Az Európai Bíróság elutasította a Magyarország és Lengyelország által benyújtott, az uniós költségvetésből származó finanszírozás igénybevételét a jogállamiság elveinek tagállamok általi tiszteletben tartásához kötő, feltételességi mechanizmus ellen irányuló kereseteket. Mi a következő lépés? Mi a kormány válasza?

Kellőképpen bonyolult kérdés ahhoz, hogy szétszálazzuk. Először is érdemes megnézni, hogy ez mit jelent Magyarország szempontjából, másodsorban pedig hogy milyen jelenséggel is állunk szemben. Most nem mellékes az, hogyha az ország szempontjait nézzük, hogy mi a kiváltó oka ennek a döntésnek. A mi álláspontunk szerint ideológiai oka van ennek a döntésnek, nyomásgyakorlási eszközt igyekeznek kialakítani azon országok ellen, amelyek nem követik a fősodort. Esetünkben ennek konkrét kiváltó oka is van: a gyermekvédelmi törvény. Korábban uniós biztosok is egészen nyíltan beszéltek arról, hogy az uniós költségvetési források kérdését összekötnék a gyermekvédelmi törvény, illetve népszavazás kérdésével. Tehát látszólag jogállamisági kérdésekről van szó, de valójában az a problémájuk, hogy Magyarország nem követi az elvárt irányvonalat, és mi sok hónappal ezelőtt elmondtuk, hogy az uniós forrásokat nem szabad összekeverni az ideológiai elvárásokkal. Tartsák tiszteletben a jogunkat ahhoz, hogy más utat kövessünk bizonyos kérdésekben. Még azt is hozzátenném, hogy egy olyan ügyről van szó a gyermekvédelmi törvény ügyében, ahol a brüsszeli intézményeknek egyáltalán nincsen jogkörük. Faramuci helyzet ez. Úgy hivatkoznak jogállamiságra, úgy próbálnak minket irányváltásra kényszeríteni, hogy valójában nemzeti hatáskörről van szó. Erre a kormány válasza, maga a népszavazás. Van vitánk az uniós intézményekkel, nem értünk egyet, alapvetően ideológiai nézetkülönbségek vannak közöttünk. Ezért, csakúgy, mint 2016-ban a kvóta ügyében, most is mondják el a magyarok a véleményüket, és az a tapasztalatunk, ha ez megtörténik, ha nagy számban állnak ki egy vélemény mellett, akkor ennek üzenetértéke, politikai súlya lesz. Ami egyébként még az uniós forrásokat illeti, érdemes tisztáznunk, hogy nem valamiféle kegyelemadományról van szó, hanem kompenzációról, azért, mert megnyitottuk a piacainkat. Ez a pénz jár Magyarországnak. Az egy jól látható jelenség, hogy az Európai Bíróság nem is annyira lopakodó jogalkotással, gyakorlatilag rendre megpróbálja felülírni a nemzetállami hatásköröket. Azt látjuk, hogy öles léptekben mennének a föderális európai politikai berendezkedés irányába. A mi álláspontunk szerint a döntő szót azzal kapcsolatban, hogy Európa milyen irányt vegyen, a tagállamoknak, a nemzetállamoknak és az állampolgároknak kellene kimondaniuk. Messzemenő vitákig fog még vezetni ez a döntés. Nemcsak minket érint ez, hanem minden olyan tagországot, amely nem mindig követi a fősodort. Ezek közé tartozik Lengyelország is.

De volt már gyermekvédelmi törvény, amikor Magyarország és Lengyelország a feltételességi mechanizmus ügyét a bíróság elé vitte?

Tudjuk nagyon jól, hogy mindig konkrét kiváltó oka van. Láttunk már nagyon sok ilyet, idestova több mint egy évtizede élünk együtt a jogállamiságra hivatkozó, az ilyen típusú elítélő határozatokkal, döntésekkel. De mindig van egy konkrét ügy, ami miatt ezt megindítják hazánk ellen.

Most ezt a kormány indította Lengyelországgal közösen? A kormány vitte a bíróság elé ezt az ügyet?

Így van, de azon a jellegén nem változtat, hogy miről is van szó. Akarnak egy olyan mechanizmust, amely alapján ideológiai elvárásokhoz köthetnék az uniós pénzek kifizetését. Mi ezzel nem értünk egyet. Ez a vita belpolitikai hullámokat is ver. Szerintem az nincsen rendben, hogy baloldali pártok, illetve a képviselőik, akik elvileg Magyarországot képviselnék, nyíltan szurkoltak azért, hogy legyen ilyen nyomásgyakorlási mechanizmus, mit szurkoltak, beleálltak a kampányba. Szerintem ez nincsen rendjén, mert egy képviselőnek, akit megválasztottak, nem ilyen módon kellene felfognia a saját tevékenységét.

