eur:
392.95
usd:
362.2
bux:
65824.35
2024. február 29. csütörtök Elemér
Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megválasztott elnöke a Vigadóban 2017. október 12-én.
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás

Vashegyi György: zenészek nélkül semmilyen karmester nem tud sikert elérni

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar abban is kiemelkedő Magyarországon, hogy minden posztján egészen rendkívüli képességű emberek ülnek – mondta most százéves együttesről Vashegyi György, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában. A Magyar Művészeti Akadémia elnökeként beszélt a regionális terjeszkedésről, az MTA-együttműködésről, de arról is, mekkora gondot okoznak az emelkedő energiaárak.

Százéves a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Megvolt az ünnepi évfordulós koncert a Művészetek Palotájában. Száz év nagyon nagy idő egy zenekar életében.

Április 17-én, hétfőn volt a százéves jubileumi koncertje a Nemzeti Filharmonikusoknak a Művészetek Palotájában. A zenekar neve többször változott az idők folyamán, nagyon sokan Állami Hangverseny Zenekarként emlékeznek rá, az ÁHZ-ból lett a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Elképesztő az, hogy a hányattatott sorsú Közép-Európában, azon belül is Magyarországon, ahol az elmúlt száz esztendő nem volt sikertörténet, gondoljunk bele abba, hogy milyen politikai kataklizmák, tragédiák, borzalmak voltak a történelemben, a klasszikus zene területén a Nemzeti Filharmonikus Zenekar története mégis sikeres. Ez Magyarország legnagyobb léptékű klasszikus zenei előadóegyüttese. Egy nagy létszámú szimfonikus zenekar, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a nagy létszámú Oratóriumkórus, a Nemzeti Énekkar és a Kottatár, valamint az ehhez kapcsolódó menedzsment alkotja a Nemzeti Filharmonikusokat.

Ha száz évről beszélünk, nagyon sok esemény, hagyomány és egyfajta kontinuitás kötődik, olyan nagyságok említhetők, mint Ferencsik János, Kobajasi Kenicsiro és természetesen a legutóbbi ön előtti főzeneigazgató, Kocsis Zoltán.

Talán ez emelte ki a zenekart az elmúlt száz évben sok más kiváló magyar szimfonikus együttes közül, nagyon szerencsés volt ezekkel az egészen nagy formátumú vezető személyiségekkel. Ferencsiknek a nagyságát, mivel már kezdjük a történelmi távlatot elérni, az idő is megmutatja, nagyon értékálló a művészete, és ahogy mondani szoktuk, ezek a hangfelvételek, amelyeket ő készített, nem öregednek.

A zenekar vezetőit említjük ilyenkor vagy karmestereket, akiknek a munkássága kötődik egy zenekarhoz, de ne feledkezzünk meg a zenekarról sem, hiszen nyilván kiváló tehetségek játszanak ott, legfeljebb nem tudnak úgy előjönni a fényre, mint egy szólista vagy egy karmester.

Zenészek nélkül semmilyen karmester nem tud sikert elérni, megkockáztatom. A zenészekkel való harmónia, jó viszony, emberi szimpátia is egy nagyon fontos tényező. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar abban is kiemelkedő Magyarországon, hogy minden posztján egészen rendkívüli képességű emberek ülnek. A nyugati civilizációban az egyik nagy, ünnepelt zenekar volt a Mannheimi Zenekar, amelynek Mozart az Idomeneót komponálta. Nagyon sok mindenre inspirálták Mozartot A müncheni udvarban a Mannheimi Zenekar játszott, ez az Army of Generals, tehát olyan hadsereg, amely kizárólag tábornokokból állt, ezt mondta róla Charles Burney, minden idők egyik legjelentősebb, egyben egyik legelső zenetörténésze. Ez elmondható a Nemzeti Filharmonikusokról is.

A lelki vetületet nézve érdekelne, hogy ön mint zenekarvezető vagy karmester hogyan látja, egy zenészben nincs óhatatlanul előbb-utóbb olyan késztetés, hogy önállóan is megmutassa magát, hogy kijöjjön a fényre?

Tényleg annyi rendkívüli tehetségű zenész van ebben az együttesben, hogy a jövő szezonban indítunk olyan bécsi klasszikus sorozatot, amelyben kettévágjuk a zenekart, mert egész egyszerűen a 12 prím helyett 6 prímmel is szakmailag teljesen indokolt minél több Mozartot és Haydnt játszanunk. A zenekari játék mindig is az összjátékról szól, csapatjáték, ahol az embernek az egyéni képességeit a közügynek alá kell rendelnie, mert attól lesz a zenekar jó, ha az emberek hallgatják egymást, reagálnak egymásra, alkalmazkodnak egymáshoz. A kóruséneklésről szokták mondani pszichológusok, meg társadalomtudósok is, hogy mennyire konstruktív a társadalomépítés szempontjából egy kórusban mint közösségben működni, ahol az ember egész egyszerűen rá van kényszerítve a zene természete által az együttműködésre.

