Nyáron létrejött öt nagy múzeum és az OSZK szervezeti egységével a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ. Mit jelent ez az összevonás a mindennapi működésben?

A mindennapi működésben ez különösebb változásokat nem jelent. Ami az óriási előnye, hogy egy egészen páratlan gyűjtemény-, illetve szaktudásegyüttes állt most össze, ezért válhat ez a központ többé, mint a saját tagintézményeinek az összessége, és azt gondoljuk, azok a projektek, amelyek most körvonalazódnak, ezt fényesen bizonyítani is fogják. Beszéljünk akár kiállításokról, akár digitális tartalomszolgáltatásokról, akár pedig kiadványokról.

Az sem jelent gondot, hogy azért nagyon különböző profilú intézményekről van szó, mint mondjuk a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum? Az Országos Széchenyi Könyvtár ugyan közgyűjtemény, de mégis azért különbözik a múzeumi profiltól.

A múzeumi profiltól különbözünk, de ugyanannak a magyar kulturális örökségnek vagyunk az őrzői, gondozói, továbbadói és kutatói, ebben nem különbözünk egymástól, és az csak az előnyünkre válhat, hogy most már nemcsak a saját magunk gyűjteményeinkben tudunk gondolkodni, adott esetben a saját kurátoraink szaktudásában tudunk gondolkodni, hanem ezek a tudások megsokszorozzák egymást, és szerintem erre majd az előttünk álló programok, kiállítások már a jövő évben példát fognak hozni.

Meg lehet azt határozni, hogy mi is a feladata, szerepe egy nemzeti könyvtárnak most, 2024-ben?

A kérdés egyszerre bonyolult és egyszerű, merthogy az alapfeladatunk több mint 200 éve egy és ugyanaz. Ezt Széchényi Ferenc, az alapító már fiatal korában kigondolta, és aztán le is írta, és tulajdonképpen a XXI. században is lényegében minden nemzeti könyvtárnak ez a feladata szerte a világon, hogy a saját nemzeti kultúráját gyűjtse, megőrizze, szolgáltassa és kutassa, illetve ami még ugye a XXI. század első felében mindezekhez hozzájött: a népszerűsítés. Természetesen a hordozók időről időre változnak, nyilván ma már nem csak a pergamen, vagy a papír, vagy éppen a mikrofilm az, amit gyűjtenünk kell, hanem például a digitális úton keletkezett tartalmak, vagy a digitalizált tartalmak, vagy akár a webes tartalmak, de ez elsősorban a technológia terén jelent változásokat. Ami a mi életünkben az elmúlt években újdonság, hogy minden korábbinál jobban kitárjuk az intézmény kapuit. Ez teljesen összhangban van az alapítói szándékokkal, hiszen Széchenyi is a haza minden polgárának a javára ajánlotta föl a maga gyűjteményét. Így született meg 1802-ben a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Múzeum is. Ennek jegyében szervezzük a programjainkat, a nyílt napjainkat, és tesszük elérhetővé mind nagyobb számban a nálunk őrzött kincsek digitális verzióját.

Milyen eszközökkel lehet ezt elérni? És a még nagyobb nyitottság azért felveti azokat a kérdéseket is, hogy mi az, ami közreadható, bárki számára hozzáférhető, és mi az, ami úgymond nem foroghat közkézen?

