A demonstrációk közül ismét Pozsonyban zajlott a legnagyobb - tízezres nagyságrendű -, a részvétel azonban itt is alacsonyabb volt, mint a kormányalakítást megelőző nagyszabású megmozdulásokon. Utóbbiak közül az elsőt még februárban tartották a meggyilkolt újságíróra, Ján Kuciakra és barátnőjére való - akkor még politikamentesnek hirdetett megemlékezésként, a legutóbbit pedig két héttel ezelőttre tervezték, de végül - az új kormány kinevezésére reagálva - lemondták.

A csütörtöki pozsonyi tüntetés résztvevőinek kiemelt követelése Tibor Gaspar országos rendőrfőkapitány távozása, illetve az volt, hogy a kormány foganatosítson "rendszerszintű változásokat" a rendőrségen, a bíróságokon és az ügyészségeken. A pozsonyi - láthatóan jól szervezett - tömegmegmozduláson többségében liberális értelmiségiek, újságírók, színészek szólaltak fel, beszédeikben kevés konkrét állítással ugyancsak "rendszerszintű változtatásokat" követelve, illetve egyebek mellett azt hangoztatva, hogy az emberek elveszítették az állami hatóságokba vetett bizalmukat.

A pozsonyi tüntetést nem sokkal hét óra előtt befejezettnek minősítették a szervezők.