Az ünnepi koncert a Művészetek Palotájában volt, ahol a Nemzeti Filharmonikusok amúgy is rezidens zenekar, 18 évre nyúlik vissza az együttműködés a Nemzeti Filharmonikusok és a Müpa között. A napokban azt jelezték, hogy szeretnék még szorosabbá fűzni ezt az együttműködést. Mi lehet ennek a terepe?

Egyesítenünk kell az erőforrásainkat, végig kell gondolnunk sok mindent. Kocsis Zoltán sajnálatos és korai halála után azért nehezebb időszak következett, amely a Müpával való együttműködésben is problematikusabb volt. Jött a Covid, ami szétzilált mindent. Miután magunkhoz tértünk, itt van egy újfajta válsághelyzet, a háborúval, inflációval, mindenfajta problémákkal. Érdemes összefogni a jó erőknek, és a Müpa és az NFZ egyfajta szorosabb együttműködésre született. Ennek az első jelei már a 2023–2024-es évadban láthatók lesznek, több közös produkciót csinálunk, de igazából 2024–2025-től tudunk tényleg új léptékben együttműködni. Nagyon kívánatosnak tartom, hogy a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak több irányban az együttműködést generáló első kiemelt szereplő legyen. Az egyik ilyen a tisztán állami fenntartású zenekarok között.

Három ilyen zenekar van.

Három ilyen, ma reggel próbáltam az április 23-i koncertemre a Szent István Filharmonikusokkal és hétfő este vezényeltem Brahms első szimfóniáját a Nemzeti Filharmonikusokkal. Kedd reggel próbáltam Brahms negyedik szimfóniáját már a Szent István Filharmonikusokkal, és megint meggyőződhettem arról, hogy méltán tisztán állami fenntartású együttes, ez a volt Zuglói Filharmónia, most Szent István Filharmonikusoknak hívják. Fantasztikus értékei vannak annak az együttesnek is, rendkívüli előkészületek után kerülhettem én oda az első próbára, a zenekar gyakorlatilag fejből játssza Brahms IV. szimfóniát, ami impozáns. Tehát a Nemzeti Filharmonikusoknak vezető szerepének kell lennie a zenekarok közötti együttműködésben. Azért mondom a tisztán állami fenntartású zenekarokat, mert bár nagyon sok, például vegyes önkormányzati fenntartású és állami támogatással működő együttes van, itt a tulajdonviszonyok elég egyszerűek.

Az állami fenntartás egyúttal biztonságosabb és kiszámíthatóbb működést is jelent? Az elmúlt időszak, említettük a pandémiás időszakot, aztán most a háborús helyzet okán keletkezett gondokat, azért nem hozza könnyű helyzetbe a komolyzenei együtteseket, meg egyáltalán a kulturális szférát sem.

Igen, bár én MMA-elnökként, illetve Nemzeti Kulturális Tanács-elnökként meg tudtam győzni a kormányzatot arról, hogy 2019 és 2022 között megdupláztuk a magyar szimfonikus zenekaroknak a közvetlen állami támogatását, ami 9 milliárd volt, az 18 milliárd lett, három év alatt. Ezt biztosan senki sem csinálja utánunk egyhamar, főleg a pandémiás válságidőszakban. A tisztán állami fenntartás egyrészt biztonságot is jelenthet, bár az államnak ugyanúgy lehetnek problémái, mint bárki másnak egy ilyen változó világban. De inkább arról van szó, hogy az állam a saját intézményeinek feladatot ad, költségvetést biztosít hozzá és adott esetben egyszerűbben számon kérheti a feladat végrehajtásának színvonalát, mint egy olykor politikai konfliktusokkal is megterhelt önkormányzat, amely fönntart egy együttest, amely viszont életképtelen a nagyon jelentős állami támogatás nélkül. Ezek láthatólag ingoványos területek, a magyar klasszikus zenei élet érdekében, ami nagyon-nagyon fontos terepe a magyar kultúrának, szerintem fontos az, hogy minél többfajta együttműködés legyen, véleményem szerint a Nemzeti Filharmonikusok vezetésével, a Concerto Budapest és Szent István Filharmonikusok között. Ennek egyébként szép gesztusa lesz az, hogy egy újabb százéves évforduló előtt állunk, mert 2023. november 19-én lesz napra száz esztendeje annak a Pesti Vigadó-koncertnek, amelyen Dohnányi, Bartók, Kodály egy-egy alkotása szólalt meg, Ünnepi nyitány, Táncszvit, Psalmus.

Ez az egyesítés?