A szolgáltatási koncepciónk az abból a szempontból nagyon egyszerű, hogy úgy döntöttünk, minden, ami közkincs, annak ténylegesen közkinccsé is kell válnia. Amit csak a szerzői jogi kötelmek engednek, azt mi online szolgáltatásba adjuk. Ez nem mindenhol ennyire evidens, a külföldi gyakorlatok, akár Nyugat-, akár Észak-, akár Dél-Európában meglehetősen eltérnek egymástól. Mi a lehető legnagyobb nyitottság pártján állunk, minden olyan tartalmat, amelyet lehet, azt digitális formában közzéteszünk, elsősorban a Magyar Elektronikus Könyvtár felületén, a folyóiratokat az Elektronikus Periodika Archívum felületén. Ami egy új szolgáltatás, és egyébként világszinten is nagyon ritka, hogy mi a jogvédett műveket is szeretnénk mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Ezt a jogszabályoknak megfelelően a helyben olvasásra, a könyvtárak helyiségeiben, zárt láncon tudjuk biztosítani. Idén nyárra készült el a Magyar Elektronikus Könyvtár MAC+ szolgáltatásunk, amelyhez minden hazai, a nyilvánosság számára szolgáltató könyvtár ingyenesen hozzájuthat, és a saját helyiségeiben tudja az olvasóinak szolgáltatni az általunk digitalizált tartalmakat. Jelenleg a MAC+-ban több mint 12 ezer kötet található, ez hárommillió oldal tartalmat jelent, és néhány hónapon belül ehhez újabb több mint 30 ezer kötet fog csatlakozni. Ez tehát az online portfóliónk. A nyitásnak a másik területe a hagyományos szolgáltatások kiszélesítését jelenti. Itt pedig azt tervezzük, hogy a jövő ősztől kölcsönző könyvtárrá válik a nemzeti könyvtár, és az elmúlt 70 évben megjelent, legalább két példányban őrzött könyveket fogjuk majd kölcsönözhetővé tenni. Ez közel egymillió kötetet jelent. Ez egy teljesen új lépés a nemzeti könyvtártól. Felmértük az európai gyakorlatokat, itt is a nemzeti könyvtárak nagyon eltérő szolgáltatási kondíciókkal rendelkeznek, de a nemzeti könyvtárak több mint fele az kölcsönző könyvtár is, úgyhogy most mi is erre az útra fogunk lépni.

Ez klasszikus könyvkölcsönzést jelent? Tehát bemegyek, kikölcsönzöm, hazaviszem, vagy ez azért olvasótermi szolgáltatást feltételez inkább?

Ez a hazavivő, rendes, klasszikus könyvkölcsönzés.

Azt gondolnánk, hogy ez a klasszikus értelemben vett könyvkölcsönzés, így 2024-ben már egy kicsit anakronisztikus dolognak tekinthető, de akkor ez korántsem így van.

Nem, egyáltalán nem így van, és világszerte nem így van. A könyvpiacon is azt látjuk, hogy a hagyományos, kézbe vehető könyvnek a piaca sokkal, de sokkal nagyobb, kevés kivétellel mindenhol a világon. A világ legnagyobb könyvpiacain továbbra is a hagyományos könyvnek van a legnagyobb részesedése. Kevés kivétel van, ahol az elektronikus könyv részesedése megelőzi a hagyományos könyvét. Németország az egyik ilyen, illetve a világ egyik legnagyobb könyvpiaca, Kína a másik, de egyébként a hagyományos könyvek mindenhol sokkal nagyobb részt hasítanak ki maguknak a tortából. Azt tapasztaljuk, hogy visszatérőben vannak az olvasók a könyvtárakban. Ismét emelkedett a kölcsönzött könyvek száma. Magyarországon 16 millió könyvkölcsönzés történt 2023-ban. Ennek a körülbelül 10 százaléka az 5000 főnél kisebb lélekszámú településeken, de azt látjuk, hogy kisebb településeken is, nagyobb településeken is, van már, ahol egész vármegyékben a kölcsönzési adatok meghaladják még a 2019-es szintet is, tehát egy egészen érdekes és reményt keltő jelenségnek a kellős közepén vagyunk.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium épp a napokban hirdette meg az OSZK Könyvtári Intézet szakmai koordinálása mellett a könyvtári kihívás programot, ez egy féléves program, és az a célja, hogy minél több embert invitáljanak a könyvtárakba, egyfajta meghívó az olvasásra. Ez népszerűsítheti tovább az olvasást, illetve a könyvtárak szerepét?

