Brit lapokban egyre gyakrabban visszatérő téma, hogy ottani statisztikák szerint a korábbi Covid-betegek legalább 20 százalékának négy héttel azután, hogy orvosilag gyógyultnak nyilvánították őket, tartós problémájuk maradt a rendkívül gyors kimerültség, emlékezetkiesés, koncentrálási nehézség, és nem ritka mellkasi fájdalom, sok esetben visszatérő légzési problémákkal megfejelve.
Ugyanezen tünetek 10 százalék esetében negyed után is megmaradtak, a hétvégi The Guardian pedig megszólaltatott több, korábban aktív és egészséges életmódot folytatott volt betegeket, aki közel egy évvel a Covid-fertőzés látszólagos hátra hagyása után is szenved a fentiektől.
Különösen a szinte állandó gyengeséget viselik nehezen, amivel csak napi egy-két órára tudnak valamennyire aktívak lenni (mint egyikük fogalmazott, nála napi 2000 lépés a megtehető maximum). Gyakori a mellkasi fájdalom (avagy „forróság”, ahogy a nyilatkozók fogalmaztak, hozzá téve, hogy a nyomasztó érzés ugyanakkor nem jár együtt hőmérővel kimutatható hőemelkedéssel).
Ahogyan egyikük fogalmazott:
„Nem haltunk meg, de nem is élünk igazán.”
A brit lap idézte Helend-Stokes Lampard professzort, a brit királyi orvosi akadémia elnökét, aki szerint bár jelenlég még a halálos esetek kivédése az első számú cél, de hosszabb távon a betegellátásnak be kell rendezkednie a „hosszú Covid” növekvő számú eseteinek a kezelésére.
Az első „long Covid”-klinikát mindenesetre már megnyitották, de a szűkös kapacitás miatt csak az esetek töredékével tudnak egyelőre foglalkozni. A The Guardian ennek kapcsán megszólaltatta „az egyik vezető brit járványgyógyászt” (aki a nyilatkozatához névtelenséget kért): szerinte a brit földön a hivatalosan állított 4 millió ember helyett mostanra már „legalább 8-9 millióan elkapták a fertőzést”, ami azt is jelenti, hogy ha az eddig trend megmarad, akkor „akár 1 milliót is elérheti” a „hosszú Covidosok” száma.
Erre mondta azt fent idézett nyilatkozatában Lampard professzor, hogy a járvány pillanatnyi és remélt megfékezése után „igazából ez jelenti majd az egyik legnagyobb terhet a brit egészségügyi rendszeren”.