Mark Aretz lipcsei építész nem akart hinni a szemének, amikor a hét elején belépett egy kívülről nemrég renovált épület egyik, régóta lezárt lakásába: mint újságíróknak utóbb elmondta, még a bútorokra ülepedett por is az NDK vívmányaira emlékeztette.

A konyhakredenc feletti falinaptár 1989 májusát mutatta, és ebből arra következtetett, hogy a lakó akkor zárta utoljára kulcsra otthona ajtaját. Rövid keresgélés után iratokra is bukkant, amelyekből kiderült, hogy a lipcsei lakásban utoljára egy akkor 24 éves fiatalember lakott, akit 1988-ban közel egy éven át őrizetben tartottak, és 89 tavaszán újabb idézést kapott, de ennek már aligha tett eleget, és feltehetően Prágán vagy Budapesten át eltűnt az NDK titkosrendőrségének szeme elöl.

Jelképesen és a gyakorlatban is hátrahagyta a keletnémet múltat, mert a konyhában még ott állt a polcon a rügeni halkonzerv, a keletnémet Karo cigaretta, a Marella margarin és egy üveg Kristall Vodka, amelyet - a hatására utalva - az NDK-ban csak kék fojtogatónak neveztek.

A fürdőszobában is ott búslakodott az Elkadent fogkrém és egy pár Esda harisnyanadrág.

A rendszerváltás idején sokan hagyták hátra otthonukat, és régi álmukat megvalósítva telepedtek át a nyugati országrészbe, de azóta sokat változott a világ, és ennyire érintetlenül hagyott lakásra senki sem bukkant Mark Aretz előtt.

A lipcsei hatóságok még nem döntöttek, hogy mi lesz a megelevenedett múltat idéző lakás sorsa, de valószínűnek tűnik, hogy berendezését és a használati tárgyak zömét annak a berlini múzeumnak ajándékozzák, amelynek célja a keletnémet mindennapok bemutatása.