Sok tekintetben 2020 a több évre szóló nagy döntések meghozatalának az éve volt, míg 2021 alaphelyzetben a végrehajtás és megvalósítás kezdete lehet – vélik szakértők az idei év várható fontosabb uniós teendőit és eseményeit vizsgálva.

Az EU életében mindig akad néhány olyan nagy horderejű visszatérő döntési helyzet, amelyek kiszámítható módon ismétlődnek, mint az ötévenkénti európai választás, az új Európai Bizottság meg az új Európai Parlament megalakulása, vagy a közös költségvetés éves és hétéves kereteinek a kitárgyalása és elfogadása. Ezek mindegyike többnyire hónapokra, ha ugyan nem évekre leköti az EU-szintű politikai viták és végül döntések menetét, és ennyiből meghatározó elemei tudnak lenni egy-egy munkaévnek.

Mindebből 2021-re – a majdani 2022 éves közösségi költségvetés őszi, kora téli vitáit leszámítva – nem jut majd semmi, lévén tavaly a legutolsó nagy falaton, a hétéves keretköltségvetés eldöntésén is túl tudtak lépni. Ami persze nem jelenti azt, hogy eseménytelenség vár az Európai Unióra idén:

átfogó integrációs döntések helyett éppen elég munkát adnak majd a korábbról átnyúló válságok

– így mindenekelőtt a koronavírus-járvány és a migrációs válság kezelése -, valamint és főként a tavalyi alapdöntések meghozatala után a 2021-2027-es keretköltségvetés és a járvány gazdasági kártevéseire válaszul felállítandó helyreállítási megapénzalap beüzemelése.

Az utóbbihoz még alapszerződést kell módosítani – megemelve a tagállami befizetések lehetséges plafonját a nemzeti GNI 2 százalékára -, miközben legkésőbb áprilisig valamennyi tagországnak be kell terjesztenie azt a nemzeti reformprogramot, aminek finanszírozására a helyreállítási alap rájuk eső részét igénybe kívánják venni. Mindennek leadása, befogadása, véleményezése és megvitatása előre láthatóan kisebb-nagyobb vitákat, konfliktusokat fog majd eredményezni.

Cserébe előre megjósolható, hogy az előlegek nyár legvégén, ősz elején esedékes folyósításának a megkezdése

történelmi jelentőségű

eseményként lesz tárgyalva, annyiból nem is alaptalanul, hogy ráadás pénzként ilyen volumenben és ugyanakkor közös hitelfelvétellel nem került még közösségi forrás a tagállami nemzeti költségvetésekhez.

A hétéves közösségi pénzügyi keretnél egyebek között a felzárkóztatási alapok lehívásához a nemzeti operatív programok véglegesítése, ezek európai bizottsági elfogadtatása vehet igénybe az év során nem kevés időt, (az ilyesmi ritkán történik meg elsőre, jellemzőbb a visszaadás és kisebb nagyobb átdolgozás, esetleg több fordulós egyeztetés). Ez azonban már nem annyira EU-szintű közös, mint inkább a tagokkal egyénenként zajló teendő. De attól persze még megterhelik az uniós vonatkozású feladatok listáját.

A járvány kapcsán előre látható módon

állandó téma lesz az újabb és újabb vakcinaadagok beszerzése, leszállítása, elosztása, az oltások menete, illetve a járvány alakulásától függően a tagországok közötti személyi mozgások könnyítése, vagy újbóli szigorítása.

Tekintve, hogy a teljes körű beoltás és ennek összlakossági hatása legjobb esetben is csak az év második felére (inkább végére) várható, ezért ez a téma biztosan uralni fogja az első 6-8 hónapot.

A régebbről húzódó ügyek közül értelemszerűen a megcélzott leendő közös migrációsóügyi politika kihordása és véglegesítése lehet az idei sláger is. Ez már fél évtizede meddő téma a tagországok között, most ismét asztalon van a Bizottság egy újabb, tavaly közzé tett javaslata, amiről tudható, hogy több elemében elsősorban visegrádi részről ezúttal is vitatott, így változatlanul kérdéses, hogy sikerülhet-e idén közös nevezőre jutni.

Jogállamiság

A tavaly oly' nagy vihart kavart jogállamisági (értelmezési) dosszié idén várhatóan egyszer kerül majd előtérbe, midőn Lengyelország és Magyarország az év első heteiben beadvánnyal fordul a leendő új jogszabály elfogadhatóságát illetően az Európai Bírósághoz. Ha a luxembourgi bírák ezt sürgősségi alapon tárgyalják, akkor esetleg őszre, év végére már véleménnyel is előállhatnak, de addig mindenesetre a tavaly elfogadott új törvény egyelőre befagyasztásra kerül, és ezzel a téma is e vonatkozásban háttérbe szorulhat. (De csak e vonatkozásban, mivel más tekintetben a Lengyelország és Magyarország ellen folyamatban lévő 7. cikk szerint jogállamisági eljárás az EU-tanács szintjén biztos visszatérően téma lesz, ha másért nem, hát az Európai Parlament előrelátható sürgető állásfoglalásai miatt.)

Szűkebben vett magyar fejleménye lehet az évnek a jogállamisági témakör kapcsán a magyar kormánypártok – de legalábbis a Fidesz – európai néppárti tagságának (illetve az európai parlamenti frakciótagságnak) az újbóli megkérdőjelezése, immár a végső döntés meghozatalának a nem kizárható szándékával.

Amennyiben a Fidesz-KDNP távozik a néppárti frakcióból, ez könnyen kisebb mozgást idézhet elő az Európai Parlament életében,

lévén a képviselők várhatóan más frakcióhoz csatlakoznak majd, méghozzá valószínűsíthető módon úgy, hogy ebben esetleg további, más tagállambeli nemzeti pártdelegációk is követhetik őket, kurtítva az Európai Néppárt EP-többségén, és esetleg látványosan felhozva másokat.

Bővítés és klímavédelem

Ugyancsak tavalyról megörökölt uniós szintű teendő lesz életet lehelni a nyugat-balkáni bővítési folyamatba, értve ez alatt az EU-szerb és EU-montenegrói csatlakozási tárgyalások tovább lendítését, valamint minimum az EU-északmacedón, de egyes törekvések szerint az EU-albán tagfelvételi tárgyalás megkezdését is. Tavaly ezek ügyében szinte semmi nem történt, amit részben a járvány is magyarázott, miközben tudni lehet, hogy jó pár tagállam (élükön Franciaországgal és Hollandiával) legszívesebben így, tetszhalott állapotban tartaná egyelőre az egész folyamatot. Mivel akadnak ezzel gyökeresen ellenkező törekvések is – ilyen a magyar diplomáciáé is – ezért ez ügyben is komoly viták várhatóak még.

Természetesen akad majd teendő a klímavédelemben is, bár a sarokszámokról a legfontosabb döntést tavaly végül meghozták. De a célok gyakorlati teendőkre történő lefordítása itt is a napi/éves munkában realizálódik.

Külkapcsolatok

Januártól immár jogi értelemben is új alapokra kerül az EU-brit viszony, és sokak reménye szerint újból feléledhet a Donald Trump elnöksége alatt erősen visszaesett EU-amerikai együttműködés is. Bár azt még így sem várja senki, hogy a Trump-elnökség elején félbeszakított EU-amerikai szabadkereskedelmi megállapodást célzó tárgyalások újra indulhatnak. Idén mindenesetre aligha.

Megmarad továbbá fejfájásnak az EU-török viszony, konfliktusban a ciprusi vizeken folyó török olajkutatással egyfelől, illetve az EU-török menekültügyi megállapodás megőrzésében való uniós érdekeltségben másfelől.

Ami mindezek mellett sokak szerint még

erősen valószínűsíthető, az az ideológiai töltetű konfliktus és vita megmaradása, sőt, erősödése is a tagországok között, illetve egyes tagországok (mindenekelőtt Magyarország és Lengyelország) és az EU-intézmények (főként az EP) között,

folytatva az elmúlt évek elmaradhatatlan jogállamisági és társadalmi modell-értelmezési vitákat.

Végül pedig, megkerülhetetlen lesz, hogy egyes tagállami parlamenti választások hullámai európai uniós vizekre is átcsapjanak, gondolva itt elsősorban az idén esedékes német és holland voksolásokra.