A kilencven éves korában, hosszan tartó betegség után vasárnap elhunyt Wojciech Jaruzelski tábornok az egyik legvitatottabb megítélésű lengyel politikus, állami kommunista vezető volt. 1968-ban, amikor a lengyel csapatok internacionalista segítségnyújtás címén bevonultak Csehszlovákiába, frissen kinevezett honvédelmi miniszter volt. 1970-ben a lengyel munkássztrájkok fegyveres leverésében aktív szereplőként vett részt, és 1981-ben miniszterelnökként és pártfőtitkárként irányította a hadiállapot bevezetését.

A szigor 1983-ig tartott kijárási tilalommal, az államigazgatás katonai parancsnokság alá helyezésével, telefonhálózat blokkolásával, a határok lezárásával. A cél az volt, hogy elfojtsák a demokráciát követelő Szolidaritás független szakszervezet által indított országos tiltakozásokat. Az intézkedés történészek szerint közvetlenül nagyjából 100 ember halálához vezetett.

Ez utóbbi két eseményben való szerepe miatt a rendszerváltás után per is folyt Jaruzelski ellen, ezeket egészségi állapota miatt 2011-ben függesztették fel.

Jaruzelski a rendszerváltás után adott interjúiban azt mondta, a hadi állapot bevezetésével az orosz bevonulást igyekezett megakadályozni, cselekedete hazafias lépés volt. A felmérések szerint a lengyelek többsége még mindig hisz az egykori államfőnek, és úgy véli, az ő érdeme - az egyébként valóban általa vezetett - kerekasztal-tárgyalások életre hívása, sőt, ő volt a kezdeményezője az 1989-es rendszerváltozásnak Lengyelországban és egész Kelet-Európában.

A halálhír bejelentése után Mihail Gorbacsov volt szovjet pártfőtitkár méltatásában kiemelkedő személyiségnek nevezte Jaruzelskit, Lech Walesa, a Szolidaritás független szakszervezet alapítója - a rendszerváltást követő választás után a tábornokot az államfői székben követő politikus - szerint "egy nagy ember távozott az árulók nemzedékéből".