Igen, akkor volt az ötvenes évforduló, most a százötvenedik évfordulója Pest, Buda, Óbuda egyesítésének. Akkor ezeknek az állami zenekaroknak a vezetőit, karmestereit, Záborszky Kálmánt, Keller Andrást meghívjuk a Nemzeti Filharmonikusokhoz, és három karmester lesz ezen az esten a három zeneszerzőhöz. Én a Psalmusnak a dirigálását vállalom.

Egy százéves múltra visszatekintő együttes esetében hogyan alakul a repertoár? Mi az, ami megőrzendő folyamatosan és mi az, ami, újonnan beemelendő? Tavaly ősz óta főzeneigazgatója a Nemzeti Filharmonikusoknak, a mostani évadot, a 2022–2023-as évadot készen kapta, talán a következő évad lesz az, amelyet már ön jegyezhet főzeneigazgatóként.

Így van, én hirtelen érkeztem, az ünnepi, jubileumi koncert utáni fogadáson néhányan föl is vetették, hogy érkezni tudni kell. Száz esztendőből az utolsó négy hónapra megérkezni, ez kiváló időzítés. Így hozta a sors, a Jóistennek akaratából így jöttek ki a dátumok. 2022–2023-hoz valóban nem nagyon nyúltam hozzá, nem is illő szerintem az embernek, ha ide kerül hirtelen, változtatásokat eszközölni. Nagyon rosszfajta hagyomány Magyarországon, hogy az újonnan érkezett vezető mindent felrúg. Ezt az MMA elnökeként is igyekeztem elkerülni. 2023–2024-et már meg is hirdettük, nagyjából fenntartottuk a régi struktúrákat, bérletstruktúrát, de indítottunk új dolgot, operabérletet, részben szcenizált, illetve koncertszerű operák bérletét, és 2024–2025-ben fog a legtöbb dolog megvalósulni abból, amit már én szeretnék, az lesz az első olyan évadom főzeneigazgatóként, amelyre már nem MMA-elnökként fogok felkészülni.

Lehetnek más hangsúlyok is? Bekerülnek olyan darabok, olyan szerzők a repertoárba, akik, korábban nem feltétlenül voltak jelen a Nemzeti Filharmonikusok életében?

Én világéletemben vezényeltem rendszeresen. A személyes történetem a Nemzeti Filharmonikusokkal majdnem negyed évszázados, 2000-ben mutatkoztam be vendégkarmesterként, akkor 30 éves voltam, most 53, változnak az idők. A Nemzeti Filharmonikusok zenerepertoárja hatalmas, elképesztő, hogy mi mindent játszottak. Az én karmesteri repertoáromnak körülbelül a fele vihető át egy az egyben a Nemzeti Filharmonikusokhoz. Többet nem is szeretnék, mert érdemes a két tevékenységet különválasztani, nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy felelős is vagyok a Purcell Kórusért és az Orfeo Zenekarért, hiszen azokat az együtteseket én alapítottam.

Megfér ez a kettő egymás mellett?

Hogyne, természetesen, sőt, szerintem nagyon jól ki is fogja egészíteni egymást. Az MMA elnökségével együtt nagyon sűrű a mostani állapot, ezért is vagyok nagyon szerencsés, hogy ez a felkérés például nem korábban érkezett hozzám, mert nem lehetett volna tiszta lelkiismerettel elvállalni.

Az MMA elnöki megbízatása az idei esztendő őszéig szól.

Így van, két elnöki ciklust vállalhat bárki. Engem 2017 őszén választottak meg három esztendőre, 2020-ban újraválasztottak, 2023 novemberében jár le a megbízatásom. Akkor átadom az elnöki posztot annak, akit utánam megválaszt a Magyar Művészeti Akadémia közgyűlése. Repertoár vonatkozásában szerintem a Nemzeti Filharmonikusoknak a régizenével való találkozása, az Mozart, Haydn optimálisan. Időnként minden évadban csinálok barokk zenét és csináltam Bachot, fogok is csinálni Bachot. Vannak elképzeléseim arra, hogy esetleg Rameau-t csináljunk majd, szeretnék egy-két kiemelkedő gyöngyszemet. Az operákból akármennyi szvitet össze lehet állítani, csodálatos hangszeres zenéket, csodálatos zenekari tételeket is. Rameau a hangszerelésnek az egyik egyetemes nagymestere volt. Szimfóniát pont nem írt, meg tisztán hangszeres zenét sem, ugyanakkor az operákból a tánctételek, a nyitányok több száz fantasztikus tételt adnak ki.

Említette, hogy az opera is teret kap, hirdetnek majd a hagyományos bérletstruktúra mellett operabérletet is a Nemzeti Filharmonikusoknál. Egy szimfonikus zenekar életében fontos lehet az opera?

