Egy szép őszi napon önkéntes jelentkezőket hívtak a terepre a tudósok, és miután elmagyarázták, mi a teendő, ha lelet kerül elő a földből, hogyan kell azt óvatosan körül ásni, szabadjára engedték a kavicsbánya mellett a hetvenöt amatőrt, ám jó ideig senki nem talált semmit.

Egy 33 éves fiatalember az öt éves kislányát, Emeliát is elhozta a vasárnap délutáni szórakozásra, és jobb híján vakolókanalat nyomott a kezébe, hogy azzal vakargasson a sárban. A kislány addig keresgélt, amíg ki nem ásta egy 50 ezer évvel ezelőtt, tehát a jégkorszak idején Európában is honos gyapjas orrszarvú nyakcsigolyáját.

A leletet azonnal védőcsomagolással látták el és egy múzeumba vitték. Emelia természetesen paleontológus szeretne lenni ha felnő, de egyelőre ezt a komplikált szót ki se tudja mondani.

A leletvadászat során egy jégkori szarvas lábszárcsontját és csigolyáit is megtalálták, valamint a belemnites nevű faj megkövesedett egyedei is előkerültek a földből. Utóbbiak belsővázas, jól úszó ragadozók voltak, a tintahalak korai ősei voltak. A jura időszakban a mai Dunántúli-középhegység területén is éltek.