Kedd délutáni európai parlamenti meghallgatása előtt már jócskán megszaporodott az EU közös külpolitikai főképviselő fejét követelő hangok száma. A néppárti észt képviselő Riho Terras által fogalmazott levélhez hétfő estig több mint hetvenen csatlakoztak, zömében a néppártiak vagy az európai konzervatívok soraiból, de akadnak közöttük liberálisok is (Borrell eredetileg a középbal jelöltje volt az főkülügyéri posztra).

A levelet Ursula von der Leyen bizottsági elnökhöz juttatták el, azzal a felszólítással, hogy amennyiben Borrell nem távozna maga a posztjáról, akkor az Európai Bizottság kezdeményezze a felmentését.

Mindeközben tovább folyik a véleményháború a főképviselő balul elsült pénteki moszkvai látogatása kapcsán. Hétfőn az Európai Bizottság szóvivői szolgálatának vezetője, Eric Mamer kijelentette, hogy

Borrell a testület elnökének, von der Leyennek „teljes támogatását” élvezi.

A külkapcsolatokért felelős bizottsági szóvivő, Peter Stano pedig azzal érvelt, hogy a látogatás legkínosabb mozzanatának tekintett helyzetben – amikor a sajtóértekezleten Szergej Lavrov orosz külügyminiszter Borrell jelenlétében nevezte „megbízhatatlan partnernek” az Európai Uniót – a spanyol politikus azért nem reagált, mert a klasszikus diplomácia jegyében járt el, miszerint „a sajtóértekezlet nem a konfrontációk nyílt megvitatásának a terepe”.

Mindenki nyugodt lehet, hogy a Lavrovval folytatott „feszült légkörű” tárgyalás során Borrell nagyon is keményen fellépett az EU részéről kifogásolt témákban, beleértve a Navalnij-ügyet is – tette hozzá hétfői tájékoztatóján a bizottsági külkapcsolati szóvivő.

Keddre azonban egyes brüsszeli sajtóértesülések már ezt is másként látták. Az EUobserver például névtelenséget kérő EU-tisztviselőt idéz, aki szerint Borrell „nem mond igazat”, amikor „feszült légkörű tárgyalást” emleget. Láthatóan ezt a vonalat támogatja a hivatalos orosz tájékoztatás is: az orosz külügyi szóvivő például úgy fogalmazott, hogy

a találkozó orosz résztvevőinek benyomása szerint semmiféle feszültség nem jellemezte a megbeszélést,

minden „őszinte és professzionális” módon zajlott. Lavrovot úgymond ezért is „lepte meg” Borrell a hétvégi blogbejegyzésének több, erőteljesen bíráló kijelentése.

Nem csitulnak a vélemények a másik sokat bírált ügy, a börtönbe zárt orosz emberi jogi aktivista, Alekszij Navalnij meglátogatásának elmaradása kapcsán sem. A hétvégén ugyanis a Borrell-stáb még arról beszélt, hogy a látogatás forszírozását saját elhatározásra mondták le, mivel belátták, hogy ezzel úgymond elfogadnák az EU-vélemény szerint jogtalan bebörtönzés tényét. Hétfőn viszont már olyan verzió kezdett forogni, hogy Borrell igazából közölte Lavrovval a látogatás szándékát, ám vendéglátója erre azzal reagált, hogy ehhez az orosz igazságszolgáltatástól kell engedélyt kérnie, amire az adott helyzetben már nem lett volna idő.

A kétféle verzió közötti ellentmondás több sajtójelentés szerint is újabb kérdéseket vet fel.

Megfigyelők ugyanakkor rámutatnak, hogy miközben szép számmal gyűlik az EP-képviselők aláírása Borrell elmozdításáért, néhány nagyon is fontos szignó egyelőre hiányzik a jegyzékről. Nem írt alá például a néppárti német David McAllister, az EP külügyi bizottságának elnöke, az ugyancsak néppárti litván Andrius Kubilius, az EP oroszországi ügyekben illetékes jelentéstevője, vagy például az európai konzervatívok között ülő lengyel Ryszard Czarnecki, az EP-orosz parlamenti együttműködésért felelős EP-delegáció elnöke.

Körükből származó információk szerint

nem az a fontos, hogy pontosan miként viselkedett Moszkvában Borrell,

hanem az, ha valóra válik, amit a spanyol politikus a látogatás kapcsán bejelentett: hogy ugyanis az EU-tanács érdemben értékeli az EU-orosz kapcsolatok állását, nem zárkózva el akár újabb szankciók bejelentésétől sem.

Az EUobserver ennek kapcsán idézte Urich Specket, a German Marshall Fund (berlini amerikai társadalomkutató intézet) Oroszország-szakértőjét, aki szerint „Lavrov igazából nem tett egyebet, mint demonstrálta, hogy az EU csak blöfföl”. Ám ezért nem Borrellen kellene elverni a port, hanem a németeken, franciákon, meg a többieken kellene fokozni a nyomást, hogy az EU koherensebb álláspontot képviseljen orosz-ügyben.

Ezt aláhúzva a brit Financial Times részletes véleménycikket közölt az amerikai Brookings Institution vezető szakértőjétől, Constanze Stelzenmüllertől, aki írásában már kifejezetten arra helyezte a hangsúlyt, hogy

Borrell baklövése távolról sem magában álló, hanem szerinte visszatérően jellemzője „az orosz elnyomásra születő következetlen uniós válaszlépéseknek”.

Átfogó stratégiára és európai válaszra volna szükség, amiben nem egyes diplomatákról, hanem a teljes orosz politika érdemi kezeléséről van szó. Aminek a – láthatóan az amerikai álláspontot képviselő – szerző szerint ugyanúgy része kellene hogy legyen az Északi Áramlat-2 minimum felfüggesztése, mint átfogó szankciók bevezetése.