Szerintem nagyon fontos dolog. Amióta hangszereken játszunk és a hangszerek játékmódját tanítják, mindenki mindig az emberi hanghoz, az énekléshez hasonlítja a hangszert. Egy hangszernek énekelnie kell, az énekesnek meg beszélnie kell. Érdekes láncolat. A Bécsi Filharmonikus Zenekart én nagyon sokra tartom, és annak a csodának, ami a játékukat a legjobb pillanataikban jellemzi, nagyon jelentős részét az adja, hogy nap mint nap a bécsi Staatsoper zenekari árkában ülnek ugyanezek a zenészek, akkor a bécsi opera zenekara néven, és amikor kiülnek koncertszínpadra, onnantól hívják őket Bécsi Filharmonikusoknak. Az énekhanggal való folyamatos együttműködés olyan rugalmasságot, olyan éneklő játékmódot, olyan lélegzést ad a zenészeknek, ami szerintem nagyon nagy érték.

Maga a szimfonikus zenekari játékmód változik idővel? Ön is beszélt arról egy interjúban, hogy Esterházy Miklós idején a kismartoni zenekar nyolc vonósból állt és ugyanazokat a Haydn-műveket játszották, mint amiket most játszanak.

Rengeteg művet játszottak. A Haydneummal, az új intézménnyel most digitalizáljuk az Esterházy-gyűjteményt, elképesztő, hogy mi minden van ott, és az Esterházy-kottatárban nemcsak az volt meg, amit el is játszottak vagy amit, mondjuk, Joseph Haydn írt vagy Gregor Joseph Werner, hanem amit egész Európából összevásároltak, kottákat, egy fantasztikus kincsestár. Nagyjából 260-270 éve létezik a szimfonikus zenekar nagyjából olyannak, mint amilyennek mi ismerjük, ha, mondjuk, Fényes Miklós trónra lépését és Haydn zenekarának a kezdetét, 1761–1762-t vesszük alapul. Ebben a 260 évben a legvadabb szélsőségek jellemezték a szimfonikus zenekarok méretét, játékmódját, hangszerösszetételét. Indultunk három prím, két szekund, egy brácsa, egy cselló, tehát nyolc vonósjátékos volt, Haydn-apparátus, ugyanakkor a világ minden idők valószínűleg legkiemelkedőbb virtuózai közül néhányan ott ültek ebben, Anton Kraft, a csellista, Luigi Tomasini, a koncertmester, elképesztő zenészek lehettek, hiszen látjuk, hogy miket voltak képesek előadni. Egy zeneszerző nem ír olyat egy szólista számára, amit az nem tud előadni, hiszen az egy zenekedvelő herceg vagy Mária Terézia előtt óriási blamázs. Idén ünnepeljük a 250. évfordulóját annak, hogy Mária Terézia 1773 szeptemberében Eszterházára látogatott. Egy olyan császárnő előtt nem lehet rosszul játszani, akinek azért van választéka zenészekből Bécsben is. Rendkívül magas volt a színvonal. Ebből indult a magyar zenekari kultúra, és valami egészen más lett később. A jubileumi koncerten dupláztuk a fafúvósokat a Brahms-szimfóniában a Müpa színpadán azon oknál fogva, hogy van egy 14 prímes vonóskarunk. Brahms első szimfóniájának a premierjén 9 prím volt bélhúrokon. Most 14 fémhúrokon. Egészen más az arány, a vonós-fúvós arány, és ahogyan sok német zenekarban és a XX. században is gyakorlat volt, hogy ilyen esetekben, nagy létszámú vonósoknál duplázták a fafúvósokat, legalább a szélső tételeiben a Brahms-szimfóniában, ezt mi is csináltuk. Egyrészt azért is jó volt, hogy a százéves jubileumi koncerten a második félidőben minél többen ülhettünk a színpadon, de szakmailag is teljesen megindokolható. Rengeteg minden változott a szimfonikus zenekarok életében, nemzetek szerint, hangszerek, játékmód szerint, rengeteg felfedezni való van, szoktam mondani, hogy Bartók zenéje, Kodály zenéje feltétlenül régizene, Petrovics Emil zenéje is régizene már, mert nincs már köztünk a zeneszerző és nem tudjuk tőle megkérdezni, hogy adott előadói kérdésre mi a szerzői válasz. A kérdések sokszor a szerzők számára sem ismertek, mert ők leírnak valamit, amiről azt gondolják, hogy evidens. Számukra evidens, de más számára nem az, és az előadónak föl kell tennie kérdéseket.

Ezek a művek másképpen szólalnak meg az eredeti hangszereken? Vannak együttesek, amelyek erre vállalkoznak.

Az Orfeo Zenekar egy ilyen együttes, mi Eszterházán, a fertődi Esterházy-kastély Apollo-termében játsszuk ezeket a Haydn-szimfóniákat nagyjából olyan hangszereken, mint Haydn, nagyjából azzal a létszámmal, abban az akusztikában. Ezeknél mindegyikben van persze bizonytalanság, hiszen bizonyos zenetudósok felróják nekünk, hogy nincs bizonyítékunk arra, hogy az Apollo-teremben játszottak koncertet.

