Bár látszólag új témák - a bevándorlással kapcsolatos magyar kormányzati kérdőív és a halálbüntetés bevezetésének felvetése - mentén folyt a vita a "magyarországi helyzetről" az EP plenárisán, valójában a felszólalók többsége az Orbán-kormány politikájával összefüggésben évek óta hangoztatott vélemények szerint formált véleményt, viszonylag kevés konkrétumot említve.

A magyarországi helyzetről szóló keddi vitában részt vett és többször fel is szólalt Orbán Viktor miniszterelnök, aki utóbb abban summázta a sok esetben személyéhez, vagy az általa vezetett magyar kormányhoz intézett képviselői bírálatok záporát, hogy végső soron ezekből a vitákból szerinte "Magyarország mindig megerősödve kerül ki".

A közel két órás plenáris adok-kapok egyébként nem szűkölködött érzelmileg túlfűtött, vagy legalább erőteljes megfogalmazásoktól. Például, amikor a zöldek nevében Rebecca Harms (német) "szégyenteljes, idegengyűlölő" felmérésnek minősítette a menekültekről kiküldött kormányzati kérdőívet, vagy amikor a liberális Louis Michel (belga) "az európai értékektől totálisan idegennek" nevezte Orbán Viktor megnyilvánulásait, (amiket a szintén liberális Cecilia Wikström (svéd) úgy jellemzett, mint "Európát sokkoló" kijelentéseket). Mindeközben a magyar Ujhelyi István (szocialista) "göbbelsi tudatformálással" vádolta a kormányt és a kormányfőt. Cserébe az utóbbi most is fenntartotta azon véleményét, hogy a menekültkvóták bevezetésére vonatkozó bizottsági javaslat szerinte "abszurd, ami közelít az őrültséghez".

Összességében a "frontok" viszonylag egyszerűek és átláthatóak voltak. A fő tüzet a liberálisok és a zöldek zúdították a magyar miniszterelnökre, szocialista és szélsőbaloldali erősítésekkel, esetenként kiegészülve az euroszkeptikusok soraiból megszólaló olasz "Öt csillag" párt képviselőinek éles támadásaival. (Mindezek kapcsán fogalmazott utóbb úgy Orbán Viktor, hogy "én sohase mernék ilyen hangon beszélni az önök országáról".)

Bírálatokat tompító, helyenként kifejezetten a magyar kormány mellett érvelő felszólalások hangzottak el néppárti oldalról, jóllehet, egy-egy kritikai megjegyzés esetenként itt is becsúszott, (például amikor az amúgy magyar kormányzati sikereket méltató Manfred Weber (német) néppárti frakcióvezető "kártékonynak" minősítette, ha a halálbüntetés újbóli bevezetését felvetik, a menekültügyi kérdőívek szóhasználatát pedig "rossznak" találta.)

Lényegében a magyar pozíciót védte-erősítette a konzervatívok részéről felszólaló Timothy Kirkhope (brit), aki általában kérdőjelezte meg az egész vita célját és értelmét, illetve hitet tett a kormányok és a tagállamok vita- és vélemény nyilvánítási szabadsága mellett.

A legszíntelenebb még a soros EU-elnökség nevében felszólaló lett európai ügyi államtitkár, Zanda Kalnina-Lukasevica volt, aki arra hivatkozott, hogy nem létezik EU-tanácsi álláspont "magyar-ügyben" (tehát képviselni sem tud a kérdésben ilyet). Ez utóbbi tényt nevezte a vitában "az EU-tanács erkölcsi csődjének" a holland liberális Sophie in't Veld.

Eközben Frans Timmermans bizottsági elnökhelyettes (aki az alapjogokért is felel a testületben) igyekezett tárgyszerű, de ugyanakkor szókimondó is lenni.