Marad még jogi eszköze Magyarországnak az Európai Bíróság döntése után ezt a döntést vitatni? Vagy ezzel ez az ügy le van zárva?

A bíróság döntését tiszteletben tartjuk, de ha egyes törvényekről lesz szó, akkor állunk bármilyen vita elé. Az elmúlt években is az volt a tapasztalatunk, hogy általános állításokat tettek a magyar demokrácia állapotával kapcsolatban, majd amikor azt mondtuk, mutassanak már rá, hogy pontosan melyik jogi szakasszal van probléma, akkor kiderült, hogy más tagországok ilyen megoldásokat alkalmaznak, vagy az is gyakran kiderül, hogy az uniónak nincsen jogköre. A gyermekvédelmi törvény ügyében ez a helyzet. Tehát amikor már a szó szoros értelmében véve jogi keretben van a vita, akkor gyakran kiderül, hogy nincsen igazuk. Ha pedig volt nézeteltérés, akkor a legtöbb esetben sikerült megállapodásra jutni. A kvóta kivétel, mert ott mi nem fogunk engedni a betelepítési kvóták ügyében, de ott is arról volt szó, hogy a tagországok jogát megpróbálták felülírni, ott is lopakodó jogalkotással álltunk szemben. Ha van konkrét kifogásuk, konkrét törvény konkrét passzusával kapcsolatban, akkor nézzük meg, miként eddig is, de ne tegyenek általános állításokat. Az egésznek jól láthatóan politikai célja is van, ideológiai nyomásgyakorlás. Én azt tudomásul veszem, hogy a brüsszeli intézményekben erős liberális túlsúly van, ami egyébként még az Európai Néppárt politikájára is nagy hatással van, de ez nem jelenti azt, hogy felülírhatnák a nemzetállami hatásköröket.

A gyermekvédelmi törvény valamilyen módon érintett lehet ebben a feltételességi mechanizmusban, amikor az csak az uniós költségvetéssel kapcsolatos ügyeket érinti?

A korábbi nyilatkozatok alapján egyértelműen összefüggésbe hozták. Elvileg költségvetésről beszélnek, de a nyilatkozatokban a kettőt összekapcsolják. Szerintünk a költségvetési kérdéseket, illetve az ideológiai kérdéseket nem szabadna összekapcsolni.

Lengyelországgal közösen tervez Magyarország valamilyen lépést?

Konkrétumokról még nem tudok beszámolni, de egy biztos, ha nemzetállami jogkörökről van szó, akkor Lengyelország és Magyarország elmegy a falig, és ha szükséges, akkor együtt is működik.

De van még fal a bíróság döntése után?

Ha majd a konkrét jogszabályt nézzük, minden vitára készen állunk és ezeket meg is vívjuk. Én egyébként ezt az egész nyomásgyakorlást nem tartom függetlennek a közelgő választástól. Ez csak egy nyomásgyakorlási eszköz a sok közül. Költségvetési forrásokat próbálnak visszatartani. Ilyenkor megszaporodnak az elítélő határozatok, a minősítő cikkek. A közelmúltban nyilvánosságra került egy-egy állásfoglalás politikai aktivistacsoportok részéről, tagjaik egészen nyilvánvalóan arról beszéltek, hogy kettős mércét alkalmaznak Magyarországgal kapcsolatban, például ők maguk elismerték azt, hogy olyanok bírálták például a médiatörvény ügyében Magyarországot, akiknél sokkal szigorúbb médiaszabályozás van érvényben. Ezek a viták nagyon sok esetben teljesen elrugaszkodnak a tényektől.

Azokkal az országokkal szemben, amelyek beavatkozókként léptek be a magyar és a lengyel kormány által indított perbe, Magyarország tervez valamilyen megbeszélést, kapcsolatfelvételt, tisztázást? Németország, Írország, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg.

Folyamatosak ezek a megbeszélések. Minden olyan szereplővel egyeztetni, tárgyalni fogunk, aki érdekelt és partner abban, hogy a nemzetállami jogköröket megőrizzük.

A bíróság ítéletében az is szerepel, hogy a jogállami kritériumok minden tagállam számára világosak kell hogy legyenek, mert a bíróság is kidolgozta ezeket. Nem tartja a magyar kormány eléggé világosnak ezeket a jogállami kritériumokat ahhoz, hogy a gyakorlatban alkalmazhatók legyenek?

Nagyon sok esetben a jogállami kritériumok nem világosak, mert megmaradnak az általánosságok szintjén.

Mindenki úgy értelmezi, ahogy otthon gondolja?

