A közlemény szerint a szakemberek egy kivételes állapotban fennmaradt koponya alapján rekonstruálták a Doratodon carcharidens elnevezésű ragadozó teljes alakját.

A késő kréta korban, a mai Európa helyén elterülő egykori szigetvilágban élt állat bár csak mintegy másfél méter hosszú volt, mély dinoszauruszszerű koponyája és fűrészelt, húsevő fogai alapján gyors mozgású, szárazföldi ragadozóként élhetett, amelynek életmódja jelentősen eltért a ma ismert, vízhez kötött krokodilokétól - írták.

A lelet az iharkúti dinoszaurusz-lelőhelyről került elő, és Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem kutatója az ELTE-s Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport vezetőjével, Ősi Attilával és az új tanulmány első szerzőjével, Szegszárdi Mátéval együtt vizsgálta.

A felfedezés körülményei tudományos szempontból is különlegesek: a koponya két darabját négy év különbséggel találták meg, az utólagos vizsgálatok során azonban kiderült, hogy a töredékek tökéletesen illeszkednek és ugyanazon egyedhez tartoztak.

Ősi Attila, a kutatócsoport vezetője kiemelte: míg korábban csak fogak és töredékek utaltak a faj jelenlétére, a mostani lelet révén végre teljes egészében sikerült meghatározni a ragadozó küllemét.

Mint írták, első pillantásra ez az apró gerincesekkel táplálkozó krokodil ijesztően hasonlított azokra a szárazföldi, húsevő krokodilfélékre, amelyeket korábban kizárólag Afrikából és Dél-Amerikából ismertek, ezért a Doratodont évtizedeken át „déli bevándorlónak” tartották, amely Afrikából juthatott el Európába egy feltételezett, mára eltűnt szárazföldi összeköttetésen keresztül.

„A részletes anatómiai vizsgálatok azonban váratlan fordulatot hoztak” – magyarázza a közleményben Szegszárdi Máté. A koponya arányainak és finom részleteinek elemzése, valamint az evolúciós kapcsolatok átfogó vizsgálata alapján kiderült, hogy a Doratodon egyáltalán nem áll közeli rokonságban az afrikai és dél-amerikai formákkal, ehelyett egy északi eredetű krokodilcsoporthoz tartozott, amelynek rokonai Észak-Amerikában és Ázsiában éltek.

A félelmetes, dinoszauruszszerű megjelenés nem közös származás eredménye volt, hanem az evolúciós konvergencia látványos példája:

különböző leszármazási vonalak egymástól függetlenül fejlődtek hasonlóvá, mert a fajok hasonló életmódot folytattak – állapították meg.

A kutatók szerint ez a felismerés messze túlmutat egyetlen ragadozó történetén. A Doratodon ugyanis kulcsszereplője volt annak az elméletnek, amely szerint Európa és Afrika a kréta időszak nagy részében szárazföldi kapcsolatban állt egymással, lehetővé téve a dinoszauruszok es más fajok vándorlását. Ha azonban ez a „bakonyi krokodil” nem délről érkezett, hanem északi eredetű volt, akkor az egész elképzelés újragondolásra szorul – írták.

A kutatók ennek nyomán újraértékelték más, korábban afrikai bevándorlónak tartott európai kihalt gerinces fajok – köztük dinoszauruszok – bizonyítékait is. Az eredmény hasonló képet mutatott: a korábbi tanulmányok sok esetben töredékes leletekre épülő, bizonytalan rokonsági kapcsolatokra alapozták a kontinensek közötti vándorlás elméletét.

Valószínűbbnek tűnik, hogy ezek az állatok ősi, még a kontinensek feldarabolódása előtt kialakult leszármazási vonalak maradványai voltak, amelyek Európában elszigetelten élték túl az idők változásait. „Így megoldódni látszik az ellentmondás, az őslénytani bizonyítékok mégsem mondanak ellent a korábbi geológiai adatoknak: Európa minden bizonnyal Ázsiával és Észak-Amerikával együtt korán levált a déli Gondwana szuperkontinensről” – összegezte Rabi Márton.