Arról, hogy Tom Cruise játssza apja szerepét a filmben, Berthold von Stauffenberg már korábban megfogalmazta a véleményét: "Szörfözne inkább a Karib-tengeren!".

A hívő katolikus férfinak nem tetszik, hogy apját olyasvalaki alakítja, akinek hite szerint egy galaktikus konföderáció uralkodója hozta űrhajón az emberek milliárdjait a Földre 75 millió évvel ezelőtt, utalva ezzel a szcientológia egyik alapvetésére.

"Ezt nem tudom elképzelni. Azt mondják, hogy ne foglalkozzunk a hitével. Vajon az is elfogadható, ha történetesen egy szélsőjobboldali párt tagja lenne?" - tette fel a kérdést a 73 éves Berthold von Stauffenberg.

A férfi vegyes érzelmeket táplál apjával kapcsolatban: csodálja, de alig vannak emlékei róla, mindössze tíz éves volt, amikor kivégezték. Emlékszik arra, amikor apja 1943 nyarán visszatért az afrikai hadszíntérről, ahol járművét brit vadászbombázók sorozták meg, a támadásban elvesztette a bal szemét, a jobb kezét, és a balon is csak három ujja maradt meg.

Berthold ezután még 1943 karácsonyán, majd nagyanyja temetésén, végül 1944 júniusában látta apját.

A merénylet

Claus von Stauffenberg egy összeesküvő csoport tagjaként helyezte el 1944. július 20-án a táskába rejtett bombát Adolf Hitler kelet-poroszországi főhadiszállásán. A kevés idő és háborús sérülése miatt a kettő közül csak az egyik bombát tudta élesíteni.

A táskát a konferenciaasztal alá tette, majd egy telefonhívásra hivatkozva kiment a teremből. A bomba nagy pusztítást végzett, de Adolf Hitlert a vastag tölgyfaasztal nagyrészt megvédte a robbanástól, így a náci diktátor megúszta könnyebb sérülésekkel.

Stauffenberg ezredes azonban a robbanás ereje miatt úgy vélte, hogy a bomba biztosan végzett Hitlerrel, így az előre kidolgozott forgatókönyv szerint beindult a puccs.

Mire azonban a tiszt megérkezett Berlinbe, már mindenki számára kiderült, hogy a Führer életben maradt, a náci párt fegyveres osztaga, az SS pedig már megkezdte a puccs felgöngyölítését.

Éjfél körül Claus von Stauffenberget három társával együtt elfogták és agyonlőtték. Ez könnyű halál volt ahhoz képest, hogy a puccs résztvevői közül többeket meztelenül, zongorahúrral akasztottak fel. A megtorlás mintegy ötezer ember életébe került, köztük volt az egyik legismertebb német katona, az összeesküvőkkel csak áttételes kapcsolatot tartó Erwin Rommel tábornagy is, akit öngyilkosságra kényszerítettek.Misztikus kapcsolatok

A fiatal Berthold először a rádióban hallott a Führer elleni merényletről, majd az anyja mondta el neki, hogy apja volt a merénylő, ezért megölték. Berthold képtelen volt megérteni, miért akarta apja megölni a Führert.

Ehhez fiatal kora mellett természetesen hozzájárult, hogy a gyerekek valóságos agymosásban részesültek a göbbelsi propaganda jóvoltából, a legtöbb szülő pedig nem merte gyermekével megosztani a valós helyzetet, mert félt tőle, hogy elmondják másoknak, a családra hozva a rettegett titkosrendőrséget, a Gestapót.

A Stauffenberg-család természetesen nem úszhatta meg a titkosrendőrök látogatását, az ezredes ötödik gyermekével állapotos feleségét már 1944. július 21-ének éjjelén elvitték, Berthold nem is látta a következő év júliusáig. Õt magát árvaházba vitték, ahonnan csak 1945 nyarán térhetett haza.

Máig sem világos, hogy a családtagokat miért nem végezték ki, noha Heinrich Himmler, az SS vezetője minden bizonnyal ezt tervezte. Ehhez hozzájárulhatott, hogy az állam figyelmét lekötötte az egyre romló háborús helyzet, valamint a Stauffenberg-család kiterjedt kapcsolatai is szerepet játszhattak.

Érdekes, hogy fiatal korában Claus von Stauffenberg a misztikus költő, Stefan George követői közé tartozott. A művész több biográfia szerint is azt vallotta, hogy a férfiak közötti szerelem a létezés legmagasabb szintű formája.

A költő köre egy arisztokratikus-intellektuális elit vezette Németországot képzelt el, ami távolt állt a nemzeti szocialista eszméktől, de a demokráciától ugyancsak.

A háború után

Németország kapitulációja után a Stauffenberg-családnak nemcsak a romba dőlt országgal és az újrakezdés nehézségeivel kellett szembe néznie, hanem azzal is, hogy a közvélemény jelentős része a belső ellenállás tagjait árulóknak tekintette.

Berthold ma már úgy véli, hogy ez természetes reakció volt egy megsebzett nemzet tagjaitól, akik számára a továbbéléshez igazolniuk kellett a saját és a hozzájuk hasonló kisemberek cselekedeteit.

Bár az ellenállókat árulóknak tekintő nézet ma is él, már jóval kevesebben vallják, mint a háborút követő néhány évtizedben.

Berthold von Stauffenberg tizenéves korában úgy döntött, hogy katona lesz. Ez abban az időben meglehetősen extravagáns elgondolás volt, mivel nem létezett német hadsereg, de 1954-ben ez a helyzet megváltozott, ő pedig azonnal jelentkezett a tagjai közé.

Fényes katonai karriert futott be, 1994-ben már az újraegyesített német hadsereg legidősebb katonájaként, vezérőrnagyi rangban vonult nyugdíjba. Mint mondja, pályaválasztását nem az apja motiválta, élvezte és változatosnak tartotta a katonaságot.

A júliusi puccsról kissé bizonytalanul nyilatkozik: "Nem is tudom, egy bizonyos módon gondolkodom Németországról, de katolikus vagyok, ami bonyolítja a dolgokat. Nagyon bátor cselekedet volt, amit apám tett, pedig tudta, hogy nagyon csekély az esély a sikerre. Nagyon jó volt, hogy ez megtörtént, megmutatta, hogy nem minden német volt náci. Ez nem illeszkedett a szövetséges propaganda sémái közé, ezért nem is emlegették a merényletet."