Hangfelvétel nem nagyon készült akkor.

Sőt, videofelvétel sincsen az 1770-es évekből. De azért Fényes Miklós, aki finoman szólva művészetpártoló, zenekedvelő és zeneértő volt, magas szinten zenélt is, ha építtetett egy tökéletes akusztikájú termet, ami egyébként kastélyának a legszebb terme, nem tudom elképzelni, hogy ne zenéltek volna ott időnként. Nagyon sok minden kulcsot ad, és egy modern szimfonikus zenekarnak is jó, ha tudnak arról, hogy, ha egész más körülmények között is játszunk ma. Mert egyébként sok minden olyat talál az ember művekben, amit nem érthet. A haydni humor, amiről sokat beszélnek, az nem öncélú, szerintem még máig nem tudjuk pontosan, hogy mi az oka annak, hogy Haydn mit parodizál egy hatvanas C-dúr Il distratto szimfóniában? Meggyőződésem, hogy azt a bugyuta olasz vígoperát, amelyet előző este játszottak az eszterházai operaházban, most kutatni kell. Előttünk áll a Haydneum, hamarosan digitalizálja azt a kétszáz kötetet, kétszáz operát, amelyet az eszterházi kottagyűjtemény tartalmaz.

Ez az eszterházi hagyaték, ami a Széchenyi Könyvtárban van, nem Fertődön?

Így van, ez összesen 3500 kötet zenei kéziratot jelent. Ezenkívül van körülbelül kétszáz opera. Több százezer oldal kézirat, amelynek a jelentős része lefotózva sincsen. Ezt a munkát végezzük most.

Nem kis munka.

Nem kis munka. Közeledünk a húszezer digitalizált oldalhoz. Fontos tudni, hogy a Széchenyi Könyvtárban megnyílt pont a pandémia alatt Közép-Európa legnagyobb könyvtárdigitalizációs műhelye. Ezen a megnyitón írt alá a Széchenyi Könyvtár és a Haydneum az együttműködési megállapodást.

Hol is tart most Haydneum? Valamikor 2020 tavaszán született meg a kormányzati döntés arról, hogy létesüljön a Haydneum Magyar Régizene Központ, ennek helyszíne Fertőd, Eszterháza, az Esterházy-kastély. Az Esterházy-kastély felújítása még nem fejeződött be, de mi a helyzet a Haydneummal?

A Haydneum megalakulásáról valóban 2020-ban született döntés, 2021 nyarán alapította meg a magyar állam alapítványi formában, Haydneum Magyar Régizenei Központként. A 2022-es év volt az első teljes éve, még nincs kétéves. Ennek az intézménynek én az ötletgazdája voltam. Alapítója és művészeti vezetője vagyok a Purcell Kórusnak és az Orfeo Zenekarnak, amelyek a Haydneum alapító okiratában deklaráltan a rezidens együttesek. Egyébként Haydn-kultusz terén ezek az együttesek tették a messze legtöbbet Magyarországon, az ön által említett szimfóniákat mind előadtuk. Talán kettő hiányzik abból a 92 szimfóniából, amely Eszterházához kötődik.

A Haydneum Régizenei Központ az nyilván különválasztható a kastély felújításától.

Teljesen. A kastély esetében is több projektről beszélhetünk. Van a kastély főépületének a felújítása, az lényegében befejeződik most, de az egész birtok más. A birtokon értem, mondjuk, a lovardának az épületét a 120 vörösmárvány lóitatóval, és az önkormányzat épületét, az volt Haydnnak a háza, akkor még tovább az úgynevezett zenészház, ezek olyan ingatlanok, amelyeknek a méltó felújítása után egy-egy egyetemet lehet bennük elhelyezni. Olyan léptékű épületekről beszélünk. Az egész birtok rehabilitációjának, amelynek Káel Csaba a kormánybiztosa, a tervezése folyik. Ennek logikus céldátuma 1732-höz viszonyítva 2032, akkor lesz Haydn születésének 300. évfordulója. Nem vagyok gazdasági szakember, de több száz milliárd forint léptékű terv, és ha ez az egész birtokrekonstrukció egyszer megvalósul, akkor a versailles-i birtokhoz hasonlatos lesz, sok szempontból. Ennek a hatalmas projektnek egy kis kulturális szíve a Haydneum Magyar Régizenei Központ, amely alapítványi formában rengeteg mindent tesz a magyar régizenéért, a magyar vonatkozású régizenéért.

Nemcsak régizene, de zene, komolyzene, turisztikai vetülettel jól összeköthető? A határ túlsó oldalán, Kismartonban nagyon komoly Haydn-kultusz van.

Nagyon jól teszik, és ez a követendő út nyilvánvalóan. Ausztriából kicsit hamarabb kimentek a szovjet csapatok, ez legalább negyedszázados előny, akárhogy is vesszük. De komolyra fordítva a szót, biztos vagyok benne, hogy Ausztriának és Magyarországnak érdemes lesz együttműködni, de például Szlovákiának is érdemes lesz együttműködnie regionálisan ezért a repertoárért, hiszen ez egy kulturális régió: Pozsony, Eszterháza, Bécs.

Meg is van az együttműködés Ausztriával, Kismartonnal, Pozsonnyal?

Nagyon sok tervünk van, a Haydneum szigorúan zenei szervezet, egyelőre próbáljuk a saját hagyatékunkat rendszerben feldolgozni és nagyon jól haladunk ezzel. Néhány éven belül készen leszünk az egész gyűjteménnyel, a munkának a módszertana kialakult és kicsiszolódott. N

A régizenében még érdemes kutatni?

Hogyne lehetne! Felfoghatatlan mennyiségű anyag van a föld alatt, nemcsak Magyarországon.

Elképzelhető az, hogy valahonnan előkerülhetnek akár ismeretlen szerzők jeles és ismert szerzők ismeretlen művei?

Biztos vagyok benne, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárból is nagyon sok.

Bach elveszett Passióit sokszor emlegetik.

Így van, ha kis szerencsénk van, akkor fogunk ilyen dolgokat találni, ahogyan Mikusi Balázs kiváló kollégánk, zenetörténész kollégánk megtalálta Mozart Török indulójának a több száz éve elveszett autográf oldalait a Széchenyi Könyvtárban. De mondok egy példát: Bodajk. Senki nem tudja, hogy hol van. Ez egy kis kapucinus apátság, templom, a kapucinus rendet II. József megszüntette, de irtózatosan magas zenei színvonal volt egy kapucinus templomban az 1760-as, 1770-es, 1780-as években, amíg meg nem szüntették a rendet. Szerencsére ezek az anyagok megmaradtak. Az a célunk, hogy a Haydneummal, ha végeztünk, bár úgysem lehet a Széchenyi Könyvtár zenei anyagának sohasem a végére jutni, még az alapfeldolgozás szintjén sem, de utána szeretnénk a veszprémi érseki kottatár, Vác, Győr, Pécs anyagával foglalkozni és természetesen utána jönnek a határon túli régiók. Ötven évre való feladat biztosan áll előttünk.

Beszéljünk még a Magyar Művészeti Akadémiáról! Az elmúlt hónapok a regionális építkezés jegyében teltek, áprilistól megkezdi működését hét regionális központ, jórészt együttműködésben a Magyar Tudományos Akadémiával. Miért tartották ezt szükségesnek? Túlzottan Budapest-központú volt eddig a Magyar Művészeti Akadémia működése?

Egész Magyarország fejnehéz, ennek Trianon az oka elsősorban, hiszen elcsatoltak vidéki régiókat. Ha valaki elmegy Makóra, akkor nézze meg azt, hogy a makói városháza, az vajon mekkora régió irányítására épült. Annak a régiónak a jelentős része a mostani országhatáron kívül található. Egy ilyen intézményt, mint a Magyar Művészeti Akadémia felépíteni csak Budapesten lehetett. Elődömnek, Fekete György elnök úrnak és az egész köztestületnek a nagy munkája, hogy ez az intézménycsalád létrejött. De nemcsak Budapestből áll Magyarország és a Magyar Művészeti Akadémia azért köztestület, mert az akadémikusok a kiemelkedő művészeti életművük mellett vállalják, hogy képességeik és erőforrásaikhoz mérten, de tenni szeretnének a közért, közfeladatot szeretnének ellátni a magyar művészet érdekében. Ezt a közfeladat-ellátást szeretnénk Magyarország Budapesten kívüli részére jobban kiterjeszteni. Bőven az elnökségem előtti időszakban is ment a diskurzus az akadémián belül arról, hogy hogyan tudnánk lépni ebben az ügyben. Mindig jöttek ötletek, hogy ebben a városban vagy abban a városban van valami nagyszerű ingatlan, amely milyen alkalmas lenne erre, kérjünk a kormánytól pénzt ‒ milliárdokról van szó ‒, hogy vásároljuk meg, újítsuk föl, kezdjük el működtetni. De láttuk, hogy ebben a forráshiányos helyzetben nem etikus, hogy kiépítsünk a Magyar Művészeti Akadémia mint köztestület számára egy ingatlanportfoliót szerte az országban, hiszen van egy alkotmányos köztestület, a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek tulajdonképpen része volt valaha a magyar művészet akadémiai rangú képviselete. Mind a ketten alkotmányos köztestületek vagyunk és a Magyar Tudományos Akadémia közel 200 éves, hatalmas ingatlanbirodalommal rendelkezik, nagyon jól kiépített, a mai Magyarország területét lefedő hálózattal. A két akadémia között egy szerintem történelmi jelentőségű együttműködési megállapodást írtunk alá, stratégiai szándéknyilatkozatot 2022. decemberben, amelynek az egyik nagyon fontos pontja volt, hogy a két köztestület együttműködik a vidéki, Budapesten kívüli regionális jelenlét erősítése érdekében és önköltségi áron a Magyar Művészeti Akadémia bérbe veheti a Magyar Tudományos Akadémiának a székházait.

De gondolom, azért ez nemcsak a közös ingatlanhasználatot jelenti, hanem ezen túlmutatóan is lehet együttműködés a két köztestület között.

Az együttműködési megállapodásnak az egyik pontja volt, de ebből indult ez a nagyobb léptékű együttműködés a két akadémia között, aminek nagyon örülünk, mert ez nagyon fontos dolog a mai világban, ahol annyi a fölösleges konfliktus. Nyilván vannak, mindenkinek vannak érvei, hogy miért haragszik valakire, de ezeken jó lenne túllépni, és azt hiszem, a két alkotmányos köztestület nagyon szép példát mutat a magyar közélet számára.

Tudomány és művészet az két külön terület, de mégiscsak lehetnek átfedések?

Szerintem nem két terület, nagyon szorosan összefüggenek egymással. A tudományos akadémia elnöke, Freund Tamás, világhírű agykutató, aki egyébként majdnem hivatásos zenész lett, és agykutatóként máig kiválóan klarinétozik és rajong a zenéért, a kutatási területe pont a művészeti élménynek az emberi agyra gyakorolt hatása, amely egy tudományos téma. Elnök úrral nagyon sokat beszélgettünk erről, meggyőződése, hogy azt a pontot, ahová a tudományos kutatónak a nagy felfedezések érdekében át kell lépni a biztos tudás falán túl, a művészei inspiráció mutatja meg. Ha valakinek, ezt neki mint agykutatónak érdemes elhinnünk.

A Magyar Tudományos Akadémiához tartozik önálló társult testületként a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a SZIMA. Itt is lehet majd együttműködés? A Magyarországon jó ideje fennálló megosztottság okán sokak szemében úgy tűnhetett, hogy a MMA és a Széchenyi Akadémia igencsak távol áll egymástól, sőt talán néha még szemben is állnak.

Máig vannak olyan kiváló művészek, akik mind a két akadémiának tagjai. A Magyar Művészeti Akadémia alkotmányos köztestület, tehát közfeladat ellátását vállaló köztestület, a SZIMA pedig társadalmi szervezetként alakult, ahogy egyébként a Magyar Művészeti Akadémia is társadalmi szervezet volt, a Széchenyi Irodalmi Akadémia és Magyar Művészeti Akadémia 19 éven keresztül párhuzamosan működött, számtalan közös, kettős tag volt a két civil szervezetben. A Magyar Művészeti Akadémia vállalta, hogy közfeladatot lát el a magyar művészet képviselete érdekében és ezért köztestületi rangra emelték. A Magyar Művészeti Akadémiának a Magyar Tudományos Akadémia a partnere, de ez a 2022. decemberi együttműködési megállapodás kitér arra, hogy ösztönözzük és támogatjuk azt, hogy a Magyar Művészeti Akadémia tagozatai és a SZIMA hozzon létre közös programokat. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a SZIMA elnökasszonyának, Maurer Dórának a Nemzet Művésze-díjat én adhattam át nem olyan régen.

Említette a Nemzet Művésze címet. Úgy tudom, a Nemzet Művészei is akadémiai tagságot kapnak. vagy meghívót az akadémiai tagságra.

A Nemzet Művésze-díjat az MMA kezdeményezésre hozták létre, ez a magyar művészeti életnek a legmagasabb díja, a 65. életévüket betöltött Kossuth-díjasok közül választják ki őket. Összesen hetvenen lehetnek az összes művészeti ágban. Ezeknek a személyeknek a jelentős része most is akadémikusa a Magyar Művészeti Akadémiának, és a törvény módosítása azt teszi lehetővé, hogy a Magyar Művészeti Akadémia meghívhassa azokat a Nemzet Művésze címmel kitüntetetteket, akik még nem akadémikusai a köztestületnek, ők pedig szabadon dönthetnek, hogy elfogadják-e.

Ez taglétszámbeli bővülést is jelent?

Ez nyilvánvalóan magával vonja azt, hogy a Magyar Művészeti Akadémia össztaglétszáma az eddigi maximális 300 főről 365 emelkedhet, tehát most valóban egy nagy létszámú tagfelvétel előtt állunk. Körülbelül ötven levelező tagot fogunk fölvenni. A májusi közgyűlés fogja ezt a névsort szentesíteni és körülbelül húsz Nemzet Művészére számítunk, akik egyből rendes taggá válnak.

A napokban egy sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy a legnehezebb időszakát most éli az MMA. Az anyagi források azért szűkebbek lettek?

Mindenki nagyon nehéz helyzetben van most a rezsiköltségekkel. Nagy ingatlanokat tartunk fönt, a Műcsarnoknak az épülete már legalább 15 éve rekonstrukcióra szorulna, és ennek része a nagyon elavult fűtési-hűtési rendszer. Bármilyen furcsa, de nyáron még több energiát fogyaszt a Műcsarnok azért, mert hűtenünk kell az épületet. Egyébként a Müpa, amelyik egy jóval újabb építési épület, hasonló problémákkal küzd, és úgy tud spórolni, hogy a nyári zárva tartását meghosszabbítja. Nem akarunk panaszkodni, hiszen a Magyar Művészeti Akadémia nagyon sok közpénzt a magyar kultúra és a magyar művészet érdekében kezel és igyekszünk ennek a megtisztelő bizalomnak eleget tenni azzal, hogy a közpénzforrásokat a lehető leghatékonyabban használjuk föl. De kétségkívül, amióta én elnök vagyok, ez messze a legnehezebb anyagi helyzet és nagyon fontos, nagy erőfeszítéseket igényel mindenkitől, nagy takarékosságot, nemcsak az energia terén, hogy a szakmai programjainkat fent tudjuk tartani. Ez eddig lehetséges volt.

Nemrégiben vendégünk volt Csák János kulturális és innovációs miniszter, hangsúlyosan említette, hogy nagyon fontos lenne a jelenlegi helyzetben bizonyos párhuzamosságok felszámolása. Hol vannak ilyen párhuzamosságok?

Nagyon egyetértek miniszter úrral ebben és nagyon támogatjuk az erre vonatkozó kezdeményezését. Például az ösztöndíjrendszerben az NKA tevékenységének a jobb összehangolása más forrást kezelő és művészeti tevékenységet támogató szervezettel. Ez napirenden van és a magunk részéről nagyon igyekszünk azon, hogy a mi ösztöndíjrendszerünk ne duplikációja legyen mások ösztöndíjrendszerének. Ez egyébként cél volt már akkor is, amikor megalkottuk a hároméves ösztöndíjat, amely 2018 szeptemberében indult el, és az első pillanattól kezdve hangsúlyoztuk, hogy ez egy új elem, középtávú tervezést lehetővé tevő hároméves ösztöndíjrendszer, például pont az NKA-nak az egyévenkénti támogatási struktúrájával szemben.

Nyilván nem könnyű kérdés, hogy a támogatások jó helyre menjenek, egyáltalán hova is menjenek. Emlékszem, egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy oda kell menniük, ahova más támogatási forma nem nagyon ér el. Sikerülhet ez többnyire?

A regionális építkezésnek például ez a célja. A 2022 őszi közgyűlésünk formálisan létrehozta a hét regionális központot:, Győr, Veszprém, Pécs, Miskolc, Kecskemét, Szeged és Debrecen. Ebből a hét regionális központból öt a már említett módon MTA-székházhoz kötődik. A két kivétel Győr és Kecskemét, ezeknek a hatósugara lefedi a határon túli magyar területek jelentős részét is. Az a célunk, hogy ezekhez a munkacsoportokhoz, amelyekbe egyébként önkéntes volt a jelentkezés, mind a kilenc tagozatunkból legalább egy-egy akadémikus csatlakozzon. Az összművészeti szemlélet garantált. Több mint 150 akadémikusunk csatlakozott önként ehhez a munkához. Pont az a feladat, hogy a regionális munkacsoportok által eljuthassunk azokra a területekre, ahol a kultúrának a helyi harcosait szeretnénk megtalálni. Őket szeretnénk támogatni, velük szeretnénk együttműködni és egy újfajta érrendszert behozni a Magyar Művészeti Akadémia szervezetébe.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.02.29. csütörtök, 18:00
Baán László
a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa
Átszakadt a frontvonal nyugaton, nyomul előre az orosz hadsereg - Híreink az ukrajnai frontról csütörtökön

Átszakadt a frontvonal nyugaton, nyomul előre az orosz hadsereg - Híreink az ukrajnai frontról csütörtökön

Egyelőre nem hivatalos jelentések szerint az orosz haderő tovább tudott menni Avgyijivkától nyugatra: egy nap alatt három kisebb faluba is betörtek. Közben ukrán jelentések szerint ellentámadás volt Krasznohorivkánál, sikerült az oroszokat teljesen kitolni a településről. Közben komoly aggályok merültek fel azzal kapcsolatosan, hogy az orosz haderő Moldovában készül katonai akcióra. Cikkünk folyamatosan frissül az orosz-ukrán háború aktualitásaival.

EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×