Így van, ez egy hatalmas jelentőségű fejlemény, egy olyan programról van szó, amelyik több mint fél éven keresztül fog tartani. Lényegében egy olyan versenyről van szó, amelyben az egyes intézmények, az egyes könyvtárak nemcsak magukkal, hanem a saját megelőző teljesítményükkel is versenyre fognak kelni. Több kategóriában pályázhatnak mindazok a könyvtárak, amelyek ezen a versenyen szeretnének indulni. Olyan alapkategóriáink vannak, mint a legnagyobb olvasóközönség-növekedés, a kölcsönzések számának a növekedése, a könyvtári programokon részt vevő látogatók számának az emelkedése, illetve a gyermek olvasószám növekedése. Kiemelt célcsoport a gyermekek és a fiatalok. Ezenkívül a kiíró gondolt az anyaországon kívüli, a Kárpát-medencei magyarokra is. Az egyik külön kategória a három közül a magyarul olvasó Kárpát-medencéért program, és ezenkívül még két külön kategória van, a legjobb digitális szolgáltatás és a legkreatívabb olvasásnépszerűsítő kampány. Ez tehát egy olyasfajta verseny, egy olyasfajta kihívás, ahol a könyvtárosok és az olvasók együttesen olvashatják nyertesre lényegében a saját könyvtárukat, hiszen a kiíró Kulturális és Innovációs Minisztérium mindegyik kategóriában komoly pénzdíjakat írt ki. Abban bízunk, hogy sok olyan könyvtár lesz, amelyik vállalkozik a megmérettetésre.

Manapság jellemzően hogyan bővül egy közgyűjtemény, például az OSZK gyűjteménye, hogyan kerülnek újdonságok ebbe a közgyűjteménybe?

Az Országos Széchenyi Könyvtárnak immár több mint 200 éve van kötelespéldány-jogosultsága. Ez azt jelenti, hogy a mindenkori jogszabályban meghatározott példányszámban be kell szolgáltatni számára a frissen megjelent könyveket, folyóiratokat, illetve egyéb nyomtatványokat, dokumentumokat. A nemzeti könyvtár gyarapodása leginkább ebből származik. Magyarországon évente körülbelül 14-15 ezer új könyvcím jelenik meg, és ami még nagyon érdekes, és ez is azt mutatja, hogy óriási igény van a nyomtatott, kézbe vehető művekre, hogy a nyomtatásban megjelenő periodikák, tehát különböző újságok, folyóiratok, évkönyvek száma is 12 ezer körül van évről évre. Ez a szám nem is nő, viszont nem is csökken számottevően, tehát az esetleg megszűnő lapok mellé mindig jönnek újak. Már ez a két szám is mutatja, hogy igen jelentős gyarapodás van minden évben. Ezen felül nekünk feladatunk az is, hogy a külföldön megjelenő, magyar szerzők által vagy magyar nyelven, vagy a magyarokról szóló műveket beszerezzük. Ennek érdekében vásárolni is szoktunk, nagyon kiterjedt nemzetközi kapcsolataink vannak, több mint 400 külföldi közgyűjteménnyel állunk kapcsolatban, és természetesen részt veszünk azokon az aukciókon is, amelyeken számunkra különösen érdekes vagy értékes művek kerülnek kalapács alá, hiszen időről időre felbukkanhatnak olyan nyomtatványok a piacon, amelyek nincsenek meg még a mi gyűjteményünkben sem. Ezeken felül pedig szoktunk ajándékokat is kapni, illetve hagyatékokból is kerülnek be hozzánk dokumentumok. Úgyhogy ilyen módon a most több mint tízmilliós gyűjtemény évről évre több tízezer új tétellel gyarapodik.

Említette az aukciókat. Az OSZK vásárlóként ott van ezeken az aukciókon?

Igen, jelen vagyunk, és azokat a tételeket, amelyekről úgy gondoljuk, hogy a nemzeti könyvtár gyűjteményében van a helyük, igyekszünk megszerezni. Feladatunk a magyarországi webtér, a webtartalmak aratása is. Ez is óriási feladat, és nagyon jelentős szeletét teszi ki az éves gyarapodásunknak. Évente két alkalommal a teljes.hu-s névteret learatjuk, ezen végigmegy egy robot, amelyik egy meghatározott mélységig minden honlap aktuális tartalmát lementi. Ez a tevékenység világszerte a nemzeti könyvtárak feladata, és ezek a tartalmak is a gyűjteményünk részévé válnak.