Szigorúan a két "hivatalos" vitatémát tekintve a polémia alapvetően arról szólt, vajon szabad-e, lehet-e egy EU-tagállam vezetőjének a halálbüntetés visszaállításának akár csak a lehetőségét is felvetnie, illetve, hogy a bevándorlás kapcsán tanúsított magyar kormányzati álláspont - külön is az ennek kapcsán a társadalmi konzultációra kiküldött kérdőív - összeegyeztethető-e az uniós alapvető elvekkel és értékekkel.

Az előbbi kapcsán több magyar képviselő sérelmesnek tartotta, hogy elvitatják a jogot attól, hogy minden tagország maga döntse el, miről kíván - például társadalmi igényekre is reagálva - eszmecserét folytatni. "Nem írtunk alá semmi olyan megállapodást, ami megtiltaná, hogy bizonyos kérdésekről beszélhessünk" - szögezte le ennek kapcsán felszólalásában a magyar miniszterelnök is.

A halálbüntetés esetében ilyen kérdés lehet annak mérlegelése, vajon valóban helyes eszköz-e a még élők, ártatlanok életének a megvédésére. Végül is - tette hozzá - a törvényeket nem a mindenható alkotta, hanem emberek, akik időről-időre felül is vizsgálhatják azokat. (Ez volt az a pont, amikor a vitát elnöklő Martin Schulz (német, szociáldemokrata, EP-házelnök) megjegyezte, hogy egy általános érvényű (isteni) parancs igenis létezik: "Ne ölj!".)

Frans Timmermans mindensetre nyitó hozzászólásában ismét értésre adta, hogy a jelenlegi állás szerint a halálbüntetés elvetése mind az Alapvető Jogok Európai Chartájának, mind az Emberi Jogok Európai Konvenciójának a sarokköve, ezért is számít e büntetésnem kizárása tagsági feltételnek az Európa Tanácsban és az Európai Unióban egyaránt. Aki mégis visszatér hozzá, az egyértelműen alapszerződést sért, ami óhatatlanul a 7. cikk alkalmazását vonja maga után - szögezte le, majd a konkrét vita kapcsán azzal enyhítette kijelentésének élét, hogy a Bizottság megbizonyosodhatott arról, hogy a magyar kormány nem készül ilyen intézkedésre.

A menekültügyi konzultáció kapcsán Timmermans arra helyezte a hangsúlyt, hogy önmagában minden társadalmi konzultáció hasznos eszköz a helyes kormányzati döntések előkészítésében. Fontos feltételnek minősítette ugyanakkor, hogy ennek elfogulatlannak kell lennie, nem szabad, hogy "sugalmazó, vagy félrevezető kérdéseket" alkalmazzon. Bevándorlást összemosni a terrorizmussal, vagy úgy tüntetni fel bevándorlókat, mint akik munkahelyeket veszélyeztetnek, szerinte "rosszhiszemű és hibás" dolog.

A kérdőívek nyelvezete utóbb is több felszólalásban felmerült. Ezekre válaszul fejtette ki Gál Kinga (néppárt), hogy a bevándorlási nyomás drámaian megnőtt Magyarországra, következésképpen a kérdés erősen foglalkoztatja "az utca emberét", aki viszont "nem az európai bizottsági nyelvezetet használja", hanem például azt a megközelítést, amit a kérdőív is tartalmaz. A cél éppen az volt, hogy a kérdésekben az emberek saját dilemmájukra ismerjenek, miközben az, hogy a válaszadó egyet is érthet, el is utasíthat, Gál szerint tökéletesen nyitva hagyja a demokratikus választás lehetőségét.

Ennek ellenére sok felszólaló visszatért a kérdésre - a magyar Ujhelyi István (szocialisták) egy látványos mozdulattal el is tépte a kezében lévő kérdőívet -, Guy Verhofstadt, a liberálisok frakcióvezetője például "egyenesen vérlázítónak" minősítette, hogy a magyar kormány a kérdésében "EU-nyomásnak" tudja be a bevándoroltak beengedését. Vajon önök már elfelejtették, hogyan fogadták 56 után a magyar menekülteket Nyugaton? - tette fel hatásosan a kérdést.Orbán Viktor minderre részletesen reagált. Egyfelől hangsúlyozta, hogy "keresztény nemzet vagyunk", amelyik kész a valódi menekülteket befogadni. A most érkező bevándorlók többsége azonban nem menekült, hanem megélhetési bevándorló, akiket azonban az ország nem tud eltartani. "Nem tudunk munkát adni a bevándorlóknak, ezt jobb előre kijelenteni" - szögezte le.

Másfelől, a Verhofstadt által kifogásolt kérdés védelmében elmondta, hogy 2012-ig, amíg az ország hatóságaira volt bízva a bevándorlók kezelése, az országnak szerinte nem volt semmi problémája. Azóta viszont egy vonatkozó uniós jogszabály immár arra kötelezi a tagországokat, hogy befogadjanak minden "menekült státuszt" deklaráló személyt.

"Mi magyarok azt szeretnénk, ha Európa európai maradna, és ha Magyarország magyar maradna" - mutatott rá. Úgy vélte, nem szabad visszariadni bizonyos különbségtételektől. Így mindenekelőtt különbséget kell tenni az Európai Unión belüli személyi mozgás, és az Unión kívülről érkező bevándorlók között. Az utóbbiak esetében pedig hasonlóképpen szét kell tudni választani azokat, akiknek élete valóban veszélyben van, azoktól, akik kedvezőbb életkörülményeket keresnek.

Minderre szerinte a Bizottság által javasolt kvótarendszer nem megoldás (ekkor használta a már jelzett "abszurd" és "őrület" kifejezéseket). Mint utóbb sajtóértekezletén is kifejtette, a kvótákkal az egyik baj, hogy ehhez is előbb be kell engedni őket, márpedig Magyarországra például már eddig is a korábbi évek hússzorosa érkezett. Az igazi gond emellett, hogy mindez összességében éppen, hogy a csempészek kezére játszik majd, mert így csak ösztönözni fogja a bevándorló áradat folytatódását.

Timmerrman vitát záró felszólalásában ezt az állítást azzal igyekezte kivédeni, hogy visszatérően bizonygatta: a Bizottság célja sem az, hogy "mindenkit beengedjenek". Akinek nincs jogalapja a menedékjogra, annak vissza kell térnie - szögezte le, úgy vélve, hogy a lényeget tekintve a bizottsági álláspont nem mond ellent a magyar véleménynek. (Más kérdés, hogy erre meg Szájer József jegyezte meg, hogy nem egyszerű a helyzet akkor, amikor - például személyi dokumentumok híján - nem lehet megítélni, ki a tényleges menekült és ki nem.)

A holland bizottsági alelnök egyúttal láthatóan rossz néven vette, hogy a kérdőív megfogalmazása szerinte mást sugall, mint a tényleges brüsszeli javaslat. "Jobban örültem volna, ha nem a bizottsági elképzelések karikatúrájaként jelennek meg törekvéseink a kérdésekben" - jegyezte meg.

Összességében, a frontok láthatóan a vita végére sem közeledtek egymáshoz. A liberálisok részéről Verhofstadt és In't Veld fenntartotta azon véleményét, hogy a Bizottságnak "komolyan" kellene foglalkoznia egyes konkrét magyar fejleményekkel - így mindenekelőtt a szerintük egyértelműen "manipulatív kérdőívvel' -, illetve, hogy a magyar példa úgymond "aláhúzza a tagállami jogállamisági helyzet figyelemmel követésének" szükségességét, valamint egy olyan "demokratikus kormányzati paktum" megteremtését, ami áthidalná a tagsági jogok felfüggesztését is előrevetítő 7. ("nukleáris opció") cikk, és a másik végletet jelentő "gyenge jogi eszközök" közötti tetemes rést.

A holland képviselőnő egyúttal a vita "leginkább sokkoló" tanulságának "nem Orbán elrémisztő nézeteit" nevezte - "ezeket már ismertük", jegyezte meg -, hanem azt "a tényt, hogy a néppárt továbbra is támogatja őt".

További részletek a BruxInfo cikkében.