Az idei németországi „választási szuperév” nyitányaként két fontos tartományban tartanak vasárnap helyi parlamenti választást: Rajna-vidék-Pfalzban, és Baden-Württembergben. Mindkettőben a tartomány kormányfőjét az ellenzék adja – az előbbinél a szociáldemokraták (SPD), az utóbbinál a zöldek –, de mindkettőnek része a szövetségi kormány vezető erejének számító Kereszténydemokrata Párt (CDU) is.

A hétvégi voksolást

szinte kivétel nélkül valamennyi sajtójelentés, hírmagyarázat és szakértői elemzés a pillanatnyi német belpolitikai erőviszonyok szondázásának tekinti,

ami után már a szeptemberi szövetségi (és további tartományi) választások felé fordulhat majd minden figyelem.

A járvány okozta növekvő feszültség és bizonytalanság mostanra már a sokáig nyugalom szigetének számító német belpolitikát sem kerülte el. Mióta beindult a világban az oltási verseny, amiben az EU ismert lemaradásban van, a német közhangulat is egyre frusztráltabbá és kritikusabbá vált, különösen, mikor az is kiderült a hatóságok a meglévő oltóanyagok gyors felhasználására sem képesek.

Mindez az elmúlt hetekre megtépázta a megelőző hónapokban vezető pocizót élvező kereszténydemokrata-keresztényszocialista pártok – de különösen a CDU – korábbi vezető pozícióját. (Igaz, az oltási kampány vontatottsága árnyékot vet immár a járvány megelőző szakaszában az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikusnak számító Jens Spahnra is, aki az egészségügyi tárcát irányítja a Merkel-vezette szövetségi nagykoalícióban.)

Erre jött rá a napokban kipattant maszkbeszerzési botrány,

amelyben legalább két konzervatív kormánypárti képviselőre is százezres nagyságrendű kenőpénzek elfogadását bizonyították rá, közülük a kereszténydemokrata Nikolas Löber már le is mondott képviselőmandátumáról és párttagságáról egyaránt, a keresztényszocialista Georg Nüsslein egyelőre csak a pártból lépett ki.

Mindezek fényében a héten a legtöbb németországi elemzés és felmérés a keresztény pártok közmegítélésének a visszaeséséről tudósított, miközben egyelőre senki nem lehet biztos abban, vajon ez a tendencia – az oltás nem túl sikeres kezelésével párosulva – mennyiben tekinthető tartósnak és általánosnak, és ha igen, mely politikai erők lehetnek a haszonélvezői? Veszélyeztetheti-e a CDU szeptemberi kancellárállítási esélyeit, netán a szövetséges CSU kerülhet kivételesen előtérbe, vagy mindkettőjükhöz képest

a zöldek annyira feljönnek, hogy akár még kormányvezetésre is gondolhatnak?

A vasárnapi két tartományi választás a várakozások szerint mindehhez képest adhat valamennyi iránymutatást a német közhangulat várható alakulásáról. Baden-Württembergben ugyan sokak szerint a tartományi vezetőváltás aligha merülhet fel, lévén az immár tíz éve szilárdan a helyi kormányt vezető zöld párti Winfried Kretschmann népszerűsége valamennyi felmérés szerint töretlen – más kérdés, hogy ezt egyes elemzések inkább az ő személyes sikerének, nem pedig pártja politikájának tudják be -, de itt is sokak szerint jelzésértékű lehet, ha a zöldekkel kisebbségi pártként 2016 óta helyi koalícióban kormányzó CDU látványosan visszaesik, illetve, ha maguk a zöldek még tovább erősödnek.

Az itteni választás mindenesetre az imént említett korrupciós ügy szempontjából is érdekes, lévén a botrányba keveredett kereszténydemokrata képviselő,

Nikolas Löber történetesen maga is Baden-Württembergi politikus.

Az a vélekedés tehát, hogy az ügy ronthat a CDU megítélésén a választók körében, az eset után szinte napokon belül mérhetővé válik majd.

A Rajna-vidék-Pfalz esete annyiból érdekes, hogy bár itt szociáldemokrata a kormányfő, az SPD-vel helyi koalíciót alkotó CDU eddig szinten közel azonos támogatottságot tudhatott magáénak. Ha viszont a vasárnapi voksolás elindítja őket a lejtőn, ebből sokan szövetségi szintű következtetéseket is levonnak majd.

Mindkét eset fontos jelzés egyúttal Armin Laschet újonnan választott CDU-elnöknek is, aki nemhogy a CDU-CSU őszit szövetségi választási győzelmét, de még

saját kancellárjelöltségét sem tudhatja egyelőre biztosan a zsebében.

Korábban azt tervezték, hogy a két testvérpárt márciusban dönt arról, ki legyen zászlóvivő a szeptemberi választásokra startolva, de ezt most a jelek szerint áprilisra halasztották.

És bár a német belpolitikai hagyomány a lényegesen nagyobb, országosan minden tartományban jelenlévő kereszténydemokratákra szokta hagyni a kancellárállítást – ettől a tradíciótól hetvenöt év alatt eddig csak kétszer tértek el, mindkétszer a kisebbik párt jelöltje veszített -, most azonban e vonatkozásban is több a bizonytalanság. Laschet túl későn lépett a szövetségi politika előterében ahhoz, hogy országos népszerűségre hivatkozhasson, míg ugyanezt a jelek szerint a bajor CSU-elnök és tartományi főnök Markus Söder egyre inkább kezd megszerezni.

Még nincs nyeregben, de ha a CDU a tartományokban nagyon leszerepel,a keresztényszocialista

Söder fontos adukat szerezhet a kancellárjelöltség megszerzéséhez a következő hetek pártközi alkudozásaiban

– vélik szakértők. A vasárnapi választás ebben is fontos jelzéseket adhat.