Belgiumban 1979, vagyis a közvetlen EP-választások kezdete óta mindig 90 és 92 százalék között mozgott a részvétel, és e jelentéktelen változások semmilyen tartós trendet nem mutatnak. Luxemburgban kicsit erősebb az ingadozás: 1999-ben 87,27 százalék, 2004-ben 91,35 százalék adta le szavazatát.

E két uniós ország mellett Görögországban és Cipruson kötelező még a részvétel. Olaszországban 1992-ig volt kötelező, és a kényszer megszűnése nem okozott drámai változást: 1989-ben is kibújt a szavazási kötelezettség alól 19 százalék, vagyis csupán 81 százalék szavazott. Ez utóbbiak aránya 1994-re - immár jogszerű távol maradás mellett - 73 és fél százalékra csökkent.

Belgiumnak - Magyarországgal azonos kategóriába tartozva - eddig 24 EP-képviselője volt, ezután pedig 22 lesz. Luxemburg viszont annyira kicsi, hogy a hat mandátuma az új, csökkentett létszámú EP-ben is megmarad.

Belgium EP-képviselői között az eddigi pártmegoszlás a következő volt: hét szocialista, hat néppárti, hat liberális, kettő zöld és három független képviselő. Ez azonban csak a felszín, ennél fontosabb a nyelvi közösségek szerinti megoszlás. A holland nyelvű flamandok 14 fős listáján négy néppárti, három szocialista, három liberális, három független és egy zöld képviselő volt található. A francia ajkú vallonok 9 fős listája négy szocialista, három liberális, egy néppárti és egy zöld képviselőből tevődött össze. Egy néppárti képviselőt adtak a külön jogokkal bíró német nyelvű közösség tagjai. Egyértelmű tehát, hogy a vallonok körében erős volt eddig a baloldali túlsúly, a flamandok körében viszont enyhe néppárti fölény volt tapasztalható.

Az öt évvel ezelőtti EP-választás óta azonban Belgium súlyos belpolitikai válságot élt át, hosszú hónapokig nem tudtak kormányt alakítani. A jómódúbb flamandok megelégelték, hogy az általuk befizetett adó nagyobb része a fejletlenebb vallon területek támogatására menjen el, lazítani akarják a két nyelvi közösség, illetve a Flandria és Vallónia közötti kapcsokat. Drámai módon merült fel a kérdés, szétszakadnak-e a közös szövetségi állam keretei. Az elmúlt hónapokban az indulatok valamelyest lehűltek, de az államszerkezeti reform kérdései ma is megválaszolatlanok.

Miután a 2007-2008-as belga politikai földrengéseket a szövetségi kapcsolatokat leginkább lazítani akaró flamand kereszténydemokraták parlamenti választási győzelme váltotta ki, a legérdekesebb kérdés az lesz a mostani EP-választáson, hogy miként minősíti a lakosság az elmúlt években történteket a flamand kereszténydemokraták megítélésén keresztül.

Az új szisztémában a német nyelvűeknek természetesen megmarad az egy mandátumuk, a flamandok listája 14-ről 13 fősre, a vallonoké kilencről nyolc fősre csökken. Hogy a rendszer egy kicsit még bonyolultabb legyen: a három nyelvközösségi listára négy választókerületben lehet szavazni: Flandriában a flamandra, Vallóniában a vallonra, az ország keleti csücskében található német területeken a németre, Brüsszelben pedig akár a vallonra, akár a flamandra, lévén a főváros hivatalosan vegyes nyelvű.

Belgiumban az EP-választással egy időben tartományi választásokat is tartanak, tehát megválasztják a Flamand Tanácsot, a Vallon Regionális Tanácsot, Brüsszel Régió Tanácsát, valamint a Németajkú Közösség Tanácsát.

Az EP-választáson Belgiumban a választójog 18 évtől, a megválaszthatóság joga 21 évtől jár. A kampányfinanszírozást, valamint a pártok médiaszereplését törvény szabályozza. A nemzeti médiumok "méretarányosan" biztosítanak kampányidőt a pártoknak. Törvény írja elő, hogy a pártok jelöltlistáin azonos számú nőnek és férfinak kell szerepelnie, valamint hogy a lista első két helyén nem lehetnek azonos nemű személyek.

Luxemburg Nagyhercegségben a politikai izgalmat csak hallomásból ismerik. A hat EP-képviselő közül eddig három néppárti volt, valamint egy-egy mandátum jutott a szocialistákra, a liberálisokra, illetve a zöldekre. Földcsuszamlásszerű változások nem várhatók ebben a nyugodt és boldog miniországban, ahol a külügyminisztérium elhelyezésére a kormányzati épülettömbben elég "az udvarról jobbra nyíló első ajtó" mögötti néhány iroda és tanácskozóterem. (E kicsiny hivatal azonban már több, mint tíz alkalommal vezényelt le soros EU-elnökséget.)

Luxemburgban az aktív és a passzív választójog egyaránt 18 éves korhoz kötődik. Az EP-választáson való részvételi kötelezettség alól felmentést élveznek a 75 évnél idősebbek.

Azoknak a pártoknak, amelyek jelöltlistája megkapta a szavazatok legalább öt százalékát, az államkincstár megtéríti annyi röplap előállítási és terjesztési költségét, ahány szavazatot a szóban forgó lista kapott. Emellett sávosan, fix összegben is meghatároztak állami kampánytámogatási mértékeket. Eszerint például az öt százalék elérése 12.500 eurót, 25 százalék pedig már 74.500 eurót hoz a párt konyhájára.

Luxemburg nem csupán a kampánycsend intézményét ismeri - június 5-én, pénteken éjféltől tilos minden kampánytevékenység -, hanem attól is megkíméli a lakosságot, hogy az EP-választást megelőző egy hónapban közvélemény-kutatási adatokat ismerhessen meg a verseny állásáról.