Szomália mostanában mint a kalózok paradicsoma szerepel a hírekben. Az országban szinte nem létezik államszervezet, és ennek egyik következménye, ahogy a főváros kinéz.

Mogadishu ugyanis a kormánycsapatok és a lázadók összecsapásának állandó helyszíne, így szinte romokban hever - figyelmeztet a Human Rights Watch nevű szervezet. Pedig az Indiai-óceán partján fekvő város egykor az Afrika és a Közel-Kelet közti kereskedelem egyik központja volt.

Mogadishu a lebombázott, kiégett épületek vázainak városa, a házakon nincsenek ablakok, ajtók, a lakosság pedig elmenekül.

A harcok az Amerika-barát kormány és a Washington szerint al-Kaida kapcsolatokkal rendelkező nacionalista-iszlamista lázadók között zajlanak.

A kormánynak nincsenek meg az eszközei, hogy fölmérje, mennyien menekültek el, és nincsenek nemzetközi szervezetek segítségével dolgozó önkéntesek sem, mivel ők is elhagyták az országot, nehogy meggyilkolják vagy váltságdíjat várva értük elrabolják őket.

Szomáliában 1991 óta polgárháború folyik, nagyon sokan viselnek fegyvert, szolgálataikat a legkülönbözőbb körök veszik igénybe a klánfőnököktől a kereskedőkig.

Az anarchia országa

Szomália 1960-ban, Brit Szomáliföld és Olasz Szomáliföld egyesülésével jött létre. 1969-ban meggyilkolták az addig többpártrendszerben működő állam köztársasági elnökét, Sermarkét, és a hatalmat a hadsereg parancsnoka, Mohamed Sziad Barré vette át a Legfelső Forradalmi Tanács élén, betiltotta a pártokat, feloszlatta a Nemzetgyűlést.

1977-ben lerohanták Etiópia szomáliaiak lakta részét. Mivel a Szovjetunió Etiópiát támogatta, a kormány fölmondta a Moszkvával korábban megkötött barátsági szerződést, és inkább az Egyesült Államok felé orientálódott.

A beköszöntő szárazság és társadalmi elégedetlenség miatt megerősödő ellenzéki mozgalom 1982-re átvette az ország középső területe feletti ellenőrzést. 1988-ra azonban az elnök stabilizálta uralmát. De 1989-re szétszakadt az uralkodó Marehan-klán, és elvesztette addigi szövetségese, az Ogaden-klán támogatását is. Elszaporodtak a klánok közti összecsapások. A kormány csak az ország középső területén tudta fenntartani hatalmát.

1990-ben Sziad Barré azt ígérte, többpártrendszert vezet be, de ekkor az ellenzéki erők már nem kértek belőle, és 1991-ben az Egyesült Szomáli Kongresszus (USC) elfoglalta a fővárost. A többi ellenzéki erőnek azonban nem tetszett az USC vezető szerepe, és az ország különböző részein más-más szervezetek vették át az irányítást. Attól kezdve a különböző béketárgyalások és megegyezések ellenére nincs egységes irányítása az országnak.

Etiópia kezdeményezésére, amelyet a nemzetközi erők is támogattak, 2004-ben átmeneti kormány alakult, de 2006-ra mégis az Iszlám Törvényszékek Uniója (egy, a kormányból jórészt kiszorult klán szervezete) vette át az irányítást az országban. Etiópia azonban támadást indított ellenük, és le is győzte őket, 2008 nyarán vonult ki az országból.

Az átmeneti kormány és a lázadók egy csoportja június 9-én békét kötöttek Dzsibutiban - a baj csak az, hogy azt csak a szomáliai ellenzék és lázadók mérsékeltebb elemei írták alá. A leghírhedtebb gerillacsoport, al-Sabab, amelyet Amerika szerint az al-Kaida pénzel, folytatta harcát a kormány ellen.

2007-ben az USA is bekapcsolódott a konfliktusba: január 8-án légicsapást hajtott végre. Az etióp-szomáliai háború az iszlamisták vereségével pár nap alatt végetért, az ideiglenes kormány a klánokra alapozva igyekezett újjászervezni a közigazgatást. Azóta azonban az ideiglenes kormány ellenzői Amerikát tartják fő ellenségüknek, és a kormányt is Amerika helytartójának vélik.

Az ideiglenes kormánynak azonban csak az ország déli területei felett van ellenőrzése, az északi Puntföldön az iszlamista csoportok uralkodnak. A fővárosban is folyamatosak a harcok, a kormánynak nincs ereje a kalózok elleni föllépésre sem, gyakorlatilag nincs államhatalom az országban.