Nagyon sokszor politikai alapon értelmezik. Emlékezzünk csak a médiatörvény vitájára. Mit kaptunk mi azért! Miközben számtalan példát tudunk arra mondani, hogy adott esetben újságírókat gyilkoltak meg. Ott nem volt tényfeltáró bizottság, ott nem volt elítélő határozat, ott nem aggódtak amiatt, mert úgymond szisztematikusan leépül az ottani demokrácia. Ez is bizonyítja a kettős mérce létét.

A miniszterelnök elmondta évértékelő beszédét. Ebből melyeket tart olyan gondolatoknak, amelyek egy következő kormányzás szempontjából is irányadók lehetnek?

A legfontosabb az, hogy beszélt arról, hogy a mi politikai közösségünk komoly tapasztalatokkal rendelkezik a kormányzás terén. Egy szóképet fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy ez a közösség tudja, hogy hogyan kell egy viharos tengeren kormányozni. Szerintem ez a legfontosabb. Válságok korát éljük, és ezek a válságok nem egymás után jönnek, hanem egymást erősítik és egymást súlyosbítják. Benne vagyunk egy járványhelyzetben, még nem múlt el, benne vagyunk egy gazdasági újraindítási időszakban, és a migrációs nyomás sem enyhült, 122 ezren próbáltak meg átjutni csak a magyar déli határon. Ilyen helyzetben nagyon fontos az, hogy van-e kormányzóképes csapat egy ország élén és van-e erős vezetőnk. Ez ilyen nehéz időszakban minden másnál fontosabb. Minden hibánk ellenére ez a politikai közösség bizonyította azt, hogy a meghatározó pillanatokban mindig az ország érdekeit tartja szem előtt. Ha ön azt kérdezi, hogy számomra mi a legfontosabb tanulság ebből az évértékelőből, akkor az, hogy óriási különbség van a kormányzóképesség terén az egymással szemben vagy egymással versengő politikai csoportok között Magyarországon.

Tartósnak gondolják ezt a mostani mindenfélének kitett helyzetet annyira, hogy azt csak ez a kormány képes a következőkben kezelni?

Tartós helyzettel állunk szemben. Nem találkoztam még olyan elemzővel, aki azt mondta volna, hogy a migrációs nyomás, mondjuk, egy-két éven belül csillapodni fog vagy meg is szűnik. Azzal kapcsolatban is óvatosak azért az egészségügyi szakemberek, hogy mikor mondhatjuk már azt el, hogy végleg a történelem részévé tettük a járványt, és ha a 2008-2009-es gazdasági válságra gondolunk, annak a hatásai sok-sok éven keresztül érződtek. És akkor egy negyedik körülményt még nem mondtam, pedig az is fontos kérdés, hogy lesz-e béke a mi régiónkban, gondolok az orosz–ukrán konfliktusra. Nekünk alapvető érdekünk a béke, és egyáltalán nem mellékes körülmény az, hogy van-e olyan vezetője Magyarországnak, aki adott esetben egy békemisszió részeként a tárgyalásokban kellő súllyal részt tud venni. Mit kapott a magyar miniszterelnök azért, mert Moszkvában tárgyalt? Aztán eltelt pár nap, Macron elnök követte, és szerintünk ezek a tárgyalások hozzájárulhattak ahhoz, hogy nem súlyosbodott egyelőre a konfliktus, és reméljük, hogy ez így is marad.

Mi adja a magyar miniszterelnök súlyát például a Vlagyimir Putyinnal folytatott tárgyalásban? Az, hogy utána még ki sem hűl a kilincs, már Macron elnök fogja meg, az, hogy egy NATO-ország miniszterelnöke? Az, hogy Ukrajna szomszédos ország?

Túl a személyes képességeken, mert talán arról is beszélhetnénk, azért az is sokak számára nyilvánvaló, hogy ez az ország az elmúlt több mint tíz évben bizonyított. Egy gazdasági értelemben kiszolgáltatott országot láttunk 2010-ben, rendkívül magas eladósodottsággal, külföldi gazdasági szereplőknek való kiszolgáltatottságban. Most ismerjük a számokat, a munkanélküliség azóta harmadára csökkent, az államadósságot a járvány előtti időszakban mindvégig csökkentettük és a következő időszakban is fogjuk csökkenteni. Több mint 800-900 ezerrel többen dolgoznak, a reálbérek 70 százalékkal nőttek az elmúlt években, tehát aki kívülről ránéz az országunkra, azt látja, hogy egy folyamatos építkezésben lévő országról van szó, amely most már kiáll a saját érdekeiért. Gazdasági értelemben is nagyobb a mozgásterünk, és azt gondolom, hogy a tárgyalóasztaloknál kellő tekintélyt vívott ki magának a miniszterelnök és a kormány úgy általában ahhoz, hogy a politikai súlya is nagyobb legyen. Magyarországnak most nagyobb a politikai súlya annál, mint ami eredendően a méreteiből következne. Azt gondolom, hogy egy válságok sújtotta időszakban ez igenis számít.