Ez voltaképpen webarchiválást jelent?

Ez a webarchiválást jelenti, hiszen tartalom nagy része ma már az interneten jön létre, és már viszonylag régen, körülbelül 20 évvel ezelőtt kitalálták annak a módját, hogy hogyan lehet egy-egy adott webtér, a web egy szeletét megőrizni az örökkévalóságnak.

Nagyon érdekes az is, hogy milyen újdonságokkal tud szolgálni egy nemzeti könyvtár, akár digitalizált tartalmak esetében is. Éppen a közelmúltban Ady Endre és Léda levelezése került digitalizált formában is elérhetővé, ahogy korábban már felkerült az OSZK tartalomszolgáltató felületére például Babits levelezése, vagy Petőfi és Szendrey Júlia kéziratai. Ezek digitalizált formában bárki számára hozzáférhetők?

Így van, nekünk kötelességünk mindenki számára szolgáltatni, ingyenesen és jó minőségben tesszük elérhetővé ezeket a tartalmakat. Még a felsoroltakat kiegészíteném Kölcsey Ferenc életművével is, ami azért volt egy különösen izgalmas projekt, mert ennek a digitalizálásnak a keretében került elő több olyan Kölcsey verstöredék, amelyik a korábbi Kölcsey kritikai kiadásban sem volt megtalálható, és a kézirattárunk osztályvezetője, Földesi Ferenc fejtette meg ezeket a sorokat, amelyek között volt olyan is, amelyet Kölcsey akkurátusan áthúzott, de ebből is látható, hogy a digitalizálási folyamat során is még bukkanhatnak elő újdonságok. Folyamatosan dolgozunk, nemcsak a kéziratok, hanem a térképek, a hanglemezek, a plakátok, az exlibrisek és mindenféle más tartalomszolgáltatásunk bővítésén is. Nyilván ezeket a jellegüknél fogva csak egy példányban létező dokumentumokat egészen más módon digitalizáljuk, mint a frissebb könyveket, tehát ez már műtárgydigitalizálás, fényképezzük ezeket a dokumentumokat, és természetesen a restaurátoraink a folyamat minden egyes fázisát felügyelik. Ez egy lassabb folyamat, de a magyar kulturális örökség közzététele szempontjából mindenképpen mérföldkőnek számít, hogy ezek a nagy nemzeti klasszikusok mind-mind elérhetővé válnak az online térben.

Nyilván óriási feladat a dokumentálás és az archiválás, és az archiválás szempontjából fontos történés volt, hogy nyáron átadták Piliscsabán az OSZK archiválási raktárát. Mi kerül ide?

Ez egy hároméves folyamat lesz. Az archivális raktár felépülése túlzás nélkül a nemzeti könyvtár történetének egy nagyon fontos eleme. Minden nemzeti könyvtár vágyik arra, hogy legyen archivális raktára, hiszen ezek a könyvtárak jellegükből adódóan folyamatosan gyarapodnak, nekünk kötelességünk mindent megőrizni, ami rólunk, magyarokról szól. Az OSZK mostani állománya, ez a több mint 10 millió dokumentum, körülbelül 120 folyókilométert tesz ki. Az az archivális raktár, amely Piliscsabán fölépült, és amelyet most nyáron ünnepélyesen átadtunk, több mint 80 kilométernyi polcot tartalmaz, és ide a következő három évben 35 kilométernyi dokumentumot fogunk kiszállítani. Ide az úgynevezett archivális vagy muzeális példányok kerülnek. Ezek azok a példányok, amelyeket nem adunk olvasói kézbe. Az a feladatunk, hogy ezeket, amíg világ a világ, érintetlenül megőrizzük az utókornak. Ezenkívül pedig, és itt most egy újabb előnye fénylik föl a közgyűjteményi központnak, a központhoz tartozó múzeumi szakkönyvtárak állományát is.