Ez jól jelzi a társadalom hozzáállást a politikai értékekhez. Fél évvel ezelőtt egy felmérés során az emberek 60 százaléka azt mondta: szeretné, ha visszatérne a szocializmus és a Szovjetunió. Ha megnézzük, hogy milyen politikai irányvonalat támogatna a társadalom nagy része, akkor azt látjuk, hogy akár 80 százalék is támogatná, hogy az állam ellenőrizze a gazdaságot, és hogy egyes ágazatokat államosítsanak. Az emberek közel kétharmada még mindig pozitívan tekint az októberi, bolsevik forradalomra és Lenin történelmi szerepére.

Ez azt jelenti, hogy az emberek vesztesnek érzik magukat az új rendszerben, és az elnyomás ellenére visszakívánják a Szovjetuniót?

Tudja, az az érdekes, hogy azok, akik akkor éltek, még inkább nosztalgiáznak. Emellett az a helyzet, hogy valójában nem volt akkora az elnyomás, mint ahogy a sajtó a peresztrojka idején írt róla, az emberek vitatják ezt.

Mekkora a szakadék az orosz társadalmon belül?

A fő szakadék a társadalom balos vágyai és a hatalom jobbos irányvonala között van. Közben paradox módon Putyin elnök nagyon népszerű. Az átlag Putyin-támogató ugyanis az elnökben nem a hatalom megtestesülését, hanem éppen a hatalmat korlátozó, a hatalomnak ellenálló tényezőt lát. Putyin olyan, mint Stirlitz, vagy a segítségre siető KGB-ügynök. Egy stabilizáló erőt, KGB-tisztet látnak benne, olyan embert, aki viszonylagos jólétet biztosíthat.

Közben azonban kitalálta november 4-ét, az orosz egység napját, ami egy 400 évvel ezelőtti eseményre utal, amikor a lengyeleket elűzték Moszkvából. Ön azt írta ez egy rossz ünnep. Miért?

Ez a nép számára nem természetes ünnep. Túl régen volt ez az esemény, és mai szempontból pedig az a helyzet, hogy nagyon is rétegzett a társadalom. Bár némelyeknek jobb lett az élete, a többség úgy látja, hogy rosszabbul él. A szakmunkások, orvosok, egyetemi tanárok kevesebbet keresnek, mint a 70-es, 80-as években. Innen ered az a helyzet, hogy az embereknek csak kis része akar piaci alapú reformot, de a hatalomnak - baloldali retorikával, de jobboldali lépésekkel - sikerül folytatnia a politikáját. Ráadásul november 4. soha nem volt az egység jelképe. Lehet, hogy 400 éve elüldözték a lengyeleket. De itt nem ők a rosszak, őket valójában a bojárok, a nemesek egyik csoportja hívta meg a trónra, a nép pedig ezt a hatalmat üldözte el. Tehát ez valójában tíz éven át tartó polgárháború volt, és így nem lehet ennek kapcsán nemzeti egységről beszélni.

Ön szerint ez a kitalált ünnep volt az oka annak, hogy november 4-én az utcára vonultak a radikális nacionalisták, és összecsaptak a baloldali erőkkel?

Itt az a helyzet, hogy mivel nincs olyan társadalmi csoport, amely ezt ünnepelhette volna, ezért egyfajta hagyományőrző nemzeti ünnep lett belőle, és az orosz nacionalisták sajátították ki. Ezek után velük szemben az utcára mentek az úgynevezett antifasiszták, köztük sok szélsőbalos csoport, de a liberális pártok is.

Nem lehetne egy olyan dátumot találni, amely mindenképpen pozitív üzenetet hordoz az egész orosz társadalom számára?

Először is van ilyen, május 9., a győzelem napja, itt nem kell semmi újat javasolni. Erre mindenki pozitívan tekint. Újat a hatalom nem tud kitalálni, mert nincs olyan jelkép, amely mentén egyesíteni tudná az embereket. A hatalom azt akarja demonstrálni, hogy nem ideológiára épül, ezért tehát nem képes új ideológiai jelképet találni az embereknek. A helyzet az, hogy a '90-es évek miatt a liberalizmus nagyon népszerűtlen, még ha az nem is volt igazi liberális politika. Bizonyos mértékben tehát az a helyzet, hogy vagy a nacionalizmus, vagy a kommunizmus jelszavaira fogékonyak az emberek. Ennek az az oka, hogy a kilencvenes években az emberek más reformokat akartak, azt remélték, hogy új formát ölt a szocialista társadalom, és nem azt, hogy megtagadják. De mivel nem tudták ezt jól kifejezni, ezért Borisz Jelcin ígéreteinek hittek, aki teljesen más irányba vitte el az országot.

Magyarországon nagy vita folyik most a társadalmi átalakításról, például arról, hogy biztosítsa-e az állam az ingyenes oktatást, vagy egészségügyi ellátást. Oroszországban bizonyára azok vannak többségben, akik az állami gondoskodás mellett voksolnának...

Nos, persze az emberek szeretnék, ha ingyenes maradna az oktatás és az egészségügy, de elfogadják, hogy lehetőség legyen arra, hogy ha az embernek van pénze, akkor extra szolgáltatásokat igénybe vehessen. Én egy fizetős egyetemen tanítok. Kétségtelen, hogy a társadalom szociális védőhálóra vágyik. Az embereket leginkább az ijeszti meg, hogy nem tudnak bizalommal tekinteni a jövőbe.