Mit gondol, az emberek érzik a bőrükön azt az előrelépést, ami kívülről meg a számok alapján látható?

Mi azért dolgozunk, hogy ez így legyen. Ha csak az elmúlt napokat nézem, mégiscsak megérkezett a 13. havi nyugdíj, mégiscsak visszakapta sok százezer család a tavaly befizetett jövedelemadóját, mégiscsak születhetett döntés arról, hogy a 25 év alattiaknak nem kell jövedelemadót fizetniük. Független attól, hogy valaki támogat-e minket a közelgő választáson, azt mindenki ki tudja számolni, hogy melyik adórendszerrel jár jobban. Amikor ez a kormány megkezdte a munkáját, akkor 32 százalékos adókulcs volt érvényben, de volt olyan is, hogy 36 százalékos adókulcs volt érvényben. Ehhez képest most mindenki egységesen 15 százalékot fizet a 25 év alattiak kivételével, akik nem is fizetnek semmilyen jövedelemadót. A vállalkozások szempontjából közel 30 százalékos volt a munka adóterhe, ezt 13 százalékra csökkentettük. Tehát amikor arról beszélünk, hogy ezzel a kormányzással azok is jobban járnak, akik nem minket támogatnak, ezekre az eredményekre is gondolunk.

Ha rendszerszintű intézkedések vannak több kormányzati cikluson keresztül, társasági adó, személyi jövedelemadó, akkor miért van szükség a választás környékén ilyen rendkívül mértékű jövedelem-kiáramoltatásra, mint például a tavalyi személyi jövedelemadó visszautalása?

Ezzel annyiban vitatkozom, hogy az a vád nem érheti a kormányt, hogy csak most születtek intézkedések.

Nem, azért mondom, hogy van sok rendszerszintű intézkedés, ami hosszú évek óta megy.

A személyi jövedelemadó nem most csökkent 15 százalékra. Azt, hogy most szükség volt rendkívüli intézkedésekre, a járvány indokolta. Újra kellett indítani a gazdaságot, és ez meg is történt. Nézzük a konkrét számokat: 7,1 százalékkal nőtt a magyar gazdaság. Ez jócskán fölötte van az uniós átlagnak, 5,2 százalékos az uniós növekedés, és ez a növekedés megelőzi a nálunk nagyobb és gazdagabb országok gazdasági növekedését is. Az a szándékunk és tettünk is ennek érdekében, hogy a több mint 7 százalékos gazdasági növekedésből fakadó előnyöket minden társadalmi csoport és minden generáció érezze Magyarországon. Szerintem ez az intézkedések szerkezetéből is tükröződik, hiszen többlettámogatást kaptak idős honfitársaink, a legfiatalabbak és a gyermeket nevelő családok is.

Változott a kormány támogatási filozófiája? Mert ennek a fő ismérve az volt, hogy ezek mindig munkához, munkaviszonyhoz vannak kötve, mert munka alapú a társadalom. Ez így marad?

Ez nem változott, ha belegondolunk, az szja-visszatérítéshez is dolgozni kellett. Ezt a jövedelemadót, amit most a családok visszakaptak, azért fizették be, mert dolgoztak, ez a filozófia nem változott. A 25 év alatti fiatalok sem „csak úgy” kapnak pénzt, hanem azt az szja-t engedte el a kormány, amit egyébként a munkavégzés után befizettek volna. Az az alapvető jellemzője a kormányzásnak, hogy mi munkát szeretnénk adni segély helyett, az nem változott, és szerintem jövőben sem fog változni.

Ezek nem tűnnek tartós intézkedéseknek. Nyilván nem lehet minden évben az előző évi személyi évi jövedelemadót visszautalni, mert akkor az államnak nem lesz bevétele.

Reméljük, a járvány sem lesz tartós.

Tehát amíg a járvány van, addig ezek a rendkívüli intézkedések természetesnek kell, hogy számítsanak?

