A 2010-es évek második felében lassan európai szintű mozgalommá szerveződött a világturizmus kiemelt célpontjainak számító városok vezetésének, valamint különféle helyi civilmozgalmaknak azon erőfeszítése, hogy korlátozzák a rövidtávú olcsó lakáskiadásra beállt Airbnb-típusú vendéglátás térhódítását, nagyobb esélyt adva helyi lakóközösségek megtartásának.

A koronavírus-járvány kirobbanásáig úgy tűnt, hogy igazából nem sokat tehetnek, lévén, hogy az ilyen fellépéshez szükséges – nemzeti, európai uniós egységes törvényi – jogi háttér szinte mindenütt hiányzott (többnyire ma is hiányzik). Enélkül viszont a fennálló feltételek lényegében szabad pályát biztosítanak a kizárólag vendégéjszakákban gondolkodó rövid lejáratú lakáskiadás gyakorlatának.

A járvány azonban immár hónapokban mérhető törést hozott ebben a gyakorlatban, a városvezetés pedig mind több helyen igyekszik olyan új szabályozási környezetet teremteni, amelyik

a járvány elmúltával és a turizmus várható újbóli felpörgése után is jobban kontroll alatt tarthatja az ingatlanok ilyen célzatú hasznosítását.

Párizsban például a baloldali vezetésű városi tanács a héten ajánlást fogadott el arról, hogy kvótákban maximálnák városrészenként a rövidtávú lakásbérbeadást. A vitában felszólaló egyes városatyák érvelése az volt, hogy a többnyire Airbnb-platformon szerveződő lakáskiadók fütyülnek a helyi közösségek érdekeire, és teljes kerületeket élő városrészekből állandóan változó összetételű turista alvóhelyekké változtatnak.

Az Airbnb franciaországi üzleti érdekképviseletének a válasza a brüsszeli Politico szerint szinte órákon belül megszületett, „illegálisnak” minősítve a kezdeményezést, arra hivatkozva, hogy a helyi tanácsnak nem áll jogában lakásbérbeadási feltételekről dönteni.

Akadnak azonban, akik tavaly ősz óta több bizakodással tekintenek az ilyen és hasonló városvezetési felbuzdulásokra. Az Európai Unió luxembourgi Európai Bírósága tavaly szeptemberi állásfoglalásában úgy fogalmazott (egy szintén franciaországi - lakásbérbeadási feltételeket behatározó - önkormányzati intézkedés kapcsán), hogy nem ütközik az uniós belső piac szolgáltatási szabadságát garantáló irányelvekbe, ha a tagállami hatóságok előzetes engedélyhez és ellenszolgáltatásokhoz kötik a rövid távú lakáskiadást.

A luxembourgi bírák érvelésükben kifejezetten kihangsúlyozták, hogy

"a hosszú távú lakhatás megoldása, a bérlakáshiány leküzdése közérdek, és olyan nyomos érv, ami indokolja az ilyen jogi szabályozást."

Szakértők arra számítanak, hogy mindez kezére játszhat az egyre több városban megmutatkozó korlátozási törekvéseknek. Különböző városvédő mozgalmak Európa szerte évek óta figyelmeztetnek, hogy mind több történelmi városnegyed veszíti el állandó lakosságát, amely nem tud lépést tartani a korábbi lakbérek radikális növekedésével. Állandó helyi lakosság híján viszont átalakul (leépül, illetve csak bizonyos profilra szűkül) a bolthálózat, és mind több esetben a korábban saját élettérrel bíró negyedek ad hoc látogatók által (ki)használt

„élményparkokká” kezdenek átalakulni.

A problémát az teszi komplexé, hogy másfelől viszont ezen európai országok többségénél az idegenforgalmi ipar bevétele meghatározó jelentőséggel bír az ország gazdasági mérlegében. Statisztikák szerint például Portugália viszonylag gyors talpra állása a 2010-as gazdasági válság után, a kapott pénzügyi támogatás mellett, főként a masszív idegenforgalmi bevételeknek volt köszönhető, és hasonló az alapja a görög gazdaság fokozatos kilábalásának is a megelőző évek tartós pénzügyi válságából.

Ennek ellenére, klasszikusan turisztikai célpontnak számító városok sora nyilatkozik újabban arról, hogy a járvány után

nem akarják a korábbi mértékben visszaengedni az „airbnb-zést” településükön.

Velence és Firenze például a járvány utáni talpra állás prioritáslistáján az első 10 között tartja számon a rövid távú lakáskiadás hatékony szabályozását. Barcelonában a polgármesteri hivatal arra készül, hogy évi 30 napban maximálnák a lakhelyek vendégeknek átengedhető lehetséges időtartamát. Amszterdamban a városvezetés most készül visszavágni arra a holland bírósági döntésre, amely törvénytelennek minősítette az Airbnb-típusú lakásbérbeadás betiltását a város történelmi negyedében.

Az effajta csatározások hírek szerint Európa számos városában előfordulnak, ezért szeretné igen sok város vezetése, ha nemzeti törvényhozásai szinten tennének lépéseket a jelenség kezelésére.

Cserébe mindez sokak szerint előbb-utóbb elkerülhetetlenné fogja tenni, hogy az alapvetően a szolgáltatások szabadságából kiinduló európai uniós szabályozás is fokozottabb mértékben nyitott legyen az Európai Bíróság imént idézett megközelítésre, és a kétféle elvárás figyelembe vételével,

szektorspecifikusan tovább finomítsák vonatkozó közösségi joganyag előírásait.