A földmozgások közül - amelyeket vagy 30 kisebb-nagyobb utórengés követett - a közép-európai idő szerint szerdán kora délután bekövetkező első volt a legerősebb, elérte a Richter-skála szerinti 8,4-es fokozatot. Ez több halálos áldozatot is követelt, a sérültek számát félszázra becsülték.

Egy ausztráliai szeizmológus szerint csak a szerencsén múlt, hogy az indiai-óceánon bekövetkezett rengés után Indonézia megmenekült egy újabb pusztító szökőártól: a rengés ugyanis nem a part felé, hanem délnyugati irányban, a nyílt óceán felé keltett hullámokat, nem úgy, mint 2004 decemberében, amikor egy hasonlóan erős tengerrengés keltette, a mostanival ellentétes irányú hullámok pusztító szökőárként zúdultak a tengerparti területekre, több mint 200 ezer ember halálát okozva.

Csütörtökön újabb két földrengés rázta meg a térséget: egy 7,8-es erősségű Szumátrát és egy 6,4-es erősségű a kelet-indonéziai Szulavézi sziget (Celebesz) északi részét. Mindegyik földmozgás után szökőárriadót rendeltek el - többek között az ausztráliai hatóságok is figyelmeztetést adtak ki -, de utóbb lefújták ezeket.

Michael Rottmann, aki az ENSZ korai szökőár-előrejelző rendszert felügyelő különleges megbízottja Indonéziában, elmondta: noha a rendszer teljes kiépítését csak 2008-ra irányozták elő, az már most is jól vizsgázott, öt-hat percen belül kiadta az első figyelmeztetést, amit az Indiai-óceán menti országok hatóságai igen gyorsan továbbítottak a lakossághoz.

A világszervezet többek között a 2004. decemberi szökőár tanulságait levonva döntött a megközelítőleg 130 millió dollárba kerülő cunami-előrejelző rendszer kiépítéséről.

A helyi idő szerint szerda esti és csütörtöki indonéziai földrengések elsősorban a part menti övezetben okoztak súlyos károkat. Az indonéziai Padang, Nyugat-Szumátra tartomány székhelye különösen megszenvedte a természeti csapást: sok épület összedőlt, többen a romok alatt rekedtek.