Minden intézkedést latba vet a kormány, amely a gazdasági újraindulást segíti, és ez a több mint 7 százalékos növekedés azt mutatja, hogy ez a megközelítés eredményes volt. Ezen a téren nagy a különbség a kormánypártok és az ellenzéki pártok között. Búvópatakként például mindig fel-felbukkan az alapjövedelemre vonatkozó javaslat. Márki-Zay Péter is beszélt arról, hogy adott esetben, ha az őt támogató pártok ezt támogatnák, akkor ezt ő is támogatná. Ez óriási irányváltás lenne, ha kicsit jobban belegondolunk. Hiszen miről is van szó? Úgy is lehetne egyfajta segélyt, pénzügyi támogatást kapni, hogy nem kell érte dolgozni. Ezt az összeget azok pénzéből kellene előteremteni, akik egyébként dolgoznak. Én nem tudok olyan meghatározó fejlett országot, ahol egy ilyen megoldás tartósan működött volna. Finnországban megpróbálták bevezetni, majd ki is vezették. Ez a segélyalapú megközelítés vezetett korábban a 12 százalékos munkanélküliséghez a rendkívül magas adóterhek mellett.

Veszélyesnek tartja egy kampányban az ilyen típusú kijelentéseket a kormányoldal? Az ingyen pénzt mindenki szereti.

Az ország szempontjából veszélyesnek tartom, ha a munka alapú megközelítéstől bárki megpróbál elszakadni, főleg kormányzati pozícióból. Ismétlem magam, láttuk már ezt működésben, magas adók, segélyalapú megközelítés, 12 százalékos munkanélküliség sokkal alacsonyabb bérszínvonal mellett. Hogyha megnézzük, hogy a baloldali kormányzás alatt a reálbérek, ami mégiscsak egy fontos mutató, mennyit növekedtek, tizenegynéhány százalékkal, a mi kormányzásunk alatt több mint 70 százalékkal, amivel véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy a bérek a helyükön vannak, további emelésekre van szükség, de az látszik, hogy a munka alapú megközelítés és a folyamatos adócsökkentés politikája mégis meghozta az eredményeket.

Mi mutatja meg most a gazdaság állapotát, ha még az inflációt is idevesszük, aminek a januári adata meglehetősen sokkoló volt, és még a jegybank is azt mondja, hogy figyelni kell az év eleji átárazásokat, mert az egész év inflációs dinamikáját az fogja megmutatni?

Egy olyan jelenséggel állunk szemben, ami egész Európát sújtja. Nem arról van szó, hogy sehol nincs infláció, bezzeg Magyarországon valamilyen okból elszabadult. Mindenkit sújt. Elemzők hosszasan vitatkozhatnának arról, hogy ennek mi az oka, de talán abban egyetértés van, hogy a járvány, a gazdasági újraindulás az európai országokban ennek előidézője. Aztán nagyon nagy az egyetértés abban, hogy az ellátási láncok megszakadása fontos előidéző tényező, és ha egy főbűnöst kellene megneveznem, mindenképpen az energiaárakat mondanám. Az Eurostat számai alapján egyetlen év alatt 28 százalékkal nőttek az energiaárak Európában. Van egy elemzése a Bank of Americának is, eszerint az európai háztartásoknak a tavalyi 1200 eurós energiaszámla helyett most 1850 eurót kell kifizetniük, ez 54 százalékos növekedés. Az energiaárak közel 30 százalékos, a rezsiszámlák 54 százalékos emelkedése alapján láthatjuk, hogy mi az inflációs adat fő előidézője. Ebben a helyzetben kellett a kormánynak döntéseket hozni, nagyon fontos, hogy a hatósági árazás, lánykori nevén rezsicsökkentés változatlanul védi a magyar családokat. Emlékezzünk, hogy ebben az ügyben is mekkora vitáink voltak! Ha a gázárakat nézzük, akkor az európai fővárosok közül Budapesten kell a legkevesebbet fizetni a gázért, és ha az áramárakat nézzük, akkor pedig a második legkisebb a budapesti szám. Ha megnézzük például, hogy Amszterdamban mennyit kell fizetni, tízszeres a gáz ára. Az áram ára pedig, mondjuk, Berlinben ötszörös.

A berliniek meg az amszterdamiak jövedelme nem magasabb ennyivel?

Vannak jövedelmi különbségek, de nem ekkorák. A fő előidéző tényező az, hogy a liberalizált szabadpiacra bízták az árakat, és ennek az árát most a háztartásoknak kell megfizetniük. Európa energiaellátását tekintve nem önellátó. Ez még egy ok arra, hogy minden meghatározó szereplővel jó gazdasági viszonyban legyünk, például Oroszországgal, amely a gázellátásunkat jelentős mértékben biztosítja. Ebben a helyzetben ezzel együtt is döntéseket kellett hozni, és több döntést hozott a kormány. Az energiaárakat említettem, de a benzinárstopról is született döntés, ezt most meghosszabbította a kormány, a kamatstopról is született döntés, ez önmagában 11 ezer forintnyi törlesztőnövekedéstől védi meg a magyar családokat átlagosan. Az élelmiszerárstop is alapvető fontosságú, csupán ez az utóbbi intézkedés, számításaink szerint 0,9 százalékkal mérsékeli az inflációt, a rezsicsökkentésnek 1,5 százalékos is lehet a hozzájárulása az infláció mérséklődéséhez. Szerintünk ezek az intézkedések fontosak, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Azt nem mondom, hogy szokványosak, de egy rendkívüli helyzetben nem szokványos intézkedésekre is szükség van.

Mit gondolnak most, meddig tarthatók fent ezek az intézkedések? Mert a végén az árkülönbözetet valakinek meg kell fizetnie.

Mindaddig, amíg szükséges. Ha megnézzük az előrejelzéseket a következő évre, már európai szinten is kisebb inflációt jósolnak. Az infláció egy része az energiaárakon túl a gazdasági újraindulással van összefüggésben. Megszakadtak ellátási láncok, hiány lépett fel egyes importalkatrészek terén, ez áremelkedésekhez vezetett. Említhetjük az építőipart is, ahol például a fabeszerzés terén nagyon sok helyen hiány alakult ki. Ahogy a járvány csitul, reményeink szerint el is megy, akkor ezek a nehézségek azért enyhülnek majd.

A jövedelemkiáramlás nem fűti az inflációt? Vagy fontosabb az, hogy legyen jövedelem?

Az nagyon fontos, hogy a magyar családoknak legyen valamilyen védőernyőjük az infláció ellen. Tehát ha magasabb a jövedelem, akkor az inflációval járó negatív következmények is kisebbek.

A családpolitikai intézkedések rendszere fenntartható? Ezek között vannak olyanok, amelyek vég nélküli rendszerek és vannak olyanok, amelyek határidőhöz kötöttek?

Alapvetően nem költségvetési szempontból szemlélem a családpolitikai intézkedéseket, hanem onnan, hogy növekszik-e a házasodási kedv, a gyermekvállalási hajlandóság és itt egy trendfordulót láthattunk az elmúlt években. Számomra ez a legfontosabb. Úgy növekedett a gyermekvállalási hajlandóság, hogy a szülőképes korban lévő párok, nők száma egyébként csökkent és ezzel együtt javult a gyermekvállalási hajlandóság. Sokkal többen kötnek házasságot Magyarországon abszolút értékben is, és ez szerintem jelentős eredmény. Természetesen meg kell nézni a költségvetési számokat is, de mégiscsak ez a legfontosabb. Ha megnézzük, hogy Magyarország mennyit költ családtámogatásokra, akkor az uniós élmezőnyben vagyunk, a GDP 5 százalékát, ez szerintem komoly eredmény, az egyik legfontosabb eredménye a 12 évnek.

De még mindig nem vagyunk a 2,1 tizedes fordulópontnál, amikor azt mondhatnánk, hogy szaporodik a magyar, nem pedig fogy. Ez elérhetőnek tűnik?

Szeretnénk, ha el tudnánk érni, de az magánéleti kérdés is, hogy ki, mikor és milyen körülmények között szeretne gyermeket vállalni.

De a Ratkó-unokák mennek ki a szülőképes korból.

Ezzel együtt ez egy érzékeny kérdés, nyilván az anyagiak számítanak, de az, hogy ki, mikor vállal gyermeket, nagyon soktényezős döntés. Én négy gyermeket nevelek a feleségemmel, életem legjobb négy döntése az, hogy gyermeket vállaltunk. Inkább úgy mondanám, hogy második, harmadik, negyedik és ötödik legjobb döntése, mert az első, legfontosabb döntés a házasságom volt, és szeretném, hogy senkinek se legyen anyagi kérdés a gyerekvállalás. A kormány ezért minden lehetséges támogatást szeretne megadni.

A környezetet is megfelelőnek tartja most már? Egy gyerekhez nyilván kell bölcsőde, kell oktatás, kell megfelelő egészségügyi ellátás. Ez kiépült olyanra, amilyenre képzelték?

Nem vagyunk a munka végén, de ha, mondjuk, a bölcsődéket nézem, jelentősen nőtt a férőhelyek száma, ha az iskolákat nézem, az ország több száz helyén volt felújítás vagy éppen új iskolák épültek. Regionálisan más-más kihívásokkal állunk szemben, van, ahol csökken a gyermekszám, az agglomerációban drasztikusan nő a gyermekszám, tehát mindenhol más-más típusú intézkedésekre van szükség, de összességében szerintem komoly utat tettünk meg és nagyon sok helyen történtek fejlesztések. Ha ezt még hozzátehetem, soha nem látott mértékű támogatást kap a felsőoktatás. Amikor arról vitatkozunk, hogy milyen formában jusson el a pénz a felsőoktatási intézményekhez, és az ellenzék itt mindenféle kritikákat megfogalmaz, akkor valójában már ők is elismerik azt, hogy soha nem látott mértékű forrást biztosítunk az egyetemeknek.

Elgondolkozik egy pár azon, hogy érdemes gyereket vállalni, mert ha majd odakerül, akkor egy európai szintű egyetemi rendszerbe fog belépni?

Biztosan elgondolkozik az oktatási rendszeren, de nem tudok egyetlenegy döntő kérdést megnevezni a gyermekvállalás esetében, mert az egy nagyon összetett kérdés, ahol is a pénzügyi szempontok, a magánéleti szempontok együttesen vannak jelen. A kormánynak itt egy dolga van, miközben a magánéleti kérdésekbe nem szól bele, hogy minden, ami anyagi jellegű támogatás, azt biztosítsa. 2010-ben, kis túlzással, a devizahitelezés és a devizahitelezés közül lehetett választani. Most már van otthonteremtési kedvezmény, falusi csok is van, zöld csok is van, babaváró támogatás is van. Aki nem új lakásba költözne, felújítási támogatást is kaphat, ez hárommilliós vissza nem térítendő támogatást jelent, plusz még hárommilliós kedvezményes kölcsönt, tehát nagyon hosszú most már a családtámogatásoknak a listája, és mindenki szabadon eldöntheti, hogy ezek közül melyiket veszi igénybe. Zárójeles megjegyzés: itt is vannak arra irányuló mondatok a baloldali pártok részéről, hogy ezeket korlátozni kellene, és ha mindenki magától értetődőnek veszi ezeket a támogatásokat, akkor arra kérem, hogy ne tegye, mert láttunk már olyat, hogy egy választási kampányban, 2002-ben megígérték, hogy nem nyúlnak hozzá a családtámogatási rendszerhez, majd mégis megtették. ebből lett később a devizahitelezés.

A családtámogatási rendszerrel egy időben indult el az ingatlanárak rendkívül mértékű emelkedése, merthogy az építőipart is támogatni kívánták vele, ez egy kimondott cél volt. Az emberek úgy gondolják, hogy az első lakáshoz nem lehet közelebb kerülni, mert az is drágult.

Az árakat a piaci viszonyok határozzák meg. Egy dologban biztos vagyok, ha növekednek az ingatlanárak, márpedig az elmúlt években ezt láttuk, akkor jobb, ha vannak családtámogatási lehetőségek, mint ha nem lennének.

Mi a Fidesz álláspontja, már ha van, arról, hogy az ellenzék Iványi Gábor lelkész helyett Róna Pétert nevezte meg köztársasági elnök-jelöltnek jóval az után, hogy a Fidesz megnevezte saját jelöltjét?

Keveset foglalkoztam ezzel, már csak azért is, mert láttam, hogy komoly gondban vannak azzal, hogy egyáltalán jelöljenek-e valakit. Ennek szerintem az az oka, hogy nincsenek túl jó politikai helyzetben, és feltételezem, hogy kevesen vannak olyanok, akik szívesen vállalnának ilyen körülmények között jelöltséget. Egy dolgot tudok, hogy a mi politikai közösségünknek jó jelöltje van. Novák Katalin, aki ha a parlament, az Országgyűlés megválasztja, akkor jó köztársasági elnöke lesz Magyarországnak.

Az a jó üzenet, ha van riválisa, vagy az a jobb üzenet az országnak – a Fidesz szempontjából –, ha nincs is riválisa Novák Katalinnak?

Szerintem a legfontosabb az, hogy jó köztársasági elnöke legyen az országnak. Természetesnek tartom, hogy a baloldal is állít jelöltet. Azt viszont látom, hogy a mostani jelöltjük sem örvend teljes népszerűségnek a saját oldalukon sem. Ebbe én különösebben nem szeretnék beleszólni, mert örülök annak, hogy nekünk viszont jó jelöltünk van.

Az elég, ha egy elnökjelölt a saját oldalon teljes népszerűségnek örvend? Vagy ezen érdemes túlképzelnie a szerepét?

Én ismerem Novák Katalint, láthattuk a munkáját az elmúlt években, és arról győződtem meg, hogy tud, képes az egész országért dolgozni, mint ahogy a magyar családokért megtette, és nemcsak képes, nemcsak tud, hanem fog is, és ez a legfontosabb.

Az ukrán-orosz konfliktusban, amelyből most mintha éppen kifele mennénk, mi Magyarország pozíciója? Ukrajnával szomszédos ország vagyunk, ez határozza meg?

Legyen béke, ez a legfontosabb. Nekünk nagyon sok történelmi tapasztalatunk van arról, hogy amikor nagyhatalmak összecsapnak itt, amikor kialakulóban van egy hidegháborús hangulat, akkor mi, itt a térségben, mindig a rövidebbet húzzuk. NATO-szövetségesek vagyunk és a NATO szövetségeseiként mondjuk azt, hogy a legfontosabb a béke. A maga eszközeivel Magyarország ezt igyekszik is elősegíteni, ami egyébként a NATO-hozzájárulásokat jelenti, itt is komoly utat tettünk meg. Ez a Magyar Honvédség már nem az, mint korábban volt, képes ellátni az ország védelmét. A védelmi kiadásaink növekednek. Gondoljunk csak az eszközpark megújulására, az jelent helikoptereket, jelent harcászati járműveket és jelenti azt is, hogy a korábban teljesen leépített magyar haderőkapacitásokat újra sikerül megerősíteni. Ez szerintem komoly dolog.

Számol a magyar kormány azzal, hogy ha bármi is történik Ukrajnában, valószínűleg a menekülthullám, a szomszédok irányába fog indulni, így a mi irányunkba is?

Mindenre fel kell készülni, de én reménykedem abban, hogy amit az elmúlt napokban láttunk, az végül hangulatkeltésnek bizonyul és nem kerül sor majd erőszakos cselekedetekre.

Hova lehet tenni ennyi embert, ha végül rosszul alakulnak a dolgok?

Ne jussunk ide, én azt mondom.

De van rá terv?

Vannak tapasztalataink, hogy milyen az, amikor, mondjuk, a délszláv térségben kialakul egy háború, hogy az mivel jár, nem szeretnénk újra ide jutni. Természetesen a magyar hatóságok mindent figyelemmel kísérnek és minden helyzetre rendelkezni fognak tervvel.

Rendelkeznek-e olyan tervvel, ami arról szól, hogy a járvány további alakulása egy kampányban milyen veszélyeket rejt?

Én nem keverném össze a kampánymegfontolásokat a járványhelyzettel.

Mondjuk, ha beüt a járvány, nem nagyon lehet kimenni kampányolni, tehát ilyen egészen kézzelfogható következményei is vannak.

Az alapvető körülmény mégiscsak az, hogy az új fertőzöttek száma csökken és elegendő vakcina van az országban. Már jó pár hónapja azt tudjuk elmondani, hogy aki szeretne oltást kapni, az kaphat, és talán egybehangzó állításuk az a szakembereknek, hogy a mostani vírusvariáns enyhébb a korábbiakhoz képest. Ez szerintem azt eredményezi majd, hogy még drasztikusabban fog csökkenni a kórházban ápoltak száma. Ha ez így folytatódik, akkor semmilyen korlátozó intézkedésre nem lesz szükség, sőt.

Az egészségügyi rendszer átalakítása folytatódik? Ez megindult az orvosi bérek rendezésével és egy csomó más intézkedéssel a járványban. Ha vége a járványnak, akkor ezt a rendszert végképp sínre teszik?

Sok lépésre van még szükség az egészségügyben. Lehet, hogy még hosszabb az út előttünk, de a mögöttünk hagyott út sem rövid. Azon túl, hogy több mint kilencven kórház megújult, költségvetési szempontból nézve, 1700 milliárddal költünk többet egészségügyre 2010-hez képest és nagyon sok olyan dolgot sikerült eldönteni, ami hosszú ideig cipelt vitája volt a magyar egészségpolitikának. Nagyon komoly eredmény, hogy az Orvosi Kamarával egyetértésben sikerült itt döntéseket hozni, a hálapénzt kivezetni, mindezt párhuzamosan egy évtizedek óta nem látott orvosi béremelési programmal, ami nemcsak a szakorvosokra terjedt ki, hanem az ápolókra is. Itt több év leforgása alatt egy 72 százalékos emelésre került sor. S ez nem a történet vége, elkötelezettek vagyunk a további béremelésekben is.

Azt látják, hogy a járvány lezárultával mikor lesz az a pont, amikor meg lehet mondani, hogy ez az eddigi irány, amit az egészségügyben elindítottak, az jó-e? Lehetett látni még a járványban is, hogy megindult az állami meg a magánegészségügy között a személyzet mozgása.

Az állami és magánegészségügy összekeveredése bizonyos helyeken nagy problémát jelentett, és szerintem ebben is tisztábbak a viszonyok. Sokféle kritika elhangzott az ellenzék részéről is az egészségpolitikával kapcsolatban az elmúlt években, de pont a járvány bizonyította, hogy a magyar egészségügy minden további elvégzendő feladattal együtt képes nagyszerű teljesítményre, ezúton is szeretném megköszönni minden egészségügyi szakembernek ezt az elképesztő helytállást, amit bizonyított.