A helyzet azóta tovább romlott, így a szakszervezetek csütörtökre még több résztvevőre számítottak. A tömegközlekedés szinte megbénult több városban, az iskolák zárva tartottak, s az egyetemisták folytatták az immár helyenként hatodik hete tartó sztrájkjukat. Az állami rádió zenét sugározott. Nem csak a köz-, hanem a magánszféra dolgozói is egyre dühösebbek. Ez utóbbiak az egyre szaporodó gyárbezárások miatt tiltakoznak, és a helyzet komolyságát mutatja, hogy az elmúlt hetekben több, kifejezetten erőszakos megnyilvánulásra is sor került a részükről.

A Sony egyik franciaországi üzemének dolgozói néhány napja egy teljes éjszakán át fogva tartották a cég országos igazgatóját, ily módon próbálva rábírni arra, hogy nagyobb végkielégítést fizessen az elbocsátandó alkalmazottaknak. A német Continental gumiabroncsgyár dolgozói tojásokkal és a legkülönbözőbb tárgyakkal dobálták meg a cég vezetőit, akik az egyik franciaországi üzem bezárásának lebonyolításáról tanácskoztak.

A szakszervezetek immár azt követelik a kormánytól, hogy adóztassa meg erőteljesebben a francia gazdagokat, és az állam által megtámogatott cégeknek ne engedje, hogy könnyen elbocsássák dolgozóikat. Ez utóbbi követelést egyébként maga Nicolas Sarkozy is támogatja, és már korábban jelezte, hogy a kormány konkrét intézkedéseket dolgoz ki a "túlzó leépítések" megakadályozására. Hallani sem akar azonban a tehetősebbek további megadóztatásáról, ezzel ugyanis szerinte az állam csak elüldözné őket Franciaországból. A társadalmi nyomás azonban e témában oly nagy, hogy annak immár egyes kormánypárti képviselők sem tudnak ellenállni, és az államfői vélemény ellenére szerdán többen megszavazták a baloldali ellenzéknek azt a törvényjavaslatát, amely rendkívüli, 5 százalékos adót vet ki a leggazdagabb franciákra.

Mindezzel párhuzamosan, egy nappal a demonstráció előtt, rég nem látott módon elmérgesedett a helyzet az érdekvédők és a nagyvállalkozók szövetsége, a Medef között, ez utóbbi elnöke ugyanis szerdán "demagógnak és rendkívül költségesnek" nevezte az újabb munkabeszüntetéssel járó tiltakozó akciót. A szakszervezetek viszont "ostoba merevséggel" vádolják a tulajdonosokat, és azt mondják, képtelenek megfelelő módon reagálni az egyre súlyosabbá váló válságra.

Mindeközben a kormány azzal igyekezett kimutatni a szakszervezetek iránti jóindulatát, hogy maga is rúgott egyet a nagyvállalkozókon, a gazdasági és a szociális miniszter ugyanis ultimátumszerű levelet írt a Medefnek és tizenöt napot adott neki arra, hogy a csúcsvezetők mozgóbérét szabályozó, több hónapja elfogadott intézkedést ténylegesen is alkalmazza. Az államfő és a miniszterelnök ugyanakkor jelezte az érdekvédőknek: semmilyen "osztogatást" nem ígérnek, mert az az ország további eladósodásával járna.