2004 májusában házasodott össze Cassandra Ormiston és Margaret Chambers, egy Rhode Island-i leszbikus pár Massachusettsben, éppen, mielőtt még az Amerikai Egyesült Államok tagállamának kormányzója megtiltotta volna, hogy más államok homoszexuális lakosai itt fogadjanak örök hűséget egymásnak.

De két év múlva tönkrement a tízéves kapcsolat, és a pár úgy döntött, hogy elválnak. Azonban a Rhode Island-i bíróság nem mondhatta ki a válást, tekintve, hogy a tagállam - a szövetségi alkotmánnyal összhangban - egy férfi és egy nő deklarált kapcsolatának tartja a házasságot, tehát a két leszbikus eleve nem is házas az ottani megítélés szerint - akkor pedig okafogyott a válási szándék is.

A pár nem tudta, mit tegyen - Massachusettsbe nem mehetnek vissza, hiszen ott csak akkor tárgyalná ügyüket a bíróság, ha legalább egy évig ott élnének - azaz "külföldiekkel" nem foglalkoznak.

"Nincs más választásunk, mint örökké házasnak maradni - mondta Ormiston. - "Legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna erre."

A probléma egyik lényegi pontja, hogy a homoszexuális párok sokszor nem ugyanabban az államban próbálnak elválni, ahol összeházasodtak - ami ráadásul sokszor nem is a lakóhelyük. A különböző államok pedig máshogy szabályozzák a házasságot, különbség van abban is, hogy egyáltalán megadják-e a házasság jogát a melegeknek, és abban is, hogyan kezelik azokat, akik nem az ő területükön laknak. Nem is beszélve a jogszabályok változásáról.

Nincs összhangban a szövetségi joggal

Massachusettsben és Kaliforniában azonban ugyanúgy joguk van elválni a homoszexuális pároknak, mint a heteroszexuális házasoknak. Igen ám, de az ilyen és hasonló esetekben a probléma az, hogy nincsenek összhangban a szövetségi joggal.

Az ugyanis - a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként meghatározó alkotmány miatt - nem nyújt semmiféle segítséget akkor, ha homoszexuálisok válnak el, mivel ilyen eset elméletileg nem létezhetne.

A hagyományos házasságot védő csoportok úgy vélik, már csak ezért sem kellene Kaliforniának szembe mennie a szövetségi szabályozással. A melegek és leszbikusok jogainak kiterjesztéséért küzdő szervezetek azonban úgy látják, a szövetségi jog diszkriminálja őket.

Egyikük, Fred Hertz oaklandi jogász arra emlékeztet, 200 éven át nem volt ilyen megkötés a jogban a házasulandó felek nemét illetően, a szövetség jog minden, tagállamok által elismert frigyet automatikusan helyben hagyott. Azonban 1996-ban a kongresszus elfogadta a házasság védelméről szóló törvényt.

Törvény a házasság védelméről

Ez a Bill Clinton elnök alatt hozott szabályozás tiltotta meg, hogy a szövetségi kormány elismerjen egy kapcsolatot házasságként, ha az nem egy férfi és egy nő között jött létre. A törvény azt is kimondja, nem ismerhetik el azokat a homoszexuális házasságokat sem, amelyeket más, azt engedélyező államokban kötöttek.

A legtöbb tagállam persze a szövetségi szabályozást fogadta el, és maga is hasonló szellemben törvénykezett. Azonban kérdés, ez azt jelenti-e, hogy bíróságok nem mondhatják ki homoszexuális párok válását.

Oklahomában például megtörtént, hogy egy bíróság kimondta két, Kanadában összeházasodott ember válását, akik csak a vezetéknevüket írták a papírokra. Azonban amikor a bíró rájött, hogy mindkettőjük nő, visszavonta határozatát, mondván, az oklahomai jog szerint nem is voltak házasok.

New York állam kormányzója, David Peterson azt mondja, ők el fogják ismerni az azonos neműek más államokban kötött házasságát, és a válásukat is lehetővé teszik.

Az oklahomaihoz hasonló helyzetben révén Ormiston és Chambers most maguk próbálnak osztozkodni javaikon. De Ormiston azt mondja, el tudja képzelni, hogy egyszer majd újra házasodni szeretne. Azonban, nem tudja, hogyan házasodhatna újra, amikor válás nélkül ezt bigámiának minősítheti a törvény.