jogszabály 2021. január 1-től kezdődően hatályos és ketyeg, és a testület kész is lesz minden olyan eset és észrevétel kapcsán (akár visszamenőlegesen is) alkalmazni, aminek vélt vagy valós megtörténte már az új jogszabály érvényessége idejére (tehát január elseje utánra) esik.

„Egyetlen ügy sem fog feledésbe merülni” – fogadkoztak a félév során egymást követő plenárisokon az illetékes EU-biztosok (többnyire Vera Jourová, Johannes Hahn, vagy Didier Reynders), vagy éppen maga a testület elnöke, Von der Leyen asszony.