Az osztrák zeneszerző munkáját a második világháború kitörésekor a berlini nemzeti könyvtárban őrizték, amikor azonban az angolszász légierő megkezdte a német főváros masszív bombázását, több tízezer dokumentummal együtt elköltöztették.

A mintegy 500, műkincsekkel megrakott ládát - az egyikben például Johann Wolfgang Goethe kézirataival - először egy erődben helyezték el a mai Csehország területén, majd egy bencés kolostorba kerültek, a mai Krzeszowba.

Néhány láda elpusztult, néhányat elraboltak, de a legtöbb túlélte a háborút, amely után a kolostor Lengyelország területére került. A mintegy 100 ezer dokumentum legnagyobb részét a krakkói Jagelló Könyvtárban helyezték el.

A hetvenes években a lengyel kommunista vezetés több műkincset is visszaadott a keletnémet elvtársaknak, a 27. zongoraverseny kézirata azonban nem tartozott ezek közé.

Kompenzáció?

A dokumentum sorsáról kezdett német-lengyel tárgyalások több mint egy évtizede holtponton vannak. A kérdés annak nyomán került ismét napirendre, hogy a német sajtóban számos cikk jelent meg a krakkói gyűjteményről, a Frankfurter Allgemeine Zeitung például az utolsó német hadifoglynak titulálta a kollekciót.

A német sajtókampány gyors válaszra késztette a lengyel külügyminisztériumot, amely "teljesen alaptalannak" nevezte a dokumentumok visszaszerzésére irányuló német igényt.

Sok lengyel számára a gyűjtemény megtartása szerény ellentételezés azért a rombolásért, amit a nácik végeztek Lengyelország majdnem hat évig tartó megszállása során, amikor mintegy 22 millió könyv és több százezer műkincs semmisült meg.

A németekkel szemben hagyományosan gyanakvó vagy éppen ellenséges lengyel érzületre rátesz néhány lapáttal a jelenlegi lengyel kormány is. Az államfő például az Európai Unió szavazati súlyainak újraosztásánál azzal érvelt, hogy nagyobb lenne Lengyelország népessége, ha a nácik nem öltek volna meg hatmillió lengyel polgárt.