Az Európai Parlament ernyőt ad az uniós politizálásnak, így a nemzeti politikák kinyújtott karja is – vélekedett a szakértő. Két fő szerepe van: egyrészt - és ez a meghatározóbb - az EP egy „jogalkotási gyár”, feladata tehát, hogy a bizottság által előterjesztett szabályokról dönt - az ügyek 90-95 százalékában - közösen a Miniszterek Tanácsával.

Gyévai Zoltán kiemelte: a parlament egyre több területen rendelkezik azonos jogkörökkel a kormányokat képviselő, jogalkotó Miniszterek Tanácsával.

Az EP hatásköreit a 2009-es lisszaboni szerződésként ismert szerződésmódosítás bővítette először, és

egyre több témában kapott lehetőséget a testület, hogy beleszóljon a jogalkotási kérdésekbe olyan ügyekben, amelyek a magyar és többi uniós állam polgárainak mindennapi életét érinti.

Érdekes, hogy a 2009-es szerződés úgy született, hogy már épp működött egy Európai Parlament, vagyis menet közben szélesítették ki a hatásköreiket - említette meg Gyévai Zoltán.

A 2014-2019-es ciklus tehát – bár a megelőzővel azonos jogköröket jelentett a parlament számára – újdonságot hozott abban, hogy másként lépett a porondra és a jogalkotás mezejére a testület, úgy önbizalmában, mint jogköreiben.

Gyévai Zoltán elmondta: az Európai Unió egy hibrid szervezet, mert jogállamként működik, de közben nemzetállamok közössége is. Vagyis magán viseli a nemzetállamok, valamint a nemzetközi szervezetek bizonyos jegyeit is. A kettő egysége határozza meg az EU-t, és

ez a kettősség "kiad egy nagyon furcsa öszvért és egy nagyon furcsa hatalommegosztási rendszert, ami csak részben hasonlítható a nemzetállamokéhoz,

mert eltér annak struktúrája, hogy ki terjeszthet elő törvényeket, ki fogadja el, ki hajtja végre" - emelte ki a Bruxinfo főszerkesztője.