Meglehetősen vészjósló ténymegállapítás áll a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal honlapján, azt mondják, hogy az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma 20-50 százalékkal csökkenti a terméshozamot. Ha nem sikerül megállítani az azt hordozó szőlőkabócát, merthogy ez ellen nincsen permetszer, akkor a fogékony fajták kipusztulhatnak. Most mi a teendő? Kinek mi a dolga ilyenkor?

Nagyon gyorsan tisztázzuk, hogy a fitoplazma, amiről beszélünk, az emberre és a borra semmilyen minőségi károsodást nem jelent. Sajnos, így van, ellene nem lehet védekezni, csak a kabócákkal szemben.

Összeszedjük őket, mint annak idején a krumplibogarat?

A kabócáknak a populációját kell ahhoz csökkenteni, hogy valamennyire redukáljuk ennek a veszélytartalmát, de egy biztos, csak úgy tudjuk megoldani a szőlő védelmét, ha nagyon pontosan és szabályszerűen, mindenki kivágja azt a szőlőt, ami beteg. De nemcsak hogy kivágja, hanem gyökerestül kihozza a szőlőből. Egyébként az olaszok már több mint egy évtizede foglalkoznak ezzel. Nálunk is régóta itt van ez a betegség, magam is az etyeki borvidéken évente egy tucat szőlőt általában, amit a Nébih bejelöl nagyon ügyesen, erre már van technológia, drónnal tudják nagyon pontosan követni, kivágok. Itt a szabályok betartatása a legfontosabb, ami a kormányhivataloknak, illetve a Nébihnek a feladata, erre a kormány pedig fog támogatást adni. Fontos, hogy nem csak azt a támogatást biztosítja a kormány, ami a kivágásra vagy az újratelepítésre kell, hanem miután a szőlőnek legalább az első szűztermésig három évre van szüksége, azt pótolni kell, a kártalanítást is meg kell tenni. Ezt elmondtuk mi is, az ügyintézésben nagyon nagy az összefogás a szakmán belül, mindenki érzi ennek a veszélyét. Nyilván az gondot jelent, hogy akár egy háztáji kertben lévő négy tő szőlőben is ugyanúgy megjelenhet, és ezt ugyanúgy, ott is fegyelmezetten végre kell hajtani. Meggyőződésem, hogy ebben nincsen pardon, meg kell csinálni, és ezen túl kell lenni, mert valóban egy filoxéra típusú nagy bajról is beszélhetünk.

A bortermelők és a borászok megfelelően fegyelmezettek ebben az ügyben? Ha nekem van otthon négy szőlőfürtöm, és azon megjelenik, akkor én is be fogom jelenteni?

Be kell jelenteni, és mive technika van már arra, hogy ezt ellenőrizni lehessen, ezért van nagy felelőssége a hatóságnak, hogy betartassa ezt a szabályt. Ez nélkülözhetetlen, itt nincs pardon, nincs mellébeszélés. Aki nem tartja be, annál kényszerkivágást kell alkalmazni, és ezt rá kell utána arra terhelni, aki nem tette meg. Speciális a magyar szőlőágazat, hiszen a szőlők 83 százaléka három hektár alatti terület, ami a borászatokat jellemzi. Ez magas arány és nyilván történelmi adottságunkból ered, hiszen tudjuk jól, hogy a rendszerváltás után, amikor újra megkapták a családi gazdaságok a lehetőséget, kis pici, széttöredezett szerkezetű ültetvények jelentek meg, de erre figyelni kell. Itt inkább az elhanyagolt, illetve azoknak a kezében lévő szőlőkről beszélünk veszélyforrásként, akik nem figyelnek annyira oda a minőségre. A borászok és a szőlészek ezt nagyon figyelik, és tudják, hogy csak összefogással működik. Jó apropó arra, hogy ismét összefogjanak a borászok.

Minden ültetvényt fenyeget, vagy csak az egymáshoz közeliket, s ami nagyon messze van, azt nem kell annyira figyelni? Itt vannak az egészen kicsi, úgy mondják, hogy bioművelésűek, ahova még annyi vegyszer sem mehet, mint máshova. Nem tűnik ugyanannak a kategóriának.

Sajnos, tudok példát mondani olyan biogazdaságra, ahol a permetezést kevésbé vették komolyan, annak az ültetvénye nagyobb veszélyben van. Az ország nyugati részén, Zalában, Balaton-felvidéken már majdhogynem összeér ez a betegség, terjed, de az ország többi részén, például nálunk, Etyeken is van már jele. A betegséget úgy kell elképzelnünk, hogy van egy fertőzött szőlő, amiről a kabóca átviszi az egészségesre. Nyilván az egymás melletti vagy az egymás közelben lévő szőlők vannak veszélyben, de ezek a kabócák nem állnak meg a birtokhatáron, mennek, ahova tudnak. Ahol ezt nem kezelik, ott el tud terjedni, szórja szét a betegséget. A kabóca ennek az egésznek a vektora, terjeszti, szállítja ezt a betegséget, fertőzést.

Pánikhangulatú beszámolókat szoktunk kapni az aranyszínű sárgaságról, de ön ehhez képest meglehetősen nyugodtan, visszafogottan beszél erről. A magyar szőlőtermelést, mint ágazatot nem veszélyeztetheti?

Azért is mondtam el a fontosságot, és azért is hangsúlyoztam, csak pánikkal nem megyünk semmire. Még egyszer tisztázom: a betegség nem érinti a szőlő meg a bor minőségét, a betegséget a megfertőződött szőlő kivételével azonnal lehet kezelni. Fontos a közös munka, mert bárki fegyelmezetlen vagy bárki elfelejti, vagy nem foglalkozik ezzel a betegséggel, a szőlője a többieket meg fogja utána fertőzni. Annyira veszélyezteti a betegség a magyar szőlőágazatot, hogy erre figyelnünk kell.

Milyen lesz az idei termés? Itt az ősz. Szüreti fesztiválok időszaka kezdődik.

Igen, és van okuk a fesztiválozóknak arra, hogy jókedvűek legyenek, mert meggyőződésem, mondható talán általánosságban, hogy jó minőségű és szép szőlő van, amit már látunk a gazdáktól. Nyilván a területektől függően, elsősorban a régióknak a vízellátottságától függ ez. Vannak szárazabb részek, például a Kunság, ahol jelentős, akár 20-25 százalékos terméskiesés is lehet, az aszály miatt. Maga az évjárat, ettől függetlenül, kiegyensúlyozott, és a regionális képet más-más perspektívában lehet látni, borvidékenként. Általában mondhatjuk, hiszen a szüret a legtöbb borvidéken nemcsak elkezdődött, hanem van, ahol már a vége felé jár. Október végéig szép, az átlagosnál talán szebb minőségben, jobb szüret lesz, a mennyiséget tekintve pedig, ahol a vízháztartás rendben volt, ott nagyon szép, a rendelkezésre álló adatok alapján kifejezetten szép szőlő lesz. A tavaszi fagykárok és a szárazság nyilván az átlagosnál egy picit kevesebb szőlőt fog mutatni a végén.

A szőlőt lehet öntözni?

Abszolút lehet, az ágazat talán legfontosabb kérdése lesz a következő időszakban a vízgazdálkodás, de ez nemcsak a szőlőre, hanem a mezőgazdaságra is igaz a Kárpát-medencében, ahol az átlagnál jobb a lehetőségünk, de nagyon komoly vízgazdálkodást igényel a következő években, hogy a mezőgazdaság valóban jó minőséget tudjon produkálni.

A szőlészeknek van erre pénzük, vagy az államnak kell, hogy legyen pénze erre?

Nyilván az ágazatot támogatni kell ilyen szempontból, hogy ezt a lépést megtegye, hogy a saját szőlőre figyeljen. Nem egyedi ez a történet, az olasz példának említettem az előbb, most is mondhatom, ott nagyon jól szervezetten megoldották a locsolást, illetve öntözést.

Azokon a területeken is, ahol magasabban vannak a szőlők?

Ezt ki kell építeni, a gazdának hosszú távon arra kell számolnia, hogy a víz az egyik legfontosabb része lesz a következő időszakban az ágazat munkájának.

Hogy látják a szőlőtermelők, van jövője a magyarországi szőlőtermelésnek? Ha az ember megnézi a világpiaci viszonyokat, akkor a fogyasztási szokások is változnak, a polcok magasságában elhelyezett borszerkezet is változik, minden változóban van.

A globális kérdésre nehéz globális választ adni, mert való igaz, ha abból indulunk ki, hogy az elmúlt 25 évben globálisan 40 százalékot zuhant a borfogyasztás, akkor van miért aggódnunk. Ha azt nézzük az ágazat jövője szempontjából, hogy aki ma borral foglalkozik, az mennyire lelkes és mennyire tudja ezt a rentábilis működtetést biztosítani, az rajtunk múlik. Azon dolgozunk, és egyébként nagyon jó példák vannak a fiatalok között arra, hogy a változó fogyasztói szokásokat kövessük, illetve tudjunk a gazdáknak segítséget adni ehhez a munkához. Az elmúlt időszakban globálisan láttunk területcsökkenést a fogyasztáscsökkenéssel arányosan, akár az olaszokat mondjuk, ahol 2,8 millió hektárról 750 ezer hektárra csökkent a terület, tehát iszonyú nagy mértékben. De itthon, az 1980-as évekhez képest, amikor 200 ezer hektárról beszéltünk, most 53 ezer hektárról szüretel az ágazat. Meg kell állítani ezt a lefele menő spirált, érdemes kutatásokból megnéznünk, hogy hol tartunk, és mire kell figyelnünk. Egyértelmű, hogy a Z generációtól lefelé a fiatalok eltűntek a borfogyasztók közül, van egy olyan átalakulás, amit a világban az ágazat többi szereplője is észrevett, az alkoholos termékek világán belül a bornak az innovációt nemcsak szólamokban, hanem a gyakorlatban is követnie kell. Látjuk azt, hogy a fiatalok nyitottak, megváltozott a szokás, a mámort máshonnan szerzik be. A fiatalok ösztönzésére megjelennek különböző megoldások. A mi fiatalkorunkban, mondjuk 30 évvel ezelőtt, vbk-nak hívták, ahogy a fiatalok elkezdtek ismerkedni a kultúrával.

Meg Mussolininek, amikor ráöntötték a narancslevet.

Látjuk azt is, hogy kialakultak olyan italok, amik egyébként a fiatalok változó világát próbálják követni és megfogni, de talán egy pillanatra lépjünk eggyel hátrébb a változó világtól, azt kell megértenünk, mindig az marad életben, aki a leginkább alkalmas a változásra, és nem az, aki a legerősebb, legnagyobb. Meg kell értenünk, hogy mi történik körülöttünk a világban. Nemcsak itt, minden ágazatban, a kommunikációban, a technológiai fejlődések összes iparágat érintő kérdésénél, mindenhol ezt kell megértenünk. Ha megértjük, hogy a fiatalok mit keresnek, akkor ez alapján fogunk tudni válaszokat találni. Látjuk, hogy elindult a globális felmelegedéssel összhangban egy alkoholcsökkentés, ami az egészségtrendet egyébként is jellemzi, hiszen ez ma a fiataloknak az egyik legfontosabb kérdése. Nem szerencsés, hogy az egészségtrendnek megfelelően az EU-nak, illetve a WHO-nak 2022 óta van egy olyan kijelentése, hogy az alkoholvegyület, mint olyan, az halálos betegség, és halált jelent mindegyikünkre. Koromnál fogva tudom azt, hogy annak idején tojást sem volt szabad enni, meg a tejet, meg a vajat, mert a margarin jött.

Jó, de a margarin lenyomta a vajat.

Igen, de azt is tudjuk, ha belemehetünk egy picit, hogy a vízen és a levegőn kívül nincs olyan, ami egészséges lehetne, de ha csak a stúdióban lévő vízre tekintek, ami műanyag palackban van, ez is műanyaggal teli víz, úgyhogy ez is egészségtelen. Budapest belvárosában pedig nem szívesen vesz az ember levegőt, mert szennyezett. Ha jól megnézzük, mi nem káros az egészségünkre? Egy étteremnek az aranygaluskája ugyanúgy halálos veszedelmet jelent, ha így nézzük. Ugyanakkor a bor és a szőlő kultúra. Azt az alapmondatot vegyük elő ilyenkor, amit Alkonyi László nekem 30 évvel ezelőtt mondott, hogy a kultúra ott kezdődött, mikor az ember földet kezdett művelni, és akkor ér véget, mikor az ember a földtől elszakad. Nagyon fontos látnunk azt, hogy a szőlőnél a legfontosabb a szőlőkultúra, és az elmúlt évszázadok bizonyították, hogy erre szükségünk van. Ez egy társadalmi kötőelem, bor formájában.

Az a baj, hogy a bor egy társas műfaj? Ma meg a fiatalok nincsenek nagyon társaságban. Otthon vannak, és nyomják a gombot. Úgy nem lehet borozni!

Nem vagyok benne biztos, hogy a fiatalok annyira el lennének keseredve, hogyha a világ úgy alakulna, hogy megmutatnánk nekik az utat vissza a való világba a virtuális világból. Pont azért jó, mert esélyt ad. Hadd mondjak példát, ami a borral nagyon összefügg: ez a borturizmus. Az ember azt veszi észre, hogy pont azért, amiért az emberek el vannak vágva a való világtól, ezeket az élményeket keresik, a turizmus pedig működik. Magyarország 22 borvidékből áll, ami azt jelenti, hogy bárhova mehetünk, találunk ott pincekultúrát, borkultúrát. Az emberek nyitottak. Ha már egyszer ki tudjuk vinni a telefon mellől a szabadba a fiatalt, a turistát, akkor utána élményekre vágyik. Ezért jók azok a különböző mozgásformák és egyéb szabadidősportok, amik a természetben művelhetők, és erre jó a borkultúra is. Ráadásul, amikor az ember már beszélgetni akar, és nem egy pohár víz mellett akarja ezt megtenni, akkor erre az egyik legjobb, az egyébként rendkívül színes, gazdag, sokrétű borkultúra, hiszen ennek annyi fajtája, lehetősége van a bubistól a rozéig, a fehértől a mélyvörösig és a könnyű, illatos fehérborokig, hogy ezzel lehetőséget adunk az ember kezébe, és ezt egyre több helyről hozzuk. Az elmúlt 20-30 év talán egyik legnagyobb problémája az volt, hogy erre nem figyeltünk annyira.

Akarják ma már a borászok csinálni Magyarországon a borturizmust? Borászból is sokfajta van, vannak elbűvölő, extrovertált személyiségek és vannak elbűvölő, introvertált borászok is, akik nem biztos, hogy szeretnének ezzel foglalkozni.

Ha azt kérdezi, hogy életben szeretne-e maradni ez az ágazat, akkor azt gondolom, hogy igen. Aki esetleg introvertált, ez annak is egy életformája. Bár én extrovertált vagyok, amikor 30-40 évvel ezelőtt a borhoz közel kerültem, azt annak köszönhetem, hogy a vidéki romantika engem is megfogott, városi embereket főleg megérinti, hogy szeretne egy picit kimenni. Azok közül, akik ma ezzel az ágazattal foglalkoznak, vagy borászként dolgoznak, senki sem vádolható azzal, hogy csak azért vágott bele, mert unatkozott, vagy mert sok pénzt akart keresni. Ez egy a nehézségével vagy a kihívásaival együtt is szerethető műfaj, amire mindannyian vágyunk, a természetbe vissza lehet menni. Van benne egy kis rousseau-i gondolat, amikor az ember szőlész-borásszal beszél, imádják, amit csinálnak, még ha nem is annyira beszédesek, és ezt szeretjük mi is, akik fogyasztani akarjuk a borokat, és akik el akarunk látogatni történeteket, megismerni, élményeket gyűjteni.

Van valami magyarázatuk, hogy a globális borfogyasztás miért csökken? Kimegy a bor a divatból, vagy a borként forgalmazott bor megy ki a divatból, vagy minden, amiben valamennyi alkohol van?

Sokat ront a helyzetünkön, hogy a WHO-nak van egy ilyen mondata, de láthatólag az EU-ban is létezik egy olyan tendencia, ami a borágazatot próbálja a dohányiparral együtt ebbe az irányba terelni.

Gondolja, hogy a fiatalok olvasnak WHO-közleményeket?

Nem, de amikor már jogi és egyéb kötelezettségek vannak, amikor megpróbálják eltiltani. Van olyan ország, ahol már a boroscímkéken is meg kell jelentetni, halálos veszedelmet jelent, és ez az EU-ban várható. Halljuk különböző, a divathullámnak vagy az egészségbiznisznek dolgozó „szakemberek” véleményét, hogy ez mennyire halálos veszedelem, noha esetleg évekkel ezelőtt még maguk is a borszakmában dolgoztak, és mondjuk egy badacsonyi pincegazdaság vezető tisztségviselőiként öt éven keresztül az ellenkezőjét hirdették, mert akkor az volt a divat. Na, ezeknek köszönhetően vannak azok az ellenmozgások, amiket kezelnünk kell. A fiatalok egyértelműen befolyásolhatók, mindannyian befolyásolhatók, mindannyian szépek akarunk lenni, mindannyian le akarunk fogyni. De a kérdésem az, hogy mennyiben hiteles, amikor egy inzulinos injekciós fogyókúrát javasolnak 600 ezer forintért, és nem azt, hogy figyelj oda, mert ez akár veszélyes is lehet, hasnyálmirigyrák, satöbbi. A bornak vannak olyan egészségre jó hatású részei, az antioxidáns például a vörösbor kapcsán mindig említést kap pozitívumként, a különböző szívbetegségeknél jó lehet. Lakatos Pétertől, a Semmelweis Egyetem igazgatóhelyettesétől hallottam a Lakatos Labor című podcastban, hogy a tengeri élőlények vérében öt ezrelék alkoholvegyület található, aminek nyilván oka van. Azt is tudjuk, hogy megalakult a Borbarát Orvosok Társasága, amit a Szent Ferenc Kórház igazgatója indított el. Elindult az egyetemeken a magyar borkulturális oktatás, kredit alapon. Vagyis az egyetemi rendszerben ott vagyunk, hét egyetemnek tíz különböző szakán, magyarul, angolul, ami mind-mind azt jelenti, hogy a fiatalokhoz el kell ezeket az ingereket juttatnunk a Borkatedra programmal. A Pécsi Tudományegyetem a kutatóintézettel közösen elindított a Borkultot. Mind-mind a fiatalokat próbálják normális útra terelni. Talán arról is hallott szerkesztő úr, hogy a Wine in Moderation egy világmozgalom, a tudatos alkoholfogyasztás mellett.

Meg van egy Tiéd a mérték.

Igen, az előbb említettnek mi elkészítettük a magyar változatát, a Tiéd a mértéket, amit kifejezetten a fiatalokra építettünk, ez egyébként picit túlmutat a boron. Sok köztiszteletben álló szakember, a kultúra, a sport vagy a tudomány világából csatlakozott és folyamatosan csatlakozik a kezdeményezésünkhöz. Ez a tudatos életet szolgálja, azt gondolom, hogy mindannyiunknak létszükség a mai világban egy fogódzkodó. Nagyon méltatlan megközelítés a bor esetében, hogy kicsit térjünk vissza ide, hogyha az alkoholizmust és a borkultúrát megpróbáljuk összemosni, az én érvem és bizonyítékom az elmúlt 500 év magyar borkultúrája a művészetekben, a tudományban. A teljes irodalmi, képző- vagy zeneművészeti tárházat jelenti, ez a magyar borkultúrára ugyanúgy igaz, mint globálisan.

Általában az alkoholfogyasztásnak van csökkenő tendenciája? Esnek a sörök is? Azt tudom, hogy Csehországban például esnek, de mindenütt, minden alkoholos italé esik, vagy a borral van valami?

Sajnos, létező rossz beidegződés, a magyar kommunikációs felületeken látom, hogy a borral azonosítják az alkoholt, miközben ez nyilván globális műfaj. Egyébként a sörös része a legnagyobb, a bor, illetve a spiritek kisebb részt képviselnek. Mindenhol megvan ez a küzdelem, ahogy mondtam, az egészségtrend az létezik. Ezért is fontos, hogy maga a szakma is reagáljon. A szakma foglalkozik az alkoholcsökkentett, sőt az alkoholmentesített borokkal ugyanúgy, mint ahogy a sörpiac is erre reagált, sőt, én láttam, alkoholmentes gin is kapható már, tehát kell az élmény, de a fiatalok ezt csökkentett alkoholban keresik, és erre nagyon jó válaszok vannak.

Ha magukba néznek a borászok: az alkohol nélküli bor az bor?

Ez egy jó kérdés. Azért vagyok picit kényes helyzetben, mert magam is megkaptam azt a kritikát, hogy miért reklámozom az alkoholmentesített borokat. Azért mondom, hogy mentesített és nem mentes, mert az alkoholmentesített azt jelenti, hogy alkohollal készül, és kivonjuk belőle. Más az íze, amikor már egy kész borból vesszük ki az alkoholt, minthogyha egyszerű szőlőlevet innánk, talán ez érthető. Nem, én nem arról beszélek, mert Magyarországon még nem készítik az ilyen italokat, de a piacon vannak, csak külföldön készítik. Ám elindultak a kezdeményezések, a beruházások, magyar nagytermelők is elkezdtek ezzel foglalkozni. A kutatóintézetek nagyon erősen foglalkoznak az alkoholmentesített termékekkel, van ugyanis több eljárás, amivel elő lehet állítani. Őszintén kell erről beszélnünk, pont a sörpiacot hoznám föl példának. A német sörpiacnak a 8 százaléka alkoholmentes sörökből áll. Pár év alatt fejlődött föl. Ma már egész konkrétan olyan söröket lehet inni, amik tényleg hasonlítanak ízre a sörre, noha alkoholmentesek.

Mondjuk, egy sörbarátot soha nem fog tudni arról meggyőzni, hogy az ugyanaz.

Láttam már sörös embert, aki, már nem tudom, milyen problémák miatt, azt mondta, hogy kér egy alkoholmentest. Láttam nyolc éve arcokat, és láttam most, változik a megítélés. Nagyon-nagyon változik a bor tekintetében is, de tudni kell, hogy ma a bortermelés globálisan 13 százalékkal többet termel, mint amennyit elfogyasztunk. Ezt a fölösleges néhány százalékot hogyan tudjuk hasznosítani? Igenis meggyőző kutatási példáink vannak, meg külföldi példáink, hogy van olyan fogékony réteg, elsősorban a fiatalok, akik a bort elsősorban az alkoholtartalma miatt utasítják el, de kíváncsiak az ízére. Ott lehet ennek piaca, nyilván nem magas százalékban. De ez hasonló lehet, mint a különböző más megoldások a túltermelésre, lásd borkoktélok világa, ami egyébként megvan a spiriteknél is ugyanúgy, de ha azt mondjuk, hogy a sörösöknél is láthatóak azok a termékek, amik akár a különböző ízesítésű söröket jelentik, vagy akár láttam hirdetni sört spriccerként, egyébként borospohárban, jégkockával, vagy rozé sört is láttam.

Innováció?

Igen, így hívjuk. Lehet nem tudomásul venni a változó világot, én biztos vagyok benne, hogy maga a borpiac, a borágazat, nemcsak Magyarországon, a világban is, mindig is a tradicionális terméket fogja jelenteni, amit mi is borként ismerünk. De tudok olyan neves, jó borokat előállító termelőkről, akik ugyanúgy borkoktélokat is készítenek már Magyarországon és a világban is, és ezeket már olyan innovatív csomagolásba teszik, amik elsősorban a fiatalokat húzzák be, figyelnek a környezettudatosságra, a kisebb ökológiai lábnyomra, és azokra a fontos dolgokra, amik egy picit az üzleti részt erősítik. Itt érkezünk el egy olyan kérdéshez, ami fontos. Ránk, magyarokra nagyon igaz, hogy érzelmi alapon hozunk döntéseket, miközben a világ racionális, üzleti alapon kell, hogy működjön. Ezért nagyon fontos, hogy az ágazatnak a közgazdaságtant is meg kell értenie, egy új üzleti modellt kell fölállítanunk, hogy túléljük az új világot. Nagyon fontos, hogy ezt a borászok megértsék, megértsük, hogy az érzelem mellett, amiben mi nagyon jók vagyunk, be kell hozni a munkánkat segítő racionális közgazdasági döntéseket. Ezért fontos, hogy végre legyen e-pincekönyv, hogy meg lehessen a digitalizációt a saját szolgálatunkban is ismerni, hogy pillanat alatt képben legyen minden borász, minden egyes termékéről, mennyibe kerül neki, s ez alapján tudjon árat mondani, s ne érzelmek alapján, ami esetleg tévútra viszi. A technológiát használnunk kell, és ma nagyon sok olyan segítséget kapunk, az én feladatom többek között az, hogy a marketing oldaláról a segítségét megadjam, de természetesen látom, hogy egyre több olyan fiatal borász van, akivel együtt tudunk dolgozni. Elsősorban azokat a külföldi piacokat kutatjuk fel, ahol a magyar borra kíváncsiak. Magyarországon megnézzük, hogy milyenek a kutatások alapján a szokások, amelyek alapján meg tudjuk ítélni, hogy a gasztronómiában a különböző borturisztikai lehetőségek között hol tudjuk leginkább megtalálni a magyar bor szerelmeseit. Vannak az elsődleges borturisták, de a külföldiek között nagyon sokan egészen más céllal jönnek Magyarországra, meg kell találni, hogy tudjuk a kezébe adni a magyar bort és a magyar borkultúrát. Ezek olyan kérdések, amik kifejezetten higgadt stratégiai alapokat követelnek maguknak, és szerencsére erre, egy nagyon jó csapattal, az elmúlt években fel is készültünk, egyre hatékonyabban tudjuk segíteni a magyar borászok munkáját.

Ha az összkereslet csökken, akkor nincs értelme a minőségibb termékek irányába elmenni? Vagy ez álom, csak könnyű mondani?

Ez jó irány, ha Magyarországot mint borországot nézzük, akkor ez önmagában is igaz, hiszen egy kis borország vagyunk, egyértelmű, hogy a minőségre kell törekednünk. Picit menjünk mélyebbre, amikor elindultam a munkával, akkor pont az eddigiekben elhangzottak miatt választottam azt az utat, aminek egyébként az elmúlt 30 évben nem találtam nyomát. Kell egy olyan stratégia, ami alapján megyünk, de nem elég a kormánybiztos víziója, mert azt be kell a valóságba helyeznünk, azt meg kell fürdetnünk a való világban, tehát rögtön a vízió után kell a kutatásnak jönnie. Mi, egyébként nagyon jó külföldi partnerekkel, marketingkutató-intézetekkel közösen kialakítottuk a kutatási részt, mai napig egy nagyon kis ügynökség dolgozik ezen a területen, amihez én ragaszkodtam, átnéztük, hogy a világban milyen működő példák vannak. Mi a legkisebb változatot választottuk, nagyon pici ügynökséget alakítottunk, ezen belül van a kutatásért felelős rész. Minden egyes általunk kezdeményezett, a stratégia alapján operatív program megvalósulása után azonnal kutatjuk, hogy jó irányba megyünk-e egy kampánnyal, azt érjük el, amit akarunk. Nem akarok túl tudományosnak sem látszani, de nagyon fontos, hogy egyenesen menjünk, még ha lassabban is megy, mint szeretném, és ne kacskaringózzunk. Ez pedig csak úgy lehet, ha tudjuk, hogy ha kanyarban is előzünk, merre kanyarodik az út. A kutatás egy pillanat alatt előhozza a kérdést, ha nem is merünk vele szembenézni: a termékfejlesztés. Amikor arról beszélünk, hogy mi a tradicionális bor, és ennek megvan a maga közönsége, akkor a kutatásokból látjuk, hogy a Z generációtól idősebb korosztály a tradicionális borfogyasztó, és az alatta lévő fiatalok pedig elutasítják vagy legalábbis kevésbé borfogyasztók. Őket kell megtalálnunk, őket pedig az ő módjukon, az ő kommunikációjukkal kell megszólítani. Nyilván logikus a következtetés, hogy fontos, hogy a termelők között is a fiatalokat hozzuk előrébb. Ez sem annyira egyértelmű a magyar piacot átnézve. Szerencsére most már egyre többen vannak a fiatalok, nem véletlenül a mi akcióinknál elsősorban ők a partnereink, ők értik, ők kommunikálnak, ők már világot látnak, ők már külföldön tanultak, velük közösen tudjuk ezt a munkát elvégezni. Amikor megvannak a terméknek a különböző új fajtái, vannak, akik a tradicionális termékeket készítik és vannak, akik közben az alkoholcsökkentett irányába, az alkoholmentesített irányába, a más csomagolástechnológiákat használva indulnak, az ökológiára figyelve dolgoznak, a külföldi példák szerint ezek már egyre inkább előtérben vannak. Teljesen racionálisan meghozott döntések alapján, alakul a piac, alakul a világ, alakul és fejlődik a termék. Ezek alapján érdemes az operatív programot mindig megcsinálni. Úgy látjuk, hogy a külföldi jelenlét nagyon fontos, az elmúlt időszakban talán kevésbé csináltuk ezt stratégiai szemlélettel, nem össze-vissza mindenhova megyünk, hanem a kutatás alapján látjuk meg, mik a célpiacaink, ott kell aktivitást adnunk. Ehhez a különböző célpiacainkon helyi, ismert szereplőket választottunk partnerül, minden piacon vannak saját ügynökségi kapcsolataink, szerződött ügyfeleink, társaink, akikkel közösen megyünk. Egy kormánybiztos hiába megy el, mondjuk Ázsiába, Szöulba, Dél-Koreába félévente egyszer, ott állandóan nyomás alatt kell a piacot tartanunk. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha van egy Ázsiát ismerő olyan ügynökség, amely nyilván velünk közösen dolgozik, és így tudjuk az ázsiai piacot ügyelni. Ez Európára ugyanígy igaz, a németekre vagy a lengyelekre, de ha mondjuk Angliát említjük, vagy Amerikát, ahova most megyünk, ezek mind tudatosan kiválasztott olyan partnerek, akik a célpiacon a mi kutatásaink alapján elvégzik a feladatokat. Ha elmegyünk egy expóra, Európa három legnagyobb expóját említhetem, mind a hármon ott vagyunk, akár a düsseldorfi ProWine-on, vagy Párizsban a Vinexpón, vagy a Vinitalyn az olaszoknál. Mind a három piacon nemcsak megjelenünk, hanem aktivitást nyújtunk, a kiállításra odahívjuk a magyar borászokat, hogy a világ legnagyobb borexpójára jöjjenek el, mellette masterclassokat szervezünk, helyi szakértőket kérünk meg, master of wine-okat, master sommelier-eket, influenszereket, hiszen már az influenszereket is egyre jobban tudjuk használni a digitális média miatt ezeken a területeken. Ezen azokat az influenszereket értjük, akik a borszakmai részt biztosítják, a német piacon Konstantin Baumnak hívják, a világ egyik legismertebb borszakértője, akit tokaji nagykövetként mi is használunk. Filmeket készített arra a piacra, ahol ott van, de ott a Wine Folly, a szakmai platformok, digitális platformok nálunk ugyanúgy megvannak, amelyeket szintén elkezdtünk a különböző célpiacainkon használni, és mellette csinálunk egy kommunikációs kampányt is az adott célpiacon. Próbálunk sokkal hatékonyabb módon a helyi sommelier-knek oktatást tartva, meggyőzve őket, a kereskedőket bevonva jelen lenni, azokkal, akik az adott célpiacon kereskedhetnek a magyar borokkal, így jelenünk meg minden egyes külpiacunkon.

Mennyire kell megismerni azt a külpiacot, ahova elmennek? Épp a minap ült itt Salát Gergely Kína-szakértő, aki azt mesélte el, hogy Kínában nem nagyon isszák, hanem ajándékozzák ezeket az alkoholos italokat. Huncutok a kínaiak.

Igen, de nemcsak ezért huncutok, hanem az autóipart nézve is. Mit csináltak a kínaiak? Elájultak a nyugati autóktól, megvették őket, szétszedték és megcsinálták a magukét.

Jobban.

Ugyanez történik minden ágazatban. Pár éve a kínaiak elkezdtek érdeklődni az ágazat iránt, és egyébként nagyon lelkesen és komoly presztízsértékkel vásárolják a francia vörösborokat és isszák is. Emellett olyan méretű telepítések zajlanak, épp egy magánbefektetőtől hallottam, 60 ezer hektárt telepített egyetlen termelő, Magyarországhoz képest ez egy picit nagyobb, mint az összes termőterületünk, és most már maguk is készítik a bort. Ezzel együtt van piacunk, mert ha valamit nem lehet termelni, az a Tokaji, a Tokaji egy olyan több száz éves kincs, amivel mi folyamatosan megpróbáljuk a piacokat bevenni. Mindig meg kell néznünk, hogy az adott piacra mit szeretnénk eladni. Ezt meg csak az alapján tudjuk, ha megnézzük, hogy milyen rés van a piacon, mi az, amire kíváncsiak. Általában azt szoktuk mondani, hogy a vörösborok piaca bezuhant az egész világon, Európában, Bordeaux-ban százhektáronként vágják ki a szőlőt, halljuk azt, hogy vörösbort nem isznak az emberek. Nem az a megoldás, hogy levágjuk a tehenet, mert nem viszik a tejet, hanem az a megoldás, hogy megkeressük azokat a lehetőségeket, ami még a vörösborban van. Nekünk van egy olyan fajtánk, amit Kékfrankosnak hívnak, ami egyedi, ebben a régióban az osztrákok jó példát mutatnak Blaufränkischként feleakkora területen, mint mi, nagy sikereket érnek el. Ha mi jól dolgozunk, akkor előbb-utóbb, mondjuk lehet, hogy 15 év múlva a Blaufränkischnél nagyobbat kell ütnünk, hiszen a Kékfrankos kétszer akkora termőterületen létezik, és ugyanaz a termés, mint az övéké, csak ők 30 éve hirdetik ezt. De látjuk, hogy a Kékfrankosnak a piaca például Ázsiában azért ígéretes, mert Ázsiában még isznak vörösbort az emberek. Nekik, hála Istennek, nem szóltak, hogy most épp a vörösbor nem divat. Ott nagyon szépen mennek a francia vörösborok, elkezdtük mi is a Bikavért, a kékfrankos alapú Bikavért, és elkezdtük a Tokajival együtt az ázsiai piacokra a vörösborokat is vinni. Dél-Koreát hozom példának, ahol a magyar bor szempontjából 70 százalékos növekedés van, nagyon dinamikusan megnőtt a magyar boroknak a kereslete. Tavaly volt a tedzsoni expo, ahova mi vendégországként elmentünk, és gyakorlatilag ennek köszönhetően, meg az ottani aktivitásainknak, idén már Szöulban volt Furmint Február. Olyan dolgokat kezdtünk el a helyi ügynökségünk segítségével azon a piacon, amelyek alapján elindult a borkereskedelem Dél-Korea irányába. Most írtunk alá egy sokadik szándéknyilatkozatot, megállapodást Szecsuan megyével Kínában, ami a szecsuani konyha, ami szintén a világörökség része, csípős ételeiről ismert mindenki számára, és a tokaji bor, ami a csípős ételhez jól menő édes bor összekóstolásán alapszik. Éppen a napokban volt itt Szecsuan gasztronómiai szövetségének az elnöke, 50 ezer, még egyszer, 50 ezer étterem tartozik oda, elájultak, Wang mester éttermében volt egy közös kóstoló, a tokaji boroknak, a szecsuani ételeknek a kóstolója, ez egy friss élmény, ott helyben 200 étteremre megállapodtunk a tokaji borok forgalmazásában. Keressük azokat a pontokat, ahol tudunk előre menni. Én Kínáig nem mentem volna, ha nem lenne alapvetően kormányzati törekvés a keleti nyitásra, mert ez egy nagyon távoli piac, de olyan lehetőségekkel bír, hogy érdemes megtalálnunk a partnereinket. Ugyanez jellemző, most ősszel egyébként nemcsak Kínába és Dél-Koreába megyünk, hanem, magyar borral, Angliába is, pár hét múlva, illetve Amerikában ugyanúgy bemutatókat tartunk az ügynökséggel. Elkezdünk most már, ahogy kezd megnyugodni, helyreállni a politikai helyzet is, megpróbáljuk az amerikai piacot erővel, nagyon nagy piacról beszélünk, megkísérlünk lehetőségeket találni a magyar bornak. Sok magyar borász próbálta az elmúlt időszakban, most megpróbáljuk ennek a hatékony segítségét. Ez mind-mind abból a stratégiai munkából alakult ki, amit az elmúlt években végeztünk. Talán az elmondottakból az is látszik, hogy külön belföldi és külön külpiaci részre osztottuk a magyar bor lehetőségeit. A meglévő büdzsénket, az sem titok, ezt is mindenhol elmondjuk, egyharmad belföld, kétharmad külpiacra osztottuk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyar bornak az értékét a külföldi jelenlétével, exportálásával folyamatosan följebb tudjuk vinni. De nagyon fontos a hazai fogyasztás, ott nem állunk még annyira erősen, mint ahogy szeretnénk, de a külföldieknél most tényleg vannak olyan dolgok, figyeljük mindenhol a politikai helyzetet, mondjuk most nem annyira sikeres a lengyel piac, de ott is megvannak az ügynöki, meg egyéb előkészítő munkáink, azon a piacon sem hagyjuk magunkat, megpróbálunk a hagyományos lengyel-magyar jóviszonyra építve a további megállapodásokat is megkötni.

Ha a két kormány faséban van, akkor a lengyel emberek elkezdik nem szeretni a magyar bort?

A helyzet az, hogy itt többről van szó annál, hogy faséban van két kormány. Olyan ellentét áll, aminek lehet politikai vagy akár a történelmi háttere, akár ha megnézzük, nem mennék a politikai részbe bele, mert ez nem fontos, csak azt látom, hogy a tokaji termékek eseténél is ott nagyon nagy zuhanás volt az elmúlt időszakban. De azt is látom, hogy ennek azért nemcsak az az oka, hogy most politikailag éppen hogy állunk, hanem a globális felmelegedés is. Lengyelországban húsz évvel ezelőtt nem létezett ágazatként a borászat. Ők csak borfogyasztók voltak, és egy 35-38 milliós ország azért nagyon komoly borfogyasztás szempontjából, és azt kell mondanom, hogy az elmúlt időszakban – most a friss számokat mondom, az egyetlen master of wine ebben a régióban, Wojciech Bońkowski, aki előadást tartott nálunk a pezsgőkonferencián, illetve most a Hungarian Wine Summiton, ahol elmondta, hogy 600 bortermelőjük van jelenleg a piacon. Tehát van már 600 lengyel borász, aki a helyi telepítéseknek köszönhetően egyre sikeresebb. Azt gondolom, hogy pár évnyi előnyünk azért van, és megpróbálhatjuk a dolgot. Sajnos, a mostani nehezebb helyzet miatt az olaszok a proseccóval sokkal sikeresebbek, mint mi, magyarok, ők uralják a lengyel piacot, de azért nem esünk kétségbe, hanem megpróbáljuk a mi módszereinkkel a kereskedelmi részt felpumpálni, ahogy lehet, mert nagyon nagy lehetőséget látunk a lengyel piacban.

De egy nagy piacnál, amilyen mondjuk a kínai vagy a lengyel, mennyire kell figyelni a termelés biztonságára, hogy tudjunk annyit termelni, amennyit egyébként fölvennének.

Minden esetben kell. Amikor mi elmegyünk egy külföldi expóra, vagy egy külföldi bemutatót tartunk, akkor az egyik legfontosabb feladat a magyar borászok felkészítése. Nem lehet felkészületlenül menni. Nem úgy megyünk ki egy nagyobb eseményre, hogy gyakorlatilag aki akar, jelentkezzen, majd lesz valahogy. Külön oktatást, edukációt tartunk a borászoknak a piaci ismeretekre hagyatkozva, megpróbálunk olyan kereskedőket behozni, olyan szakmai fórumokat teremteni, hogy már eleve úgy menjünk bárhova el, hogy megvannak a tárgyalások, egyeztetések, nem lehet komolytalanul. Ez csak kívülről tűnik romantikus világnak, hogy az ember csak ledug két tő szőlőt, és akkor utána már borász lesz belőle. Ez egy nagyon komoly munka, hosszú távú munka, és azt gondolom, hogy az agrárium önmagában feltételezi a kiváló szaktudást. Picik vagyunk mennyiségileg, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ingadozzon a minőség, vagy olyan szőlőből készítsünk bort, ami a következő évjáratban már nem létezik. Aki életben akar maradni, annak nagyon tudatosan kell gazdálkodnia. A borászok nagy többsége ennek teljesen tudatában van, a fiatalok pedig abszolút tudják ezt.

A bort lehet ugyanazon a minőségen tartani? Mert akkor mire valók az évjáratok?

Azok a szépségeket, a mélységeket hozzák meg benne, de ettől függetlenül kell egy klasszikus, állandó minőség. Minél kisebb egy borászat, annál többet tud esetleg évről évre, hiszen van fejlődés minden bort készítő embernél, ez nem egy gyár, ahol elkészülnek ugyanazon paraméterek mellett a borok.

Elmúlt a gyári korszak?

A jó esélyt a megbízhatóság mellett az egyediség adja, ami magának a régiónak köszönhető. Szerintem azt tudomásul kell vennünk, hogy Magyarországon olyan identitással bírunk, ami néhány fajtában, akár a furmintban vagy a kékfrankosban jelenik meg. Van olyan bortípus, borfajta, ami a világon máshol nem létezik, ez Tokaj, ami gyakorlatilag 500 éve tündököl, annak a technológiának, ami a Botrytis-képződés miatt az aszút jelenti, csak mi vagyunk a birtokában a világon. Ez egy olyan egyediség, amit a világban mindenhol ismernek. Ez az öt betű mindenhol borvilágban egyértelmű állócsillag, és ezt nekünk fényesíteni kell és mutatnunk kell. Ilyen adottság, amiről talán kevesebbet beszélünk, pedig ma a borkészítésnél rengeteget számít, a terroir, a termőhely, a világ borainak egy százaléka készül vulkanikus talajon, ami nagyon sok mélységet, ásványiságot tud adni egy bornak. Magyarországon a Pannon-tengernek köszönhetően 20 százalék a vulkanikus terület, amit borászok használnak. Magyarán a magyar borok 20 százaléka vulkanikus bor. Itt nem csak a Tokajira vagy a somlói borra, de néhány mátrai vagy egyéb borra is gondolhatunk. Ez a talajszerkezet különlegessé teszi ezeket a fajtákat, a magyar bort, aminek az egzotikumát meg kell mutatnunk. Ha az egész magyar borpiacot nézem, akkor nekünk az a feladatunk, hogy egyébként a borvilágban kicsit megunt régi tradicionális nagy borvidékek, akár a franciákat, Provence-t, Champagne-t, Bordeaux-t, Burgundiát nézzük, vagy akár egy közelebbit, a burgenlandit az osztrákoknál, vagy a többi részt, akkor azt kell mondani, hogy azért nagyon izgalmas a terület, amit most Közép-Európa mutat. Magyarország, a Kárpát-medence ilyen, azt látják kívülről. De azért nem szabad túl sokat, mert kommunikációs szempontból nem jól néz ki. Ezt a példát mindig felkiáltójellel említem az osztrákoknak a Grüner Veltlinerét, nagyon kevés olyan stabil pontot kell adnunk a világnak, ami felhívja ránk a figyelmet, a zászlóshajó mögött mutathatjuk azt, hogy mi mennyi színes dolgot is tudunk, de azzal nem mehetünk be a világba, hogy mi mindent „is” tudunk. Ezzel nem szabad.

A mennyiséggel hogy kell gazdálkodni? Nyilván, ha valamiből nem lehet végtelen mennyiségűt termelni, a Tokajiból sem, egyrészt fizikailag sem lehet, meg akkor lemegy az ára. Meg kell húzni, hogy mennyi az, ami kimehet?

Az eredetvédelem fontos. Nyilván azért, hogy ne lehessen hamisítani valamit, meg kell felelni, de ez most már nem csak a Tokajra jellemző. A Csopaki Kódextől az etyeki eredetvédett pezsgőig, a Tokajiig nagyon sok területet tudnék említeni, mindenkinek a jól felfogott érdeke, hogy a saját egyediségét, a saját hangját megtalálja, az az övé legyen, másra nem jellemző. azt ő tudja. Ehhez pedig a szabályt meg kell tartani, a termelői közösségnek az együttmunkáján múlik, hogy mennyire tudja betartani. Meggyőződésem, hogy ennek a kis borországnak csak akkor van esélye, ha tud egy olyan képet mutatni a világnak, amiben egyediség van. Amikor elkezdtem borral foglalkozni, egy barátom mondta, hogy akkor jársz jól, nagyon pici területen van, hogyha a te borod lesz az, amit mindenki szeretne megkóstolni, de nem tudja senki, mert annyira kevés van belőle. Bárcsak ott tartanánk, amit ön mondott, hogy a Tokajinál azon küzdenének a vevők, hogy még nekik is jusson belőle. A különböző, korábban említett feladatok, problémák miatt most az a dolgunk, hogy a lehető legjobb áron értékesítsünk, minden deciliter magyar bor találja meg a helyét. Itt még a munka elején vagyunk, ilyen értelemben ez egy hosszabb távú feladat lesz. Nem véletlenül hivatkozom sokat az osztrákokra, ott 1985 skandaluma, a borhamisítás után 1986-ban megszületett a bortörvény, 1987-ben megalakult az Osztrák Bormarketing Tanács, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy most már 37-38 éve folyamatosan dolgoznak azon, hogy hogyan lehetne fölépíteni az osztrák bort. Mi három év után még nem tudunk annyi eredményről beszámolni, de a stratégiát, az irányt elindítottuk, és nagyon hiszem, hogy egyre hatékonyabban dolgozunk.

Mennyit számít a termék csomagolása? Azért kérdezem, mert én néhány évvel ezelőtt kaptam egy palack pezsgőt, amin egy nagyon jól működő dugó volt. Vissza lehetett tökéletesen zárni, és engem nagyon idegesített, hogy az ember nem iszik meg egy palack pezsgőt nyilvánvalóan, és vissza akarja zárni, de mindegyik kidobta. Ez nem dobta ki, utána kerestem ugyanilyet, de persze nem találtam. De ugyanazt kerestem, a kupak miatt.

Zork, úgy hívják a dugót, ami visszatehető. Demeter Zoltán kezdte el forgalmazni, én magam is ezt használtam. Sajnos, az európai forgalmazást a gyártó Ausztráliában vissza akarja vonni, mert nem nagyon megy. De ezek, amikor az innováció érkezik, és vajon időben érkezik-e az innováció, mindig arra kell figyelni, ugyanez volt a szándék, amit ön elmondott. Az ember egy étteremben, ha pezsgőt rendel, akkor általában nem szokott egy palackkal meginni, és ezért az éttermeseknek ajánlják a termelők. Egyébként nagyon jól működik a világban, és biztos vagyok benne, hogy arra tart a világ, hogy egy idő után át fogják venni, de egyébként ezek párhuzamosan működnek a többi termékkel együtt. Az egyik legnagyobb sikerünk épp nagyon friss. Amikor elkezdtem ezt a munkát, az egyik fontos megállapításom volt az új-zélandiaknál, hogy odahívták a világot, megmutatták a borászaikat, és utána célpiacokra elmentek, nem a nagy expókra, hanem az éttermekbe, de előbb odahívták az éttermeseket. Valami ilyet csináltunk mi is, ez a Hungarian Wines, amit elkezdtünk egy pár évvel ezelőtt. Annyit változtattunk azóta rajta, hogy nemcsak egyszerűen Hungarian Wines, hanem Bor 2025, így, magyarul a szó, meg akarjuk ezt a három betűt tanítani a világnak, mert ez nem a többiekhez hasonló wine-wein-vino, hanem ez egy latintól eltérő, eredeti, nagyon könnyen megjegyezhető szó. Nekünk nagyon fontos a kiejtés, ami nehezen kezelhető a világban, de ez a szó, ez pont egy lehetőség. És amikor a summitot határoztuk meg, akkor elkezdtünk hívni külföldieket, és idén forrta ki magát, nagyon köszönöm a kollégáimnak, a kis ügynökség szervezte meg, mert ezt egy hétre széthúztuk, már nem csak egy napra hívtuk, mint tavaly őket. Az első két napon study tourokat, tanulmányutakat szervezünk az idelátogató 150 borszakértőnek Buyer, tehát vásárló, master of wine, master sommelier és influenszer, 150 ilyen szakembert hívtunk a világ célpiacairól, amik nekünk fontosak, mert tudjuk, hogy ők potenciálisan magyar borvásárlók lesznek majd. Idehoztuk ezt a 150 embert, elvittük első két nap, meg az utolsó két nap őket vidékre a borrégiókba. Az azt jelenti, hogy több tucat ilyen túrát szerveztünk nekik Magyarország borvidékein, mindenkit aszerint osztottunk be, hogy miután érdeklődhet, melyik piacról jött, mit szeretne. Ez egy több hónapos, féléves munka előkészítés volt, kétnapos konferenciát tartottunk. Az első nap masterclassok voltak, azaz olyan mesterkurzusok, ahol külföldi és magyar szakértők, borászok közösen tartottak előadásokat a talajról, Magyarország fajtáiról, Gere Andi és egy Lőrincz Juli adott elő a fiatal generációból, de mondhattam volna a vulkanikus szakértőt, John Szabót, aki csak a neve alapján magyar, de ő kanadai, a világ legjobb vulkanikus szakértője, master sommelier. Gilvesy Róberttel, aki szintén nagyon fontos vulkanikus borokat készít közös prezentációt masterclasst tartottak. Ez volt az első nap. A második nap, az csodálatos volt, ezt a kollégáim külföldi példákból lesték el. Nem azt csináltuk a B2B találkozókon, mint tavaly, hogy odahívtunk magyar borászokat, és odamentek hozzájuk a kereskedők, aki akart. Egy-egy jó barátság megszületett, kétórás beszélgetés, borozgatás, de a hatékonyság nem volt megfelelő. Most olyan hangulatom volt, mintha tőzsdén lettem volna. Nagyon nagy terembe, a Vígadóba beültettük a közel 120 szakembert, borszakértő buyerek, vásárlók voltak leginkább, beültek egy kisasztalhoz, mindegyikük külön asztalhoz poharakkal, és negyedórás turnusokban jöttek a borászok, akik az elmúlt hónapokban bejelentkeztek. Jött 80 magyar borász, akik a különböző szakértőkkel leültek beszélgetni, jöttek a termelők, a kereskedők, és utána a beosztás alapján változtattak, másik vásárlóhoz mentek, másik piacra mentek, másik eladóhoz, szakértőhöz akartak menni, neki bemutatni a boraikat. Ebből csináltunk négy órát, ami azt jelenti, hogy több száz olyan direkt negyedórás tárgyalás történt, amiben ott helyben a borász a borait is bemutatta, ami egy jó látvány volt. Igazából, hogy mennyire hatékony is, azt csak a külföldi példákból tudom, hogy ahol ezt csinálják, az nagyon effektív. A magyar borrégiós kirándulásokkal is, meg úgy, hogy volt az úgynevezett B2B találkozó, a mellette levő teremben az összes bor ki volt készítve, a szakértő föl tudott állni, és egy úgynevezett tasting zone-ba bement, és tudta kóstolni a borokat, akiknek a termelőivel beszélt. Ezek egy-két hónapon belül eredményt kell, hogy hozzanak.

Hálózatelmélet alkalmazása a magyar bormarketingben?

Ez annyira jól működött nekem, tényleg, mint, egy sakkmeccsen, az órákat néztem én is, hogy még van 15 másodperce a termelőnek, utána föláll, átmegy egy másik asztalhoz, jön a következő egy óra ebédszünet, délután megint két óra, intenzíven. Utána este elvisszük ezeket a szakértőket a borfesztiválra, csinálunk gulyáspartit nekik, hogy lazuljanak, szórakozzanak, szeressék meg a magyart – ezt már kollégáim sokkal jobban tudják, mint én –, gyakorlatilag tényleg egy magyarbarát közösséget alakítunk ki a borvilágon belül, és ők tényleg a legnagyobbak. Amikor megnyitottam ezt az egészet, utána együtt lélegeztem velük a következő 48 órában, és láttam ezeknek a B2B találkozóknak az eredményeként, amikor egymás után jöttek a világ különböző részéből gratulálni, hogy szépek a magyar borok, nagyon nagyot fejlődtek az elmúlt időszakban, és köszönjük ezt a lehetőséget, mert így tényleg megismerhették őket. Ha ebből nincsenek eladások fél éven belül, akkor magam is csodálkoznék, de akkor is tovább fogunk kutatni. Meggyőződésem, hogy ezen az úton kell folytatnunk.