A lisszaboni folyamat célja az, hogy a tagországok összehangolt fejlesztésével, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás javításával az EU-t 2010-re a világ legversenyképesebb térségévé tegye. (Időközben kiderült, hogy e célkitűzést a meghatározott időpontra nem fogja elérni az Európai Unió.)

A most következő hathónapos időszakban a fő kérdés - és ezzel a portugál EU-elnökség alapvető feladata - a 2005-ös francia és holland elutasítás után megbukott EU-alkotmányt helyettesítő új szerződés végleges megszövegezése lesz. Ha ez sikerül - s erre jó remény van, hiszen az EU állam- és kormányfői egy héttel ezelőtti brüsszeli csúcsértekezletükön lényegében meghatározták, mi kerül majd a dokumentumba -, akkor az Európai Unió működését átalakító, s így kulcsfontosságú dokumentum aláírása szintén a következő félévben várható, valószínűleg portugáliai helyszínnel. Ami pedig - 2000-hez hasonlóan - ismét híressé, sokat emlegetetté teheti majd az ibériai ország EU-elnökségi periódusát.

A portugálok másik fontos célja természetesen a lisszaboni gazdaságfejlesztési stratégia felgyorsítása lesz. A külpolitikában Portugália nagy hangsúlyt fektet majd az EU és a földközi-tengeri térség közötti kapcsolatok elmélyítésére. Eközben folytatni fogja az EU-bővítés folyamatát, a horvátokkal, a törökökkel zajló csatlakozási tárgyalásokat.

A következő hat hónapban várható a Szerbiával újraindult, egy társulási és stabilitási szerződés megkötéséről szóló megbeszélések lezárása is. Mindez óriási feladat lesz egy ilyen közepes nagyságú ország diplomáciájának, főleg, mert emellett számos "hagyományos" csúcstalálkozót is meg kell szerveznie: az október közepi lisszaboni és az év végi brüsszeli EU-csúcsok mellett a következő fél évben csúcsszintű megbeszélést tart az Európai Unió Oroszországgal, Brazíliával, Ukrajnával, az év végén pedig EU-Afrika tanácskozás lesz.

Portugália után, jövő januárban Szlovénia veszi majd át az EU soros elnökségét, elsőként a 2004-ben belépett új tagállamok közül.