Ficónak meggyőződése, hogy Szlovákia ezt a feladatot példamutatóan megoldja. A migránsválság, s most az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból történő, népszavazáson kinyilvánított kilépési szándéka (Brexit) azonban kemény startról gondoskodik.

Miroslav Lajcák, Fico külügyminisztere a Brexit esetében már az EU-elnökség hivatalos kezdete előtt átvette a közvetítő szerepét. A Brexitet eredményező június 23-ai brit népszavazás után, az EU-külügyminiszterek közül elsőként most kedden Londonba utazott, hogy a maradék-Európa sokkos reakciójától eltávolodva, egy lehetőleg fájdalommentes tárgyalási irányvonal után puhatolózzon. "Az egyik legfontosabb prioritásnak kell lennie, hogy minél inkább megőrizzük a jó minőséget kapcsolatainkban" - tudatta Lajcák minisztériuma honlapján. "Ebben a szellemben kívánunk az EU-elnökség országaként foglalkozni ezzel a nehéz folyamattal" - tette hozzá.

A párton kívüli Lajcáknak elég tapasztalata van a kompromisszumok keresésében és kipuhatolásában. 2006-ban az Európai Unió megbízásából felügyelte a montenegrói függetlenségi népszavazást, majd a nemzetközi közösség és az Európai Unó főképviselője lett Bosznia-Hercegovinában (2007-2009). Most pedig hivatalos jelölt az ENSZ főtitkári székéért folyó versenyfutásban. A poszt éppen akkor üresedik meg, amikor véget ér a szlovák EU-elnökség.

Robert Fico kormányfő eddig kevésbé alakította a moderátor önmaga által választott szerepét, "aki mindent meg fog tenni, hogy minél tágabb tér jöjjön létre a partnerek között a kompromisszumok számára". A szociáldemokrata politikus az utóbbi időkben inkább megosztó volt, mindenek előtt a menekültkérdésben, amely a következő félév egyik fő témája lesz. 2015-ben Fico odáig ment el, hogy az EU-belügyminiszterek többségi határozatával, a menekültek (migránsok) kvóta szerinti elosztásával szembeszegülve keresetet nyújtott be az Európai Bíróságnál. A keresethez eddig csak Magyarország csatlakozott.

Fico a brüsszeli "Nagyok" elleni tiltakozásként állandóan bírálta az EU Oroszországgal szembeni szankciós politikáját, mondván, hogy az "értelmetlen" és "káros mindannyiunk számára". Ugyanakkor éppen az ő kormánya volt az, amely alternatívát nyújtó gázszállításokkal segített Ukrajnának az orosz gázfüggőség ellenében. Már csaknem mindenki elfelejtette, hogy Fico volt az is, aki 2011-ben az előző, megosztott kormány kudarca után gondoskodott arról, hogy Szlovákia feladja az euróövezeti pénzügyi mentőöv tágításával kapcsolatos ellenállását.

Fico ellenlábasai azzal az érvvel tagadták meg akkor az euróövezettel való szolidaritást, hogy egy vasfegyelemmel takarékoskodó országot mint amilyen Szlovákia, nem lehet a kasszához kéretni mások adósságpolitikája matt. Fico mindenesetre legnagyobb választási sikerét aratta 2012-ben azzal, hogy egy Európa-párti politika garantálójaként állította be magát. Szlovákiában rokonszenvesebbek az európai intézmények és az euró a lakosság számára, mint más EU-országokban.

Nem véletlenül tartja még mindig Szlovákia a rekordot az "igen" szavazatok 92,46 százalékával, amelyet 2003-ban az EU-belépésről rendezett népszavazáson ért el. Annál furcsább, hogy a szlovákok eddig minden EP-választáson a legalacsonyabb részvételi arányt könyvelhették el, még 13 százalékot is. Pavel Haulik politológus a paradoxont azzal magyarázza, hogy "mivel az EU-tagság annyira elfogadott, hogy nincs mit vitatni, így aztán senki sem megy el választani."

Csak a menekültválság témája hozott jelentős változást, s eredményezte a szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk Néppárt bejutását március 5-én a szlovák parlamentbe, ahova először került be EU-ellenes párt. A migráció témájánál ugyanis vége szakad a szlovákok EU iránti szeretetének: nincs még egy ország, amely olyan kevés menekültet (migránst) fogad be, mint Szlovákia.

Az EU-elnökséget átvevő Szlovákia előtt álló nehéz feladatok megoldásában talán segít a szemhunyorítás, kacsintás, ahogy az elnökség hivatalos logója sugallja: egy arc piktogramja, amely a mimikáját kedvétől